Steve33 által küldött hozzászólások listája

2021.01.20. - Parang

Fertő-tetőről autózunk lefele, a völgy túloldalán elterülő hegyek vöröses naplementében izzanak, egészen szürreális a látvány az egész napos hóvihar után….de nekem a holnap jár a fejemben.

Este csak pörgetem a másnapra vonatkozó előrejelzéseket modellről modellre, újra és újra, de az eredmény mind ugyanaz: másnap is felhőben és ködben fog úszni a hegy….nincs mese, erdő kell nekünk.

Két síterep van még vállalható távolságra, Parang és Straja. Végül a várható alacsony felhőbázis a szinte teljes egészében erdővel borított Parang-ra terel minket. Meglepően jó minőségű utakon haladunk ezen a napon is, csak pár km Petrozsényen belül, ami rosszabb. A városból kifele jövet kisvártatva egy régi kétüléses tűnik fel az egyik kanyarban, le is parkolunk gyorsan, mert ez kell nekünk.

Gyors beöltözés közben, csak a túlságosan nagy csend, ami körül vesz minket feltűnő. Csupán pár autó van a mienk mellett, de a lift megy, úgyhogy el is indulunk felé.

Közeledve kis időutazás kezdődik, oly matuzsálemi ez a lift, mellette kis bódéban jegyárusító néni üldögél. Kérnénk a napijegyünk, de csak a fejét csóválja, majd pár szóval nyomatékosítja, hogy ez nem fog menni, kezével 6-ot mutogat?!....kissé lefagyva álldogálunk, mert mi csak ketten vagyunk. Közben elsuhan egy board-os csaj mellettünk, vesz valami jegyet majd elindul a lifthez.
Kérdem angolul, hogy mi a szitu ezen a helyen, kapom is választ, hogy nem sok minden így hétköznap, majd már ül is a liftben, mi meg állunk továbbra is tanácstalanul.

Visszaballagunk a kocsihoz, hogy akkor nincs más irány Straja......de a navigáció szerint mégsem a szomszédban van, az még 40perc autókázás lenne 🙁
Közben befut egy autó két 50-körüli síelővel, kérdem őket beszélnek-e angolul vagy németül, de csak fejcsóválás…..aztán egyikük megszólal magyarul 🙂
Mint mondja, ő még nem volt itt, de a haverja szerint fenn megy valami lift még. Szóval menetjeggyel, csak elindulunk fel a hegyre. A kezelő ülésfűtés gyanánt egy pokrócot dob a székünkre, majd hosszan, de még annál is lassabban visz fel a lift 1100-ről 1650tszf-re. Mai napra már melegedést jósoltak, de továbbra is kellemetlen hideg szél hordja a havat a hegygerincen…..csak jól jött a pár perccel korábban megmosolygott pokróc.

Utunk közben alig pár embert látunk a lift felső szakasza alatt elterülő pályákon, pedig ez lenne a síterep központja. A pálya mellett büfék, hotelek, és nyaralók állnak elhagyatottan.
Közeledünk a kiszállóhoz, az állomáson túli hegytető már a felhőkbe vész…már biztos, hogy reggel jól döntöttünk, hogy bevállaltuk az utazást az erdős terepért.
Mire összekészülődünk a két fickó már oda is van, így mehetünk a saját fejünk után.

Üres pályák, álló liftek…..fura, kísérteties légkör, amit tovább tetéz az egyre erősebb havazás csendje. Elindulunk az egyik pálya mentén, talpunk alatt 5-10cm friss, de mire belelendülnénk a pályának vége, erdőfal állja utunk. Sebaj, ezért jöttünk, már haladunk is tovább. A sűrű erdőben csak kb 30cm hó fogad, óvatosabb kanyarokkal haladunk a völgy irányába, majd kisvártatva egy másik pályába ütközünk. Gyorsan keresztezzük és haladnánk tovább az erdőben, de ott még kevesebb a hó, így inkább visszatérünk a pályára.

