2011-re, Nektek.
Csak akinek van ideje vágjon bele
Az első állami tanári sítanfolyam
(Turistaság és Alpinizmus VIII. évfolyam 1918 január-február. 7-8. szám.)
(Körmöcbánya, 1917 december 22—l9l8 január 6.)
Még 1912-ben volt, hogy az Országos Testnevelési Tanács ( O.T.T. a szerk.) elé egy magyar síkönyv került, amelynek szerkesztője anyagi támogatáson kivül azt is kérte, hogy könyvét az iskolákba vezessék be. A Tanács a kérvényt Holfeld Henrik honv. min. tanácsos, tanács- tagnak a magyarországi sífutás egyik kezdeményezőjének adta ki véleményezés végett. Holfeld örömmel fogadta a megbizatást s gyönyörü munkát végzett: szakvéleménye mellé az egész európai iskolai sífutást áttekintő előadói javaslatot csatolt és a sífutás bevezetését ajánlotta a magyarországi iskolákba is.
Az O. T. T. 1913-ban elfogadta a javaslatot és kimondta, hogy a sífutás oktatása felveendő az iskolai testedzés ágazatai közé.
Így bekerült a sífutás oktatása Kmetykó előadói javaslatába (Az iskolai testnevelés reformja az O. T. T. munkálatai III. 1915) a tanitóképzőintézetek részére kiadott módszeres utasításba is. Azt azonban. hogy a megvalósításra is történhessék valami, a háború kitörése megakadályozta.
A múlt évben Holfeld javaslata az O. T. T. munkálatai között nyomtatásban is megjelent (XV. sz., lásd lapunk jelen évfolyam 20. O.).
A sífutók a kitűnő munkát lelkes örömmel üdvözölték s alulírott ismertetésében (I. 59. Old.) azt ajánlotta, hogy Holfeld néhány javaslata már ezen a télen valósittassék meg, úgy hogy mire a háború után a sífutás az iskolákba általánosan bevezethető lesz, már kellő tapasztalattal rendelkezzünk az oktatás terén.
Holfeld kezdeményezésére a Tanács az eszmét azonnal felkarolta, bevonta a munkába a Magyar Sí Szövetséget és alulirottat is.
A Tanács első ülése (1917. X. 15., I. jelen évI. 105. o.), amelyen elvben elhatározta, hogy még ezen a télen síoktatók kiképzésére tanári tanfolyamot, 10—16 iskolában pedig, ahol a sífutásban jártas oktató van, ifjúsági tanfolyamokat rendez, örökre mérföldköve lesz a sífutás terjedésének Magyarországon.
Az a lelkesedés, amellyel ezen az ülésen a kormány képviselői és tanácstagjai — mindmegannyi Országos nevű, a testnevelésben évtizedek óta dolgozó, hervadhatatlan érdemeket szerzett férfiú — ennek az Új testnevelési ágnak bevezetését elhatározták, feledhetetlen marad a szakértőkként meghívott sífutók előtt s mindennél jobban buzdította őket arra, hogy szeretett sportukért azzal az önfeláldozással dolgozzanak tovább, amellyel az O. T. T. tagjainak mindegyike a maga szakjában dolgozik évek, évtizedek óta.
Az O. T. T. azon az ülésen a Magyar Si Szövetséget bízta meg a tanfolyamok részletes tervének kidolgozásával.
A Sí Szövetségben dolgozó sífutók lelkes buzgalommal vállalták e feladatot — hisz évek óta táplált reményeik, törekvésük megvalósulását segíthették hatalmas lépéssel előre — s bámulatosan rövid idő alatt elkészítették a részletes tervezetet és a kívánt vezérfonalat. (I. jelen évI. 105. o.).
Az O. T. T. 1917. december 4-iki ülésén tárgyalván az előterjesztést, elfogadta és végrehajtására egy kis bizottságot küldött ki saját és a M. S. Sz. ( Magyar SÍ Szövetség ) tagjaiból (I. lapunk 157. o.). Óriási feladatot bízott rá. 22-én kellett a körmöcbányai tanári tanfolyamnak kezdődnie s még nem volt meg semmi, csak a terv.
