Minden tiszteletem a lelkes pálya karbantartó önkénteseké, de hóágyú ide vagy oda vasárnap újra szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy ez a pálya 50 cm természetes hó alatt még mindig élvezhetetlen.
Tavaly jártam utoljára a pályán és nem terveztem hogy a közeljövőben újra eljövök (mert akkor is csak egyet csúsztam a pálya abszolút alkalmatlansága miatt), de a minap az egyik ismerősöm megemlítette, hogy a hétvégén kinéz Dobogókőre, mivel most szerinte megfelelő mennyiségű hó esett, hideg van és valamennyire hó ágyúzzák is a terepet, ezért rámentem a honlapra további információkért, ahonnan ugyancsak azt a tájékoztatást kaptam szombaton, hogy van jó minőségű hó, hó ágyúztak is előtte való éjjel és a pálya állapota így kiváló.
Nosza, megörülve ennek a hírnek azonnal szóltam is a lányomnak, hogy másnap síelünk, és biztos voltam benne, hogy végre először egy síelésre alkalmas és jól elkészített pályán fogunk egy jó fél napot csúszkálni a lakóhelyünktől kb. háromnegyed órás távolságra. Sajnos a lelkesedésem az első csúszásnál (fél 11 körül) elillant, mivel sem a hó mennyisége, sem a pálya eldolgozottsága nem ütötte meg a kívánt mértéket gyakorlatilag a pálya egyetlen részén sem.
Hozzáteszem, egy közepesen gyakorlott, középhaladó szintű síelő vagyok (és tegnap is voltak akik nálam ügyesebben teljesítették a feladatot) aki jól előkészített pályákon minden piros pályán gondtalanul, fekete pályán -gonddal- de lejön, azonban igazán a jól előkészített kék, vagy gyenge piros, részeken élvezi a síelést.
A pálya eredetileg pirosnak mondott felső része erősen jeges és jéggöröngyös volt (értsd, hógolyó méretű jégkockákon síeltünk, addig amíg azok a síeléstől fel nem darabolódtak), a pálya két szélén már ekkor is is előjött a föld az avar és a léc karcoló kavicsok/göröngyök, középen itt-ott nagyobb kövek is.
Tehát a pálya nem megfelelő elkezelése illetve a hóhiány miatt a pálya felső részét is fekete szintűnek éltük meg, ami azért erősen riasztónak, illetve teljesíthetetlennek tűnhet azon kezdő illetve minimális technikai tudással rendelkező síelők részére, akiknek ezen a pályarészen legalább egyszer át kell vergődniük, ha léclecsatolás nélkül a pálya alsó -kevésbé meredek- részéhez szeretnének jutni. Sebaj mondtam magamnak és a lányomnak ekkor, majd a pálya alján élvezkedünk/technikázunk egy kicsit a kék részen. Viszont itt meg a késő délelőtti, déli rásütő naptól, és az el nem kezeltség miatt tapadt és kásásodott a helyenként és az idő előrehaladtával egyre jobban a földtől és avartól barnuló, amúgy vékonyka hóréteg, így ezt is eléggé "munkásnak" éltem meg, miközben alig haladtam és folyamatosan azt kellett néznem, hogy merre van egy kis síelhető minőségű hófelület. Eredetileg 10-20 lesiklást terveztem fejenként, de végül is kettőnknek vettem egy 10-es bérletet, melyet nem kis mazochizmussal és léckárokkal, le is síeltünk a lányommal (és úgy el fáradtunk a végére, mint máshol egy napos síelés után). Az utolsó (5.) lesiklást, és az azt követő -a lovagló izmok számára megerőltető, viszont hasizom erősítő kényelmetlen tányéros felvonózást követően a vasárnapi síélményünket mindketten egy "hurrá, ezt a tortúrát is teljesítettük" érzéssel konstatáltuk.
Elismerve, hogy megfelelő hóállásnál (értsd minimum 50 cm természetes hó!), sok-sok fejlesztéssel (pl. újabb elsősorban kék pályaszakaszok létesítésével, melyek alternatívái lehetnének a felső -nehéz- szakasznak, a hóágyúzási lehetőségek további javításával, a pálya előkészítés minőségének javításával, és egy kényelmesebb felvonó beállításával stb.) benne lehetne egy árérték arányban a dobogókői pályában egy akár négy csillagos síélmény lehetősége is (szezononként 2-3 nappal kalkulálva), a tegnapit az első csúszás után továbbra is egy, az ötödik után - mivel teljesítettük, és ettől határozottan megkönnyebbültünk - jóindulattal két csillagosra tudom csak minősíteni.
Keresés