Ahogy csúszunk a völgy felé, egyik hajtűkanyarban feltűnik egy omladozó kis liftház és mellette rozsdásan ketyegő tányéros lift. Kissé szürreális a látvány, a liftnél sehol egy lélek, sehol egy nyom, felnézve a hegyre a liftoszlopok a ködbe vesznek .….. összenézünk és már indulunk is. Fektetem az első nyomot, de pár perc múlva megáll a lift…..csússzunk vissza?!...inkább várunk még egy kicsit….és szerencsénkre újra elindul. Már megyünk egy ideje, de még mindig nem látom a végét, majd hallom a társam kiesik az egyik liftet keresztező síút meredek rámpájánál….de én nem szállok ki, mert a liftet szegélyező erdő kifejezetten jól néz ki, szóval mindenképp a liftkezelő tudtára szeretném hozni, hogy itt bizony lesz még igény erre a liftre :)

Felérek, de kiszálló kicsit messze van a liftháztól. A lift körüli irtás egész széles, és itt a hó is rendben van, kis teszt az erdőben is belefér amíg visszaérek a társamhoz. Szerencsére pont van egy visszaszállási lehetőség a liftre, mellyel következőre már a liftkezelőig húzatom magam. Nem igazán örül nekem, mutogat lejjebb, hogy ott kellett volna kiszállnom…persze, vágom én ezt, de vennék valami jegy félét, mert ugye ezek ilyen menetes liftek lennének. Túlságosan nem értjük egymást, de valami olyasmit mond/mutogat, hogy lenn kéne jegyet venni a kollégánál. Amúgy szerethető egy fazon, elkezd lemászni felém a mély hóban, hogy megmutassa merre van a pályához az átcsúszó, majd értetlenül nézi mikor a lift mellett indulok el.

Lenn a lift aljában persze senki, szóval ez a lift gratis megy nekünk, és mint a következő órában kiderül még VIP-es is, mert rajtunk kívül egy lélek nem használta amíg ott voltunk.

A lift melletti ritkásabb nagyfás erdő egész jó, így maradunk pár körre, csak az von le valamelyest az élvezetből, hogy az előző hétvége óta esett friss hó még kevés ahhoz, hogy teljesen elfedje a régi nyomokat. De a liftet keresztező erdészeti úton kicsit beljebb sétálva érintetlen részekre akadunk: a kezdeti bizonytalanságok után kezd igazi freeride szagú lenni ez a nap is :)

De nem ragadunk le itt, mert még a völgyből felvezető liftezés közben számba vettük a lecsúszási lehetőségeket, és van egy egész hosszú érintetlen útvonal. Lenne több is, csak sajnos utat építenek a hegytetőn elterülő büfékhez/hotelekhez és az út mellett végig 2-3 méter magas támfal épül, így arra csúszva zsákutcába futnánk…az átkelés esélytelen azon a szakaszon.

A csúcsról elindulva először a pályán haladunk, majd miután az véget ért a házak között csúszunk tovább a völgy irányába. Már itt belefutunk 1-1 kutyába, melyek kitartóan ugatnak, de emellett ártalmatlanok. A házakat elhagyva egy lankás gerincen haladunk tovább mikor hangos ugatást hallok a házak közül, hátra nézve kutyák vágtáznak felénk. Hirtelen gombóc lesz a torkomban, bevillan az első liftezéskor látott 4-6 tagos farkaskutya falka, melyek az egyik háznál heverésztek. A gerinc még mindig lapos, alig várom, hogy elérjük a meredekebb részt….de közben feltűnik a láthatáron az építkezés, melyet csak jobbról, kissé traverzálva lehet kerülni, így ismét lassulunk. Már nem hallom a kutyákat, csak a helyes útvonal megtalálására fókuszálok…… és végre túl vagyunk a szerpentin úton, lesz meredeksége a hegynek, érintetlen hómezőkön húzzuk az íveket….a gombóc elillan, helyette felszabadult kurjongatás hagyja el torkom.

Megállunk, szusszanunk egyet, az előző pár perc „menekülése” A kőszívű ember fiai farkas falkás jelenetét juttatja eszembe….de gyorsan el is illan a gondolat, mert előttünk újabb havas tisztás hívogat, mely visszavezet minket a régi ülős lift alá.

Nemsokára hatalmas aggastyán lombhullatók közé érkezünk. Engem mindig lenyűgöznek az ilyen matuzsálemek, így meg-meg állok nézelődni/fotózni. Innen már nincs sok vissza a liftállomásig, mert ez a ligetes rész kivezet egy tisztásra, amit már reggel alulról is megnéztünk magunknak. A hó itt már igen vékony, próbálunk lábujjhegyen csúszni, de csak-csak jönnek a felütések, majd hirtelen feltűnik előttünk egy kerítés, mely elzárja az utunkat a völgy felé.
Szerencsénkre foghíjas, így gyorsan átbújunk alatta és jöhet a végső ereszkedés a parkolóig. Lenn újabb kerítés választ el az úttól, de már rutinból bújunk át a foghíjas részen.

Lenn kis számolgatás következik, mert mai nap már indulunk is haza, és ugye este 8-ra otthon kéne lenni, de még egy kört naná, hogy bepréselünk.

Liftnél kis várakozás következik, de nem a sorban álló sízők miatt, hanem mert ez a lift teher lift is egyben, a kezelők éppen pakolnak fel egy kisbusznyi zsugorozott üdítőt. Egy darabig pakolnak tovább, mintha ott se lennénk, párszor bemozdulunk jelezve, hogy biz mi már mennénk, és végül csak hagynak egy széket nekünk is, sőt még a pokrócról sem kell lemondanunk.

Lefelé, már rutinból megyünk, a kutyáknak így esélyük sem volt, csak az építkezés egyik szakaszán készült lépcsőzetes bemarása tréfált meg, de annyira, hogy páros lábbal repültem ki a léceimből :)
Leérve sajnos látjuk, több kör nem fér bele, indulni kell hazafelé.

Parang furcsaságai ellenére is egy kellemes napot töltöttünk itt, a kihaltsága még kifejezetten tetszett is, a felvonózásra összesen elköltött kb. 2500Ft alapján meg ár/érték arányban sem rossz :)
A rossz látási körülmények miatt, erre a napra kifejezetten jó választás volt, még akkor is, ha a hó mennyiség nagyságrendileg kevesebb volt, mint Fertő-tetőn.

Az biztos, hogy felkerül a „kalandos csúszásaim helyszínei” listámra, melyekről évek múlva is mosolyogva mesélek majd. 😆

2021.01.19. - Fertő-tető / Muntele Mic

Január eleje van, az év végi chopok-i csúszást még a lábaimban érzem.
De a szlovák síterepek bezártak, az osztrák nyitás csak nem akar közeledni........viszont szlovénia kinyitott, negatív PCR-rel lehet is menni, de 24 óránál frissebb kéne a határra, ami nem egyszerű/olcsó pláne, ha csak 1-2 napra mennék.

Tovább böngészve a lehetőségeket, megakad a szemem Románián, ahova after-covidosnak nem kell teszt sem, lehet szállást foglalni és a síliftek is egyre több helyen működnek. Nem mellékesen ígéretes a havazás előrejelzés is, leginkább a Déli-Kárpátokra, ahol akad is pár síterep...
(időközben változott a helyzet, magyarok korlátozás nélkül beléphetnek RO-ba, teszt nélkül)

...és végre újra úton, még ha kicsit nehézkes is volt a hajnali indulás, mert persze mindent összekészítettem/bepakoltam, csak a telefonom maradt otthon. Fél óra mínusz, de az optimizmus töretlen, bízva abban, hogy a napi szívás talán ezzel le is van tudva.
Gyorsan fogytak a km-ek, hamar elértük a határt, amit pár perc várakozás után magunk mögött is hagytunk, hogy aztán a továbbiakban is javarészt autópályán haladjunk. Csak 90 km ami országút, ebből egy bő 20km igazi hegyi út vagy 1200m szinttel, és végén meredek szerpentinnel, ahol havas körülmények között elkél a 4x4 vagy a hólánc. Az út profilja/távja kb ua. mint ha Hockrar-ra mennénk BP-ről, csak itt az utolsó 20km-en még valamivel nagyobbat emelkedik az út.

Már a völgy is havas volt és ahogy haladtunk felfele masszívan hízott tovább a hó, a végső 5km-en már kisebb hófalak között vezetett az út, így a jókedv sem hiányzott....egészen addig, amíg a fahatár tartott, mert felette hóvihar és rossz látási körülmények fogadtak. Gyors beöltözés a metsző hidegben, majd irány a jegypénztár.

Szerencsére hamar meglett a keresett "lift társaság", mert bizony itt is van vagy 3 különböző. De minket csak az érdekelt, amely a hegy túloldalán üzemelteti az új 6-os ülős liftet is vagy 400m szintkülönbséggel, csupán egy kezelt pályával, de bőséges freeride lehetőséggel.....és ekkor hidegzuhany, a kassza zárva a kölcsönzős srác meg közli, ma nem megy a 6-os lift a rossz idő miatt, csak a húzós ami csupán 130m szintet visz fel a hegy lankásabb oldalán. Kapjuk elő a telefonokat, mert útközben még láttuk webkamerán, hogy megy az ülős lift….. egy örökkévalóságnak tűnik, mire a hegyen gyenge adatkapcsolat betölti a stream-et....és a lift még mindig jár.

Irány át a húzós felvonó aljához, mert csak azzal lehet átjutni a hegy túloldalára, de ott kassza semmi, csak a liftkezelő gépháza, az ajtón "NO ENTRY" felirat. Megkérdezzük az ott álló board-os srácot, hol lehetne jegyet venni, mondja ott kell bemenni azon a NO ENTRY-s ajtón :)
Ahogy megyünk be a liftkezelő srác elviharzik mellettünk, kérdésünkre annyit vet oda, menjünk csak be. Ott egy kedves csajszi fogad, már nyúl is a plasztik kártyákért, de csak a húzós liftre adná. Mondjuk, hogy a másik lift is megy a webkamerán látottak szerint. Kicsit mentegetőzik, hogy bár ő a manager, de nem is tudja mi van odaát a másik lifttel, majd még egy kevés telefon nyomkodás után mondja ok, itt vannak a jegyek mindkét liftre 50 lei/db áron, mert már benne járunk a napban, meg az időjárás sem valami kegyes. Azt még hozzáteszi, hivatkozzunk majd „manager Biancára” a másik liftnél, ha a kezelő nem akarná elfogadni a kártyáinkat.

Felmegyünk a csákányossal, a hegytetőn viharos szél, látótávolság a nullához konvergál, inkább úgy döntünk első menet legyen még a csákányos mellet, mielőtt átcsúszunk.
Lefelé tapogatózás, csak a lift homályos körvonala ad valami támpontot, mert a hegyoldal teljesen fa mentes.....inkább kell hagyatkozzunk a belső érzékekre, mint a látásunkra.
Bár szélnyomott, de már a hegytetőn is egész jó a hó, és ahogy haladunk lefelé egyre lazább és mélyebb. De sokáig nem maradtunk ezen a részen, a túloldal szélárnyékos részei még többet ígértek. A csúcsra érve ismét "classic deltás" idő, a gerincen futó lankás átcsúszón csak a pályaszélek tűzése az egyedüli, ami kitűnik a vakító fehérségből...aztán végre lefordul a pálya a másik völgy felé, ritkás fenyvesek tűnnek fel mindkét oldalt, ez megváltás a hegytető után.
Egyből bátrabban húzzuk is az íveket az érintetlen friss hóban, de egy patakmeder gyorsan megálljt parancsol és újra a pálya felé terel, mert kellően mély ahhoz, hogy ne lehessen simán keresztezni, könnyen be lehetne ragadni. Valamivel lejjebb csak találok egy átcsúszási lehetőséget, de itt már elég lankás a terep és megfog a mély hó, lassú a haladás le a liftig, de azért pár jó szakaszba belefutok még......következő körre meg is van a terv, bizony előbb kell fenn beszállni...