De megvolt a lelkesedés és bámulatos munkakészség a bizottság tagjaiban és megvolt a szeretet és megértés a Tanács vezetőségében és a közoktatásügyi és a honvédelmi miniszterium illetékes tényezőiben. Gotthard Sándor min. tanácsos előterjesztésére Nagy János államtitkár már másnap rendelkezésre bocsájtotta a szükséges összeget; Dr. Ottó József igazgató sajátkezüleg irt, közvetlenül küldött levelekben szólította fel a jelentkezőket a részvételre s a legrövidebb Idő alatt küldte szét a kijelölést, szabadságolást, iskolai sítanfolyamokat irányító rendeleteket; báró Szurrnay Sándor honvédelmi miniszter azonnal átengedte a szükséges felszerelési darabokat; az O. T. T. csakúgy ontotta a szükséges körleveleket, kérvényeket, a felszólitásokat, ügyvezető elnöke: Dr. Oerenday György pedig sem időt, sem fáradságot nem kímélve járt, dolgozott, kapacítált, vállalt terhet, ős felelősséget, hogy a tanfolyam útjából az ezernyi nehézséget elháritsa.
Amit pedig a végrehajtó bizottság Holfeld Henrik min. tan., Dr. Liedemann Frigyes az O. T. T. helyettes titkára s Dr. Vigyázó János a M. S. Sz. főtitkára, ezekben a napokban végzett, az egyenesen csodálatraméltó. Nem is szólva a rengeteg felterjesztésről, jelentésről, felszólításról, amelyet végtére is mind nekik kellett — sokszor egyetlen éjjel alatt megfogalniazniok, vagy szerkeszteniök, a jelentkezők összegyűjtése, útbaigazítása, felszerelése, a 300 emberre szóló felszerelés átvétele a Közp. Honvéd Ruhatárból, kiegészitése vásárolt darabokkal.
Szétosztása a tanári tanfolyam és 16 iskola közt és szétküldése a vidékre, a tanári tanfolyam szállásának és ellátásának megszervezése, a Közélelmezési Miniszteriumtól a szükséges liszt, cukor és zsír stb. kieszközlése és átvétele. A Vezérfonal nyomatása s ráadásul a túlnyomó számban budapesti résztvevő irányítása és útbanditása, s mindez 18 nap alatt, háborus nehézségek között, amikor szolgaszemélyzet híján induláskor maguknak a résztvevőknek kellett a sít és cipőt, liszteszsákot és zsírosbödönt a kocsiba rakni ez oly munka, amelyet csak az tud értékelni, aki végignézte, vagy végigdolgozta azt.
Ilyen munkát csak Magyarországon tudnak végezni, ilyesmire csak magyar ember képes.
Az O. T. T. a leghelyesebben cselekedett, amikor avval az indokolással, hogy egy új testnevelési ág bevezetéséhez elsősorban tanerők kiképzése szükséges, tanári sítanfolyamot rendezett. S a sítanfolyam helye is legjobban volt megválasztva Körmöcbányában. Ennek az 550 m. magasságban fekvő északmagyarországi szab. kir. főbányavárosnak a környéke a legkitűnőbb síterepek egyike Magyarországon. A mély katlanban fekvő várost — fölötte a magasban kígyózik a Budapest—Ruttkai vonal, hazánk legszebb vasúti vonalainak egyike — változatos lejtésű, szabad rétek és szántók veszik körül, úgy hogy a ház előtt lehet a sít felkötni mindenütt.
A Nagy Fátrához tartozó, környező hegyvidéken gyönyörű, nagy kiterjedésű havasi rétek terülnek el.
A vidék bő— csapadékú s mivel a nyugati és északi szél jól járja, a déli szél ellenben kevésbé éri, a hava nem egykönnyen olvad el és sokáig marad porzó állapotban.
Amióta a Magyar Sí Klub nem is tíz éve felfedezte, évről évre több sífutó keresi fel, különösen a fővárosból, ahonnan békeidőben 5 óra alatt elérhető; a város be van rendezve sífutók befogadására s felette, a Szkalkán (1180 m.), kitűnő síterepek közepette a város egy menházat is épített. (L. lapunk IV. évf. 278. ás 317. o., V. évf. 292. O.).
A tanfolyam résztvevői december 22-én érkeztek meg Körmöcbányára, a budapestiek Dr. Vigyázó János vezetésével együttesen, a vidékiek a szélrózsa minden irányából.
