Mosoly

Megnézem az ezüstöt - nincs benne a nevem, nem az enyém.
Megnézem a feketét - benne van a nevem, ez az enyém!
Basszus, lehet nem is kellett volna vennem egy más színűt?

Feleséged őnagysága nyilván emlékezett arra, hogy kapott egy bakit. Arra már talán nem, hogy te is...
Így aztán könnyű magabiztosnak lenni...

Úgy, hogy nem a lábad, hanem a fejedet nézte! :)

Azért az ezüst és a fekete között még elnavigálok, főleg ha először beleirom a nevem. (csak azt nem értettem az asszony hogyan volt képes az ajtóból eldönteni, hogy az ő bakantója van rajtam)
Csabor

"(még abban a szezonban vettem egy másik cipőt, amelyiknek egész más színe volt.)"

És ezek után el akarod hitetni velünk, hogy képes voltál megjegyezni, melyik szín a tied?

:-)

Kész vagyok:-)))))
már így is hangosan vinnyogok a házban az előző sztorijaidtól aztán a bakancsvásárlásnál lefordultam a székről a próbánál meg görcsbe merevedtem a röhögéstől.
Köszönöm az esti felvidulást!

Na elolvasom még egyszer:-D

(Van pár tollam....)

Tisztelt Öveges Úr!
A történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy a termosz fémből volt.

Csabor

ps.: Kinai volt a termék. A fenék lezáró lapot úgy ragasztották fel, hogy előtte nem szívták ki a levegőt. Ezért tudott eldurranni.

"Most mondjátok meg hogyan tud felrobbanni egy légüres tér? Nekem mindig a selejt cuccok jutnak."

Fenét, a vékony üvegből öntött termosz tutira nem tűzálló, tehát az üvege eltörik, a vákuum miatt pedig be is robban, ugyanígy "robban" pl. a TV képcső is, csak a "robbanáskor" a szilánkok nem a középpontból kifele repülnek, hanem éppen a középpont felé, majd az átellenes oldalon onnan kifelé, tehát a robbanás analógiája végülis hasonló.

A tollakért cserébe még két fricska.

1.
Még a nagy hóolvadás előtt egy baráti társasággal mentünk síelni. Ahogy megérkeztünk a szállásra nagy barátkozásba kezdtünk a különféle üvegekkel, illetve tartalmukkal. Lendületesen megittuk egy aszályosabb év termését, bár nem pontosan tudom mennyi jéger terem egy aszályosabb évben.
Reggel arra ébredek, hogy örökmozgó barátunk a konyhában szöszmötöl, s forralt bort gyárt. Inni nem akartam, de egy kávé jól esett volna. (Figyelj Gyula!) A termoszokat is gyűjtöm, s az útra hozott kávé maradékát a fém termoszban feltettem az elektromos tűzhelyre. Majd várakozó álláspontot foglaltam el.
Tudtam, hogy a termosz mindkét irányban jól szigetel, de nem siettem én aznap reggel sehova. Türelmes várakozás után a termosz alja levált s hatalmas durranás után a maradék a levegőben pörögve a kávéval újrafestette a konyhát. Aznap csak takarítottam. Most mondjátok meg hogyan tud felrobbanni egy légüres tér? Nekem mindig a selejt cuccok jutnak.

2.
A kezdet kezdetén kölcsöncuccokban síeltünk. Kölcsönadták nekünk, aztán meg menekültek nehogy visszaadjuk.
A szezon végi síelésnél a feleségem lábáról levált a bakancs. Egyszerűen letört az eleje. Kénytelenek voltunk ott gyorsan venni egy újat. (csak mellesleg jegyzem meg, hogy ezzel indultunk el a lejtőn. Szó szerint.)
A boltban volt egy nekem tetsző darab is, de kicsit túl passzentos volt. Nagyobbat nem tudtak adni, viszont kedvezményt igen, így lesz ami lesz alapon megvettem. (pontosabban belehaltam volna, ha nem vehetem meg)
A következő szezon elején tudva, hogy szorítani fog a cipő felhoztam a pincéből, hogy majd szépen kitágítom. Akkoriban otthon dolgoztam, így kiválasztottam egy napot, amikor nem kellett sehova sem mennem, s vagy másfél órás küszködés után belegyömöszöltem magam a bakancsba. Nagy küzdelem volt. Egész nap ott ültem a számítógép előtt síbakancsban. Már a csillagokat láttam, amikor délután hazajött a feleségem. Köszönés helyett megkérdezte: Miért vetted fel a cipőmet? (még abban a szezonban vettem egy másik cipőt, amelyiknek egész más színe volt.)

Csabor

A reklámtoll az jöhet minden mennyiségben.
Még az sem kell, hogy fogjanak, úgy sem tudok írni!
Csabor

:))

Ezek Csabor történetei, szerintem nagyon is idevalók - hátha egyszer lesz szavazás és nyerhet repi tollat...

1.
Nemrégiben Szlovákia felé mentünk. A határ előtt elővettem az autópálya matricát, s odaadtam a feleségemnek, megkérve, hogy írja rá a rendszámot. Kérdezte, hogy miért. Mondtam, mert így szokták. Erre szemrebbenés nélkül ráírta az előttünk haladó autó rendszámát. Máig sem tudom miért nem fordultunk vissza.
2.
Az egyenlítőm körül kihívásokkal küszködöm. Tehát amelyik sínadrág derékban jó, az hosszú. Ha levetem a sícipőt söpri a földet. Két legjobb gatyámat elvittem egy varrónőhöz, mondván, hogy nem kell méricskélni, mindegyikből vágjon le 8 centit. Gyönyörűen megcsinálta, még a cégjelzést is átrakta. Hazaérve próbáltam felpróbálni a gatyókat. Akkor derült ki, hogy egyik a feleségemé volt. Most van neki egy májusban használható rövid sínadrágja.

Ilyen szűz állapotban 90...

vagy 87!

Szab, gyárilag 88?

Én imádom ám csinálni, mondjuk nem imádnám egymás után 10X.

....nem irigyellek, reszelés aztán polírozás, meg a fúrást se hagyjuk ki. Aztán 88 fok legyen ám!

Neeem! Őt csak én tehetem buja kéjvágyam maratlékává.

HÁ HÁ HÁ (ez gonosz röhögés)

No de majd holnap, kap rendesen és még népes csapat is végig nézi az aktust :D.
Vagy talán nem ő lesz az "áldozat" ?

Szűz!
Látom az alakján, a formás idomain.
Meg persze meg is fogdostam, szűz.
Nem sokáig

Vajon kinek higgyünk?Egy éjszakás kaland vagy érintetlen szűz.
Komoly dilemma.Ha nem szűz sokat veszít az értékéből.

Idáig megúszta, de már az óvszer eltávolítva, bőr szerelés előkészítve.
Ha ma nem is lesz semmi, holnap tuti meghúzom.

Én is így gondoltam.
Csabor