2009.12.20.
Katschberg-Aineck
A sielok.hu csapatával voltunk közösen besíző táborban. Az első két nap Obertauernben csúszkáltunk. Rettenetesen hideg volt. Első nap 17, második nap 18 fok. Ez azért nem teljesen megszokott december 18-28 körül. A második nap köd és hóesés is nehezítette a dolgunk ezért a harmadik napi hadszíntérnek Katschberget jelöltük ki. (köztem és Obertauern között különben sem sok szerelem pacsálódik el, de erről majd máskor)
Katschberget kellemes, családias síterepnek tartom. No, annyira nem családias, mint Turracher Hőhe, de nem rideg.
Bázisállomásnak St. Margarethent ajánlom. Ez az ainecki oldalon van. A fránya gps eltévedőszimulátorok Katscberg beütésre legfeljebb Katschberghöhét találják meg. Ez is jó hely, de fel kell kapaszkodni egy szerpentinen, ami havas időben különleges élményeket tartogat. Nekem például életem első hólánc szerelését tartogatta, amit érdeklődő mosolygással nézett végig egy osztrák rendőr. Volt ideje, úgy látszik arra nem túlságosan leterheltek a biztos urak.
Tehát inkább St. Margarethen. A parkírozó nagy, rendezett, s nincs messze a kassza és a felvonó. A könnyű megközelítés mellett az is St. Margarethen mellett szól, hogy ide a napi síelés végén az A1 pályáról való lecsúszás élményével eltelve érkezik meg az ember. De haladjunk csak sorjában!
A katscbergi pályarendszer két hegyről omlik alá, igénybe veszi az Aineck mindkét oldalát, s a völgyön át felkúszik a Tschaneck oldalára. Kellemes piros és fekete pályák találhatók, de a tanulók is csúszkálhatnak egy kedves kék pályán.
Az Aineck tetejére való feljutás már egyszerűbb, mint pár éve. Indul egy múzeális értékű 3-as ülőfelvonóval, majd következik egy garázda csákányos, s végre megcsinálták a hegy tetejére vezető buborékos felvonót. (persze a lelkiekben és combizomban gazdagok számára továbbra is rendelkezésre állnak a régi csákányos felhúzdák, amik számomra az emberiség egyik nagy tévedését jelentik, mert kevés ember akar léccel a lábán felcsúszni egy hegyre) Ha valaki a hóviharban a csákányos felvonó végénél nem találja a buborékost csússzon bal felé, s kb. 200 méter múlva ügyesen a bejárathoz ér.
Igaz, hogy Katschbergben mindkét hegy ritkán van felhőben, de az Aineck tetején szinte mindig fúj a szél. Szóval innen igyekezni kell lefelé. Jobbra fordulva indul az A1 pálya, de mi először a túloldalra kívánkozunk.
Némi lökködés és szélrefeszülés után (elfelejtettem mondani, hogy lent a parkírozóban ragyogó napsütés és -20 fok volt, celsiusban) nekizúdulunk a 11-es piros pályának. A hegy ezen oldaláról két pálya visz le. A 11a ami egy finom fekete, de most zárva volt, háznyi fűfoltok éktelenkedtek testén, s így síelésre szerintem még napokig nem lesz alkalmas. A 11-es piros viszont isteni volt. Nagyon jól előkészített hóval, kevés síelővel. Mondhatnám, hogy a kutya sem volt a pályán, de egy lógófülű csatakost láttam. Hihetetlen élmény menni egy jó hóval rendelkező, megfelelő szélességű pályán. A meredekség biztosítja száguldás lehetőségét a szélesség pedig a sebesség kordában tarthatóságának lehetőségét. Itt mindenki úgy megy, úgy szerez magának adrenalin löketet vagy sikerélményt ahogyan akar. A sebesség megszállottja és a mazsi egyaránt lemehet a pályán, s közben mindkettő hallgathatja azt a semmihez sem fogható zajt amit a léc éle kelt a havon. Talán csak az ilyen, amikor Rambó végighúzza kését a köszörű kövön. (én itt felvettem a kámzsámat, mert arcomra fagyott a mosoly)
Ha át akarunk menni a túlsó oldalra a pálya végén engedjük el a gyeplőt, mert egy botozó szakaszon kell áthaladnunk az út felett. Visszafelé már van mozgójárda, de átsiklani főleg a sok ember miatt nem lehet. Kár. Az út feletti hídon átmenve egy jobb és balkanyar kombináció után már a túloldalon is vagyunk. Átmegyünk keresztben a kezdők örömszerzését szolgáló 2-es pályán, igyekszünk nem elütni egy tanuló csoportot sem, s a túloldalon vár egy nagy ülőfelvonó.
A 2-es pálya komolyan a kezdők paradicsoma. A 2a a gyerekeké, a 2-esen pedig mindenki gyakorolhat kedvére, s ami a lényeg, ülő felvonó van a pályán, ami a gyakorló terepeknél nem szokásos.
A tschanecki oldal változatosabb, mint a túlsó hegy. A 4 számú 6 személyes felvonóval felmegyünk a hegy tetejére. Jobbra a 3-as fekete, balra a 8-as piros.
A 3-as fekete pálya egy nagyon széles, kellemes, néhány meredekebb letöréssel rendelkező pálya. Most néhány kráterszerű gödröt is láttam a pályán. Ez mutatja, hogy még kevés a hó. A pályát ajánlom a piros „specialistáknak”, megjön az önbizalmuk. Tanuló pályának talán nem minősíthető, de leküzdhető feladatot jelent.
A felvonótól balra található a FOTOPOINT. Mosolyogni, s majd keresni a neten. (én soha nem találom meg, persze a fiam igen) A gombot sokáig kell nyomni, amíg az automata meg nem szólal, mert különben csak feleslegesen vigyorog az ember.
A 8-as piros lényegében egy keskeny út, ami átvezet a 4, 5, 6, 7 pályákhoz. Ez a szakasz mindig problémás szokott lenni. Sok az ember, s sok a hódeszkás. Azokból pedig csak kétféle terem. Vagy tud, deszkázni vagy sem. Az első elüt, a másikon átesel. Szóval óvatosan azon a szakaszon.
Nem javaslom senkinek, hogy a 9, 10, 12, 14-es pályákat kipróbálja. Nagyon kellemes piros pályák, de csak csákányos felvonójuk van, az azzal kapcsolatos ellenszenvemet pedig már vázoltam.
Mindenkinek elegendőek a mellettük húzódó piros pályák. Lényegében egy hegyoldalról van szó, amit fakerítéssel optikailag több részre szabdaltak. Ez a karám tereli a sízőket és változatosságot sugall, no meg persze egyes szakaszok verseny esetén könnyen lezárhatóak. Ha a 8, 7a, 7-es pályákon megyünk a végén hajtsunk rá, mert a felvonóhoz a hegy oldalán vezető majd vízszintes úton jutunk el, s milyen snassz lenne lökködni magunk.
Javaslom a 4, 4a, 5-ös pályák meglátogatását is. Ezekhez vagy a nyolcasról balra élesen levágva jutunk le, vagy a Gamskogelhütte előtt közvetlenül egy kis úton tudunk lecsúszni. A 4-es pálya végén balra haladva, egy híd alatt átcsúszhatunk a 3-as feketére, s máris újra kezdhetjük változatos körünket.
Ha már rojtosra síeltük magunk érdemes beülni az említett Gamskogelhüttébe, vagy a 2-es pálya végén lévő hütték egyikébe. A Gamskogelhüttében délfelé nagyon sokan vannak, érdemes fél 12-kor bemenni, vagy letenni az ottani étkezésről. Nekem személy szerint a 4-es pálya menti apró hütte a kedvencem. (azt hiszem Bauer hütte a neve) Akkora, mint egy hétvégi ház. Egy idősebb házaspár viszi a boltot. Semmi fogalmuk nincs a vendéglátásról, de a sonkájuk!!! Itt ritkán látni nem osztrák vendéget, tehát ne lepődjünk meg ha valaki felkap egy tangóharmónikát s a közös éneklésbe bennünket is bevonnak.
Induljunk hazafelé. (ha valaki a két hegy közötti parkolók egyikében hagyta a kocsiját ne aggódjon, a 4-es felvonónál felveheti a kauciót, s egy csúszásra szóló jegyet kapva máris a 2-es pálya tetején lehet.)
Átjutni legkönnyebben a 2-es pálya tetejéről lehet. Elmegyünk balra a hütte és boltsor mellett, majd a végén balra meredeken átvágva egy úton, lecsúszunk egy kis lejtőn a híd felé. (aki sajnálja a lécét az úton ne menjen át, mert azt általában felszórják, s az apró kövek felsérthetik a léc alját) Mint már említettem ebben az irányban már van mozgójárda, de ez inkább csak optikai tuning, a felvonóig még kell egy kicsit botozni. A felvonó sem mai darab. (védőburkolatra ne számítsunk)
Az Aineck tetején balra fordulunk, s igyekszünk nekilátni az A1 pálya meghódításának. Az igyekezet komolyan veendő, mert igencsak nyomulnunk kell, hogy siklásba kezdjünk. Vagy 100 méterre a felfonótól van egy biztató „már csak 30 méter” tábla, de nem tudtam neki örülni. Ezen az oldalon is van még több pálya, de mindenki az A1-re igyekszik, ami igyekszik értékelni az akaratot szép lassan kezd lejteni. A szél miatt itt is menekülünk lefelé, amíg el nem érjük a fás részeket. A pálya valóban olyan, mint egy autópálya, csak nincs középen elválasztósáv. Itt is igaz a szabad nyomvonal megválasztásának lehetősége, tetézve a 6 km-es hosszal. A pályát mindenkinek ajánlom. Csak két-három olyan rész van, ahol az olyan szerteálló lábú pacáknak, mint én rendeznie kell a mozgását a siker érdekében. Akinek még ez sem sikerülne, a letöréseket az erdőben egy kis kikerülő úttal feledhetővé tudja tenni. (megjegyzem szezon eleje lévén ezek a kikerülő utak ott jártunkkor még nem voltak karbantartva) Ezen apró trükkel az A1 mindenkinek maradandó élményt nyújt.
A végén természetesen van egy hütte futam is, de a napozóágyakba valamiért most nem volt kedvünk beleülni. Én még visszamegyek ide, s másnak is ajánlom a pályát.
Csabor
Keresés