Névsoruk a következő:
Almády Márta polg. leányiskolai tornatanitónő Budapest,
Bély Margit leánygimn. tornatanárnő Budapest,
Bély Mária polg. leányiskolai tornatanárnő Budapest,
Bély Mihály igazgató, szfőv. tornaszakflügye1ő, a Budapesti (B.) T. E. művezetője Budapest,
Beneze István felső keresk. isk. tanár Budapest,
Boda Béla főgimn. tanár Ipolyság,
Bodor Ödön a M. T. E. művezetője Budapest,
Dr. Csengő Nándor főreál-. iskolai tanár Körmöcbánya,
Czeizel Benedek főreáliskolai hittanár Körmöcbánya,
Etienne József tanitóképzőintézeti nevelő Igló,
Farkas Soma főreáliskolai tanár Zsolna,
Fonay Jenő polgári fiúiskolai tanár Budapest,
Frindt Gusztáv főgimn. tanár Rózsahegy,
Gurka Károly polgári fiúiskolai tanár Budapest,
Kállay Irén polgári leányiskolai tornatanítónő Budapest,
Király Albert a T. T. E. elnöke és művezetője Budapest,
Kiss Márton főgimn. tanár Kisszeben,
Kósch Rezső főgimn. kegyesr. tanár Kisszeben,
Kramer Sándor felsőkereskedelmi isk. tanár Budapest,
Dr. Kresznerics Károly főreáliskolai tanár Budapest,
Lenkei Lehel főreáliskolai r. tanár Budapest,
Dr. Loysch János főgimn. r. tanár Budapest,
Marcsek Andor főgimn. r. tanár Igló,
Ország Rezső főreálisk. énektanár Körmöcbánya,
Pédery Gyula főreálisk. r. tanár Budapest,
Pischinger Nándor, főgimn. ó. torna- tanár Budapest,
Pinty Jenő a F. T. C. művezetője Budapest,
Róna Armin polg. isk. r. tanár Budapest,
Schocket Odön polgári fiúiskolai hit- és tornatanár Budapest,
Schwarz Antal felsőkereskedelmi iskolai r. tanár Alső-Kubin,
Skrovina Samu főreáliskolai r. tanár Lőcse,
Weber Edit polgári leányiskolai tornatanárnő Budapest,
Wiedermann Gyula főreáliskolai tornatanár Körmöcbánya,
Dr. Zsigovits Béla főgimn. hittaniár Budapest.
A rendes tanárok legtöbbjének tornatanítói oklevele is volt. A résztvevők összesen 34-en voltak: 28-at az O. T. T., 6-ot Budapest székesfőváros küldött ki. A társaság nesztora Bély Mihály volt, aki 25 évvel ezelőtt, mint a legelsők egyike kezdte meg a sífutást Magyarországon (1. 174. o.) s most őszbecsavarodott fővel eljött megnézni, hogyan űzik e sportot ma. A többi résztvevő majdnem egyforma korú: 26—36 éves volt, a hölgyek a 20-as évek legelején. A tanfolyam vezetésével az O. T. T. Hefty Gyula Andor késmárki állami felsőkereskedelmi iskolai tanárt bízta meg, segítségére pedig a M. S. Sz. ajánlatára az „egyetemi” hegymászó és sífutó gárda legkitűnőbbjét Horn K. Lajos hadnagyot kérte fel.
A körmöcbányai főreáliskola egyidejűleg tartott ifjúsági tanfolyamát Rokfalusy Lajos, a Felvidék egyik legnevesebb hegymászója és sífutója vezette.
A résztvevők legnagyobb részét a „Szarvas” szállóban lehetett elhelyezni, csak néhányan laktak a városban; az étkezés azonban együttes volt. Verseghy János vendéglős kitett magáért az ellátás mind minőség, mind mennyiség tekintetében kitűnő volt s teljesen megfelelt a követelményeknek, amelyeket a nagy testi munkát s erős hő leadást végző sífutók ellátása iránt támaszthatunk. Felszerelésül az O. T. T. és a Honvédelmi Minisztérium, illetőleg a székesfőváros ajándékából a résztvevők mindegyike l—l pár sít és botot, kesztyűt, harisnyát, harisnyaszárat, bakancsot, 1—l sapkát és hópápaszemet kapott, amely a tanfolyam végével tulajdonába ment át, csupán arra kellett köteleznie magát, hogy a sífutást az ifjúság körében oktatni fogja.
A tanfolyam munkája komoly és erős volt. A 8 órakor elfogyasztott reggeli után a szálló előtt sorakoztak a résztvevők és kivonultak a gyakorlótérre, ahol ½ 12-12-ig dolgoztak. Ebéd (1/21) után, kis pihenés volt aztán 2-töl 1/25—5-ig újra gyakorlótéri munka. 5 órakor uzsonna, 7 órakor vacsora, 1/28—1/29-ig pedig elméleti előadás és megbeszélés. Gyakorlótérül közvetlenül a szálló mögött az állomás irányába húzódó, különböző meredekségű lejtő, az úgynevezett Rennwiese szolgált, amelyet a gyalogút átszel, s amelyen a kocsiút is kanyarog. 5—1O perc alatt minden részét elérhettük s a 3-ik naptól kezdve sível vonulhattunk be a szálló kapujáig.
A tanítás az O. T. T. által elfogadott és kinyomatott „Vezérfonal az iskolai síoktatáshoz” alapján történt körülbelül a következő sorrendben :
1—ső nap: A sikötés részeinek bemutatása, lábhoz igazítása, lel- és lecsatolás (versenyszerűen), elesés és felkelés, fordulatok a síkon és a lejtőn, helyben.
2-ik nap: Járás és siklás, felmenet taposó és terpeszlépéssel.
3-ik nap: Fékállások, támasztott siklás, terpesztett siklós.
4-ik nap: Támasztott és terpesztett ívek, terpeszváltás, siklás akadályos terepen.
5-ik nap: Kanyarodás, ívelés botok körül, bottal és anélkül, lépcsőzés, kis kirándulás.
6-ik nap: Ívelés, támadó lendület (Telemark).
7-ik nap: Harántlendület, (Krisztiania), kettős lendület, irányváltoztató lépések.
A résztvevők 2 csoportban tanultak, Hefty és Horn oktatók vezetésével. A tanulás a legtöbbnél elég könnyen ment; egyesek ügyetlensége már az első napokban kitűnt; mások elmaradtak ugyan az átlagtól, de ha lassabban is, végül elsajátították a szükséges ügyességet.
A hangulat a gyakorlótéren mindig igen jó volt, a tanítványok kedvvel és buzgalommal dolgoztak és gyorsan haladtak.
Így az első heti munka végén (január 31-én, mert közben 3 olvadásos nap volt) a kirándulásokhoz láthattak.
Négy kirándulást rendezhettek. Az elsőt még az ötödik gyakorlási napon tették a Rennwiese egy különálló dombos részére, ahol a résztvevőknek először nyílt alkalmuk a gyakorlótéren elsajátítottakat ismeretlen terepen alkalmazni.
A második nagy kirándulás január l-én volt. A délelőtti vonat a vízválasztóra, Jánoshegy állomásra (738 m.) vitte a csoportot, ahonnan sürü ködben csúszhattak fel réteken, álló erdőn, majd hegyi legelőkön és bokros területen át a Volle Henne (938 m.) széles hátára.
A lesiklás tiszta időben, napsütésben ment végbe, először a hegynek Körmöcbánya felé forduló délkeleti lejtőjén, majd a Sturz-nak nevezett hegyháton. A várost az alsó végén érték el (5 órakor).
A harmadik kirándulás január 3-án volt a Szkalkai menházhoz (1180 m). A Zólyomvölgyön át gyönyörűen behavazott erdőn, gyenge emelkedéssel 3 óra alatt érték cl a menházat, amelyet a város épített oda s a Magyar Sí Klub, meg a Magyar Turista Egyesület rendezett be. A barátságos, meleg helyen kellemes és víg pihenés esett.
Ezalatt a csapat egy része a Szkalkai honvédemlékhez síelt, majd a Schranzenstein szikla- tornyos gerincén átment a Szuha Hora 1227 m.-es ormára s onnan tért vissza a menházba.
A hazamenet a Hintere és Vordere Freiung széles hátán gyönyörű lesiklásra adott alkalmat. Metsző északi szél fütyült fent, de a gyönyörű zúzmarás fák és a messze kilátás kárpótoltak mindenért. Kékellő községből egy hegyháton átkapaszkodva a Schwarzbach völgyén és a Hölle-nek nevezett szoroson át tért haza a csapat.
A negyedik kirándulás a vizsgálat után január 5-én volt. A vizsgáló bizottság tagjai az 5 legjobb tanulóval a következő hosszú túrát végezték: Zó1yomvölgy—Szkalkai menház—Turócvölgy----Turcsek—Jánostemplom—--Járioshegy—Dörrenstein—Schwarzbach— Hölle . A túrát sűrű havazásban, részben hóviharban 71/2 óra alatt tették meg s a rossz viszonyok között is (2 résztvevőnek a sídeszkája is eltört) kitűnően tartották magukat.
A tanfolyam többi résztvevői ezalatt a Kremnitzer Stoss 1007 m magas hátát keresték fel s az utat szintén havazásban ugyan, de jó viszonyok közt tették meg.
Az elméleti munka mindig vacsora után volt 1 óra hosszat. Hefty oktató részeikre bontva taglalta az aznap tanult mozdulatokat s magyarázta ellensúlyozásukat, aztán rámutatott a hibákra, amelyet végzésüknél tapasztalt s végül fejtegette gyakorlati alkalmazásukat.
A hallgatók által hozzá intézett kérdések megfelelése után röviden vázolta a kővetkező nap gyakorlatait s végül általános ismereteket közölt. Ilyenekül sorra kerültek a sífutás célja és haszna, története a külföldön és nálunk, szerepe a katonai szolgálatban és a világháborúban; a sí részei és gondozása a felszerelés és ruházat, étkezési és egészségi szabályok, a fegyelem, a kirándulás előkészítése és végrehajtása, a sífutás iskola oktatásának terve és módszere, a sífutás irodalma és szervezetei.
A résztvevők — a sífutásnak nemcsak elsajátítása, de oktatása is lévén a feladatuk — az oktatást is gyakorolták némileg.
Már az elméleti megbeszélések is különös tekintettel voltak a tanításnál szemelőtt tartandó elvekre és javítandó hibákra; a gyakorlótéren számos alkalom nyílt az oktatásnál, különösen a gyengébbek külön oktatásánál a tanítványok segítségének igénybevételére, a kirándulásokon pedig az ügyesebbek, mint csoportvezetők kaptak külön feladatot.
A tanfolyamot befejező vizsgálat január 5-én folyt le. O. T. T. részéről Holfeld Henrik, a M. S. Sz. részéről pedig Dr. Finánczy Béla, Dr. Schwicker Richard és Dr. Vigyázó János jelentek meg.
A gyakorlótéren a tanítványok elmagyarázták, bemutatták és vezényelték az egyes gyakorlatokat, azután pedig a bizottság tagjainak vezetésévela terepen kisebb sétára indultak, amelyen alkalmuk nyílt ismereteik gyakorlati alkalmazására és a terepen való bemutatására.
A bizottság a 34 jelölt közül 7-et és pedig Bély Margit, Bély Mária, Boda Béla, Etienie József, Kósch Rezső, Pirity Jenő és Wiedermann Gyula jelölteket kitűnően, 23 más jelöltet egyszerűen képesített; azonkívül 7-et és pedig Bély Mihály, Bencze István, Bodor Odön, Kállay lrén, Kramer Sándor, Lenkei Lehel és Dr. Loysch János jelölteket az oktatásban tanúsított kiválóságukért dicséretben részesített.
A tanfolyamon résztvevők egészségi állapota mindvégig kitűnő volt.
Betegség nem fordult elő, akik meghűléssel kerültek oda, néhány nap alatt teljesen elveszítették.
A résztvevők kedve mindvégig jó volt, étvágya fokozott, álma egészséges; arcszínük meg- barnult, testük megerősödött.
Csak a tanfolyam végén kezdtek a folytonos megerőltető munka következtében fáradtak lenni.
Ellenben nem voltak elkerülhetők, sajnos, a balesetek. Némelyik résztvevőnek a lába gyenge volt a felsőtestéhez képest, mások már évek óta nem gyakoroltak tornát vagy sportokat, izmaik elvesztették erejüket, inaik rugékonyságukat.
Így aztán 4—5 ízben fordult elő kisebb, 4—5 nap alatt javuló ínrándulás, különösen a boka alatti ízületben, volt 2 súlyosabb, több hetet igénybevevő térdízületi rándulás, sőt 1 térdszalagszakadás is.
Hogy ezen baleseteknek a résztvevők magasabb korával járó ínmerevedés volt az oka s középiskolai tanulóknál alig fordulnak elő, bizonyítja az is, hogy az egyidejűleg tartott késmárki és körmöcbányai s az azóta tartott rózsahegyi, liptószentmiklósi, iglói ifjúsági tanfolyamokon egyetlen baleset sem történt, noha az ifjak sokkal könnyelműbben futnak.
A tanfolyam társas élete mindvégig kellemes, zavartalan volt.
A súlyos feltétel, amellyel a részvétel járt (a karácsonyestét is ott kellett tölteni) csak lelkes, a természetért, a testedzésért igazán lelkesülő embereket hozott oda, akik a lelkükben hozták azt a harmóniát, amely az ily szép, de fáradságos munkához feltétlenül kell.
S az együttes elhelyezés és étkezés nemcsak a tanítás ás fegyelmezés, hanem a társas együttélés szempontjából is igen kedvezőnek bizonyult. A résztvevők zárt társaságot alkottak és a tanításon kívüli időt is együtt töltötték.
Az esti és a vacsora utáni órákban zongora, hegedű, tánc, tréfás előadások szolgáltak szórakozásul.
A hölgyek jelenléte finomabbá tette a hangot, kedvesebbé a tanulást ép úgy, mint a szórakozást. Az olvadásos napokon közös kirándulások voltak a pénzverőbe, az aranybányákba ás a gyárakba, a karácsonyestét, szilveszterestét és a búcsúvacsorát is igen kellemesen együtt töltötte a tanfolyam, vendégül látva Körmöcbánya város polgármesterét, Dr. Zsembery Gyulát, főjegyzőjét Dr. Jánossy Endrét, az aranybányák vezető főmérnökét Mráz Jenőt és a körmöcbányai kollegák hozzátartozóit; akik mindenben tőlük telhetően, magyaros szívességgel segítették elő a tanfolyam céljait.
S amint a pihenésben, úgy a munkában is a legteljesebb egyetértés uralkodott a tanfolyam résztvevői között, mindenben segítették egymást s teljesen átértették s átérezték azt a hangulatot, amelynek a sífutók között a tél fáradalmai és veszedelmei közepette uralkodnia kell.
Bizton hihetjük, hogy ezt az önzetlen barátságot tanítványaik között is sikerül meghonositaniok.
A tanfolyam január 6-án végződött, a vizsgáló bizottság által adott vélemény szerint nagyon kielégítő eredménnyel.
A résztvevők legnagyobb része nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is elsajátította a sífutás azon fogásait, amelyeket a gyakorló- téren elsajátítani lehet, s amelyek tudása a síkirándulások végrehajtásához szükséges.
Ezen az alapon már csak rajtuk múlik, hogy a gyakorlótéren, kirándulásokon és olvasás útján tökéletesítsék a tanultakat.
Mivel azonban tudásuk még nem teljesen biztos és különösen a kirándulások vezetésében még kiegészítésre szorul,
a vizsgáló bizottság úgy döntött, hogy a képesített jelöltek ezidén még csak mint segédoktatók működhetnek és csak kellő gyakorlat (10—12 téli kirándulás, vagy egy tanfolyamon való segédoktatás, vagy egy továbbképző tanfolyam elvégzése) után vezethetnek önállóan ifjúsági sítanfolyamot.
Ezért a M. S. Sz. igyekezni fog, hogy számukra alkalmas helyen és időben továbbképző tanfolyam rendeztessék.
A körmöcbányai sítanfolyam mindenesetre fontos lépés a sífutás magyarországi történetében.
Harminc az ország szívében, a fővárosban s a Felvidék legkülönbözőbb részein, a legkülönfélébb iskolafajoknál működő tanerő tanulta megismerni és meg- szeretni s válik remélhetőleg lelkes apostolává, épp ott, ahol legtöbb reménnyel s eredménnyel kecsegtet: a középiskolai ifjúság körében.
A mag, amelyet az O. T. T. elhintett, egykoron terebélyes fává fog nőni, nemcsak e szép sportág dicsőségére, hanem a magyar ifjúság testi és lelki erősödésére és fejlődésére.
S akkor mindazoknak munkája, akik ezen eredmény létrehozásában közreműködtek, áldáshozó lesz a haza fejlődésére.
Adja Isten, hogy úgy legyen!
H. Gy. A.
Hefty Gyula Andor
Keresés