Lenn persze a kapu nem enged be az ülős lifthez. Jön a kezelő, próbáljuk neki angolul/németül magyarázni, hogy mi a szitu. Mondja ok, de rá kell fizetnünk, ha ezt a liftet is szeretnénk használni...én mondom újra németül, hogy beszéljen manager Biancával. Bemegy a liftházba, majd kisvártatva jön és mondja/mutogatja menjünk egy kört addig ő telefonál. (liftkezelő kicsit beszélni német szerencsére:)

Liften szinte egyedül megyünk felfelé, lessük a lehetőségeket, de hamar megint ködbe vész a táj, a gerincre érve csontig hatoló viharos szembeszél, a sisakon és fullface maszkon keresztül is utat talál a -10-15 fokos szél, alig várjuk, hogy a kiszállónál legyünk már, mert bár a liftnek fűtött ülései vannak, de a plexit már lefelejtették róla. Mire felérünk a szemüvegek teljesen eljegesedtek, szinte semmit nem látunk, leolvasztjuk/lekaparjuk, de pár perc múlva ismét tiszta jég.

A sínapjaim jelentős részében csúszok viharos "szar időben", mert ilyenkor vannak a legjobb havak, nyoma sincs zsúfoltságnak... ..valamit-valamiért, de ez a nap az én tűrőképességemen is túl ment. A legnagyobb gondot, a hely kiváló torlasztásos mikro klímája adta, mivel ÉNY-i irányból kb Eplény tudná leárnyékolni, köztük meg közel 400 kilométernyi alföld ;)

Ezen a napon, is erős ÉNy-i szél volt, fenn egész nap havazott, lenn a völgyben a szállásra menet pedig megcsodálhattuk a naplementét :)


És elérkezünk a hely legnagyobb hiányosságához is, hogy minden lift a fahatár felett, esetleg minimálisan alatt indul, a völgyből feljövő régi ülőszékest pedig nem üzemeltetik már. Fájt a szívem, mert a szerpentinen felfele autózva csodás erdők mellett haladtunk el, nagyon jó lett volna a vakító fehérség és erős szél elöl a fák között menedékre lelni. Ahogy a síterep grandiózus fejlesztési terveit nézegetem, a helyzet nem fog változni, maradnak a fahatár felett a tervezett újabb liftek is. :(

....azért csak keresztül verekedjük magunkat a hegytetőt és gerincet uraló ítéletidőn újra és újra, egyre beljebb merészkedve a lift alatti szűzhavas részekre, csak néha keresztezünk 1-1 nyomot, szinte nincs ember rajtunk kívül ezen az oldalon. Egyszerű dolgunk továbbra sincs, mert a hegyoldal bizony gazdagon meg van szórva patak medrekkel, így a beragadás mentes nyomvonal megtalálása igazi kihívás, a mai látási viszonyok mellett, helyismeret nélkül pedig szinte lehetetlen. Lassan a szürkület is közeledik, a nap végére szinte a lift völgy állomásáig ereszkednek a felhők...visszatérünk a csákányos lift oldalára, még tolunk pár kört a lift mellett majd vissza csúszunk a kocsihoz.


Vegyes érzésekkel távozunk, ezen a napon igazán meg kellett küzdeni az elemekkel, hogy élvezhessük a mélyhavas freeride-ot. Ugyanakkor felfedeztünk egy olyan helyet, ahova talán soha el sem jutunk, ha nincs ez a pandémia. Egy dologban biztos vagyok, hogy ide még vissza kell jöjjek jobb látási körülmények idején.

2020.12.30-31 Chopok

Karácsony mellett nekem a december végék, az utóbbi években a szezon első freeridejairól szóltak:

Az év végi szabadságok lehetőséget adtak a legjobb nap/napok kiválasztására.
Idén is szövögettem a terveket, de december eleje óta folyamatosan jöttek a szigorítások, december 20 körül virtuálisan szinte minden nap máshová utaztam, volt itt svájctól kezdve, lengyelországon át montenegróig minden.
Két fő paraméter számított: legyen nagyobb mennyiségű friss hó, és valahogy be lehessen utazni az adott országba, na persze a síeléssel töltött idő/költség arány sem volt mellékes.

Karácsonyra letisztult a kép és szlovákia nyújtotta a legjobb lehetőséget beutazás ügyileg, és az előrejelzések is szép havat mutattak a dec 28-31 közötti napokra.

A „világútlevél” beutazáshoz a 72 óránál frissebb negatív PCR teszt volt, szereztem is pár friss ősz hajszálat, hogy időben meglegyen, mert Karácsony majd a hétvége nem volt a barátom ez ügyben: 26-27.-én mindenki zárva volt, leszámítva a 40 ezer plusszos expressz szolgáltatókat. Azért csak „kigugliztam” a végére egy helyet, akik alapáron 24-48 órán belül vállalták az eredmény megküldését, így a szerdai indulás reálissá vált.

Szerda reggel eső kísérte az utam, mely nyugodtsággal töltött el. A korábbi 1-2 nap komoly szórást mutattak a modellek, és sajnos a leg megbízhatóbbnak mondott ECMWF már szinte alig jelzett csapadékot kedd estétől, de néhány rövidtávú nagyfelbontású modell egészen mást mutatott. Közeledve a Chopok délhez viszont a nagy havazásnak nyoma sem volt, még a 66-os környéki hegyek is csak hófoltosak voltak, sőt még Tale környékén is havas eső áztatott pár centi havat, csak 1-2 kilóméterre Krupovától váltott rendes havazásba.
De ez is elég volt, hogy egy másik világba érkezzek, a parkolóban már hófalak és erős havazás szolgáltatták a díszletet…..na meg rengeteg készülődő sporttárs. A kabinos lift előtt is kígyózó sorok, a friss hó másoknak is meghozta a kedvét, pedig előző nap még nem volt vészes a helyzet, a webkamerákon sem látszott, hogy az 1 fő/kabinos korlátozás megakasztaná a déli oldalt, mely alól csak a közös háztartásban élők a kivételek. Végül nem volt vészes a várakozás, a felvonó másik oldaláról pár perc alatt a kabinban voltam és gyönyörködtem a mélyen behavazott tájban, egészen addig amíg el nem tűntünk a felhőkben úgy Chopokosan :)

Azért egy teszt erejéig visszacsúsztam délen a középállomásig, de a rossz látási körülmények és kiszámíthatatlan szezon eleji hóviszonyok miatt a pályától csak minimálisan távolodtam el, ahol a törpefenyvesek sok helyen még áthatolhatatlan falként állítottak meg.

