Kristina által küldött hozzászólások listája

Most, 2013. október 23-27 között voltunk Hintertux-on, a gleccserfesztivál idején. A fesztivál szervezése elsőrangú volt, ehhez nem férhet kétség - de itt nyilván nem erről kell beszámolni.
A legtanulságosabb számunkra a szállásfoglalás volt. Ezt mindenképpen megosztanám veletek. Előre szerettünk volna foglalni és így futottunk bele a Hotel Troppmair-ba, ahol kapásból minimum 20 %-kal magasabb árat mondanak, mint amire kb számítani lehet. Jól tudom, hogy rengeteg üres hely van ilyenkor és örülnek, ha kiadhatják, ezért én e-mail-ben "alkudoztam". Ez sikeres volt, de egy nappal az indulás előtt a szállásadó visszaírt, hogy mégsem minden "alles ok", mert mégis az eredeti árat kéri. Ez persze nagyon nem tetszett, felhívtam a "Touristeninformation"-t Finkenbergben és egy nagyon kedves hölgy mondta, hogy "don't worry" úgyis talál nekünk helyet, csak érjünk oda 5 előtt. És így is volt. 5 perc alatt három jobb ajánlatot is adott ott helyben és így kerültünk egy nagyon-nagyon kedves hölgyhöz, Frau Brandacher-hez, aki egyből meghívott bennünket egy "gratis welcome drink"-re és tényleg különösen segítőkész volt. Az apartman konkrétan háromszor akkora volt, mint amit eredetileg foglaltunk és valóban 20 %-kal kevesebbe került. (címet szívesen megadom)
A terep, az időjárás tökéletes volt. A hőmérséklet végig 0 fok körül alakult - ahogy a nap vándorolt, a pályák minősége a szokatlanul enyhe idő miatt kissé változó volt, de semmilyen extra körülmény nem alakult ki. Talán annyit lehet megemlíteni, hogy a déli oldalt, az egyetlen "hátsó" 5-ös pályát alaposan megsütötte a nap, ezért az az egy pálya délutánra kissé megolvadt. Ugyanez volt az alsóbb részeken is, ahol a megolvadt rész éjszaka lefagyott, ekkor rengeteg havat hordtak rá, amit a síelők kb. délre össze-vissza túrtak és sok helyen kilátszott a glatt jég. A probléma azonban kezelhető volt. Aki feltétlenül ki akarta kerülni, az le tudott jönni a kabinos felvonóval is.
Az osztrákokban nem lehet csalódni, a rengeteg síelőt fantasztikus fegyelmezettséggel kezelik, ezért jóllehet most feltűnően sokan voltak, de sehol nem alakult ki 4-5 percnél hosszabb várakozás, a pályákon meg úgyis eloszlott a tömeg. Szóval összességében nekünk minden "alles ok" :) volt.

Mi április 3-án és 4-én voltunk Nassfeld-en. Az idö szinte tökeletes volt a hóminöség úgyszintén. Néha beúszott egy-egy felhö, de utána gyorsan elment más irányba. A hatalmas teruleten tulajdonképpen mindig volt olyan hely, ahol tiszta volt az idö. Elég félös lévén nagyon tartottam a sok piros pályától és a sítérkepet nézegetve kicsit megrettentem, hogy talán túl bonyolult ez az óriási pályarendszer. Féltem, "beregadunk" valami hegycsúcson, ahonnan nem tudunk lecsúszni és már elöre gyakoroltam magamban, hogy hogy fogom megkérni, hogy lejöhessek a felvonóval.
Ezzel szemben Nassfeld szerintem kivételesen barátságos hely. Úgy is lehetne mondani, hogy nagyonis felhasználó barát. A két nap alatt gyakorlatilag az összes hegycsúcsot bejártuk. Mindenhonnan széles kellemes lejtésu palyak vezetnek le. Elöttem írták, hogy a kékek néha beugratósak és ezzel egyet is értek. Nyilván a lejtésuk miatt kapták ezt a minösítést, de sokszor valóban nagyon keskenyek. Ezeket el is kerultuk.
Kedvencem a 60-as és 63-as pálya volt többek között azért is, mert az aljáról színes, futött (!) uléses felvonó vitt vissza. Imádtam.
A híres 80 pályára már nem jutott idö, ezért a második nap végén a "buborékos" utolsó elötti állomásánál többekkel egyutt kiszálltunk. Na, ez nem volt jó ötlet. Ez a rész már bizony nagyon lent volt és az alattunk lévö cca. 3 méteres hóréteg teljesen olvadt volt az aznapi sok napsutéstöl, és ez egyébként is a legmeredekebb része a 80-asnak. Azt hiszem, tovább nem is kell mesélnem.
Nem szeretek visszajárni sehova, de Nassfeld-re jó lenne még egyszer eljutni.
Ja, szállás: semmit nem foglaltunk, hely rengeteg volt. Bekopogtunk a falu végén egy "zimmer feribe" és megkérdezték, hogy mennyit tudunk fizetni. Megmondtuk. Már hozták is a pálinkát. (Cím nálam. :))

Össze kellett szednem a bátorságomat, hogy ilyen neves ember beszámolója után én is merjek írni erröl a terepröl, de Klippitztörl kétség kívul megérdemli ezt. Mindenkinek nyilván mások a szempontjai, engem az alábbiak vezéreltek: közel legyen Graz-hoz, (itt szálltunk meg), inkább kék pályák, kevés "vonszolós" felvonó(Endre után szabadon-ld. lehessen pihenni..), közepes méret, jó megközelíthetöség, barátságos árak, na, és persze legyen hó is - merthogy az most errefelé nagy kincs.
Klippitztörl pályái valóban kivétel nélkul hóágyúzottak, csak egy-két szakaszt zártak le, de ezt ugye mi nem bántuk. Így is szinte hihetetlen, hogy mekkora pályarendszert havaztak be, szinte tökéletes minöségben. A hely gyakorlatilag egyetlen hegy, ahova egy csákányos, egy kétuléses és egy négyuléses felvonón lehet feljutni. Fennt hatalmas hómezö, fantasztikus körpanoráma. A tetöröl minden irányba lecsúszhatunk, a pályák szélesek, egyenletes lejtésuek, de mégis változatosak. Rengeteg fenyö, sok pici hutte. Ember alig. Az élmény teljes.
A hóhiány miatt persze az északi pályák most valamivel jobbak voltak - itt ugye a természetes hó is jobban megmaradt.
Lényeg a lényeg, ha ide leesik még egy adag hó, akkor az egyik legszebb és legnagyobb élményt nyújtó hely, amit eddig láttam.