Göd-Vác-Verőce 2012. Szeptember 29.
Még augusztus végén jutott eszébe Klacinak , hogy jó lenne egyet gurulni a Göd-Vác-Göd útvonalon. Az ötlet nagyon jó göriseknek csak sajnos sok embernek ez igen messze van lakóhelyétől és egy kellemes félnapért több száz kilométert autózni bizony elgondolkodtató,
a bringásoknak pedig nem nagy kihívás, de a társaság kedvéért több ígéret is volt.
Az időjárás szeszélyessége miatt úgy beszélünk meg, hogy szombat reggel hét körül telefonon egyeztetünk és döntünk, hogy neki vágunk-e a túrának. Néhány telefon után pattantam az autóba és uzsgyi a találkahelyre, ami Gödön a Duna Csárdánál volt megbeszélve. Az M6 szokásos üressége után igen furcsálltam a „nagyfalu” és a 2/A forgalmát szombat lévén. No para, a sebesség limitet nem túllépve (nem is tudtam volna a forgalom miatt) pontosan 10 órakor gördültem be a megbeszélt parkolóba ahol már túratársaim készülődtek. Az időjárás fintora, hogy Dunaújvárostól Bp túlsó határáig verőfényes napsütés volt az uralkodó, de Gödön borús idő volt. Ez a szomorkás idő sem vette el a kedvünket, hogy örömmel