Ezután irány észak. Először mentem át, korábban valahogy mindig leragadtam délen.
Most viszont eljött észak ideje, főleg mivel az ülős liftek bár símaszkban, de létszám korlátozásoktól mentesen használhatóak voltak és én síelni jöttem nem pedig sorban állni. De ezen túl is könnyű döntés volt északnak tartani: a mostani Südstau és reményeim szerint az általa lepakolt szép mennyiségű friss hó az északi erdőkben. Szerencsére ez a vihar nem állt meg a déli-alpoknál, hanem ide is felért, és a december eleji ciklonnal ellentétben már kellő hideg is társult hozzá.
És ez Chopok szépsége, itt mindegy, hogy északról vagy délről jön a hó, ez a hegy mindkettőből tisztességgel kiveszi a részét :)

……a Luková felé tartó ülős liften már egyedül voltam, hideg szél hordta körülöttem a havat, mely szakadatlanul esett tovább. A lift alatt már volt pár nyom, melyek néhol a környező erdőkbe is bevezettek. Ki is néztem magamnak, hogy első körben ezt a részt csúszom majd meg.
A liftből kiszállva a pályák közti területen már rajzoltam is az íveket a finom porhóba, majd hirtelen el is akadtam a törpefenyvesek labirintusában, ide még bizony kell a hó, hogy könnyen csúszható legyen, pedig a síbotom markolatig minden gond nélkül szúrtam le, ami vagy 80-90cm havat jelentett. Ahogy csúsztam tovább, a törpefenyvest egyre inkább ligetes fenyves váltotta, majd beértem a teljesen zárt koronájú fenyőerdőbe, ahol szintén elegendő volt már a hó, széles mosollyal kerülgettem a fákat csak néha kereszteztem 1-1 nyomot….teljes nirvána nincs is mit ragozni
A szintrajzot végigfutva, láttam még bőven van további lehetőség ennek a liftnek a környékén, így késő délutánig leginkább ezt a részt jártam. A fenti törpefenyves minden körben kihívást jelentett, de utána kompromisszum mentes volt a lecsúszás a nagy fás és irtásos részeken.
A hó kb 1300 méteres szintig nagyon jó laza szerkezetű és könnyen csúszható volt, de azalatt gyorsan ment át nehéz vizes hóba, így 1-1 próba után már nem is csúsztam le Zahradkyba és Biela Putba.
Lassan vissza kellet indulnom délnek, ahol továbbra is rossz látási viszonyok fogadtak, viszont érezhetően hidegebb is volt, mint északon. Az utolsó pár száz méter lecsúszás a 31a pályán, igazi küzdelem volt megfáradt lábakkal, mivel az összetúrt nedvesebb hó már vissza is fagyott.

Átöltözés aztán irány a pár km-re lefoglalt szállás, már azon töprengtem mihez is kezdjek a temérdek idővel….aztán kopp, a srác mondja teltház van, ő írt is az Airbnb-nek már korábban?! Nézem a maileket, esetleg valamin átsiklottam?! De semmi, a tegnapi visszaigazolás az utolsó üzenet. Akkor ad hoc szállás keresés, persze lett is, de mire odaérek már 7 is elmúlt.

Hajnali 5-kor ébredés, már nem megy a visszaalvás, helyette félálomban tervezgetés, mi is legyen ezen a napon. Végül tutira megyek, irány Chopok másodjára is, egyszerűen túl sok lehetőség maradt még ott az előző nap után és ezekben a covidos időkben továbbra is nagy kérdés vajon lesz-e folytatása a szezonnak…..

Előző naphoz képest kitisztult az idő, jöhetne a déli oldal, de a liftek előtt kígyózó sorok völgy és közép állomáson is. Ok, kezdés akkor még északon, a völgyben hidegpárna fogad, de az erdőben ez cseppet sem zavar, az újabb elindított ülős lift további lehetőségek, még szinte érintetlen útvonalak ígéretével kecsegtet. És igen, csúszás közben csak a sítúrázók nyomaival találkozom, egyedül a laposabb nyomvonal az, ami kissé elvesz az élvezetből, de körről-körre optimálisabban sikerül a szintet beosztani. 1-1 kört beszúrok a tegnapi útvonalon is, meglepve tapasztalom, hogy még abszolúte nincs szétcsúszva, a többség inkább a lift alatti nyomot vallatja tovább.

De nézzük a webkamerákat, mi a helyzet a déli lifteknél?.... és nem hiszek a szememnek délen szikrázó napsütés minimális sorok. Következő lecsúszás már a kabinoshoz vezetett, a pálya melletti erdőben még mindig nagyon jó a hó, de nem gyengülök el, most már délnek kell jönnie.

Sejtelmes napsütés fogad, bár északról folyamatosan hullámzik át a gerincen a felhőtenger, de ez akkor is egy más világ. Megcélzom a középső Deres felé eső freeride részt. A hó még ide kevés, de akkor is hívogató. Lassan haladva keresem az ideális nyomvonalat, még bőven van kerülgetni való rész……de ez most egyáltalán nem zavar, kissé megfáradt a test a 1,5 napnyi erdőzéstől, jól esik ebben a derengő napsütésben csak úgy óvatosan siklani, nézelődni, fotózni. A felső részen 3-4 menet még bele fért az időmbe, majd szépen vissza csúszok a kocsihoz.

A két napon fellelkesülök, már a következő Tátrát érintő havazásra gondolok, de ahogy ez mostanság lenni szokott az álmok gyorsan szertefoszlanak….mire hazaérek már az a hír fogad, hogy január 1-től bezárnak minden sípályát és hotelt Szlovákiában, a téli varázs máshol kell folytatódjon…..

Sziasztok!

Tamás múlt heti beszámolójából kiindulva nem vártuk meg a szombati napot, hanem a heti nagyobb havazásokat követő első napon január 6.-án pénteken látogattuk meg a terepet. Bár az előrejelzés a napra az erős szél miatt nem volt bíztató, de így utólag azt mondom megérte kockáztatni.
Reggel a völgyállomáson -12 fok várt minket enyhe széllel, és már ott bíztató mennyiségű friss hóval,
mely szemlátomást sokakat kicsábított, mert hamar telt a parkoló.
A 4üléses lifttel a középállomás felé haladva azonban olyannyira felerősödött a szél hogy
mire felértünk teljesen lezsibbadt a szánk a hidegtől, így hamar előkerültek a maszkok.
Szerencsénkre azonban a hegy takarásában a pálya jelentős részén csak enyhe szél volt.
Csúsztunk pár bemelegítő kört a csákányos lift melletti pályán majd a szűzhavas részen,
mely hamar mosolyt csalt arcunkra, mert igazi friss porhó fogadott már itt minket.
Ezután irány a csúcs ahol persze nagyon erős szél és -18 fok várt, igazi „deltás” feelinggel,
így sokáig nem időztünk hamar nekiindultunk lefelé a szinte érintetlen szűzhavas lejtőkön, igazi mélyhavas élményt bezsebelve. Mind a törpefenyves rész, majd a pályától jobbra lévő nagyfás ligetes részen hatalmas mennyiségű porhavat rakott le a szél, hogy nem tudtunk betelni vele. Újra és újra ezt a részt akartuk csúszni a csákányos lift aljáig, a völgyig csupán egyszer csúsztunk le kíváncsiságból.
A pályakezelők által írt 140cm-es hóréteget kicsit szkeptikusan fogadtam elsőre, de az tény hogy sok részen közel derékig érő porhóval találkozunk.
Délutánra persze a fenti részt szépen összetúrták, de mivel egész nap kitartott a -14 -18 fok közötti
hideg, és mellette felhős, csupán néha derengős idő, a hó annyira laza maradt, hogy egyáltalán nem voltak zavarók a buckák. A lifteknél várakozási idő nem volt már délelőtt se, de délutánra szinte kiürült a pálya, elégedetten csúsztunk le a nap végé a hegyről.
Aki mélyhavas élményre vágyik, annak bátran ajánlom mostanság a helyet, mivel az előrejelzések szerint újabb 20-30cm havat kapnak vasárnap, így a hétfő megint egy nagyon ígéretes napnak néz ki, extraként barátságosabb idővel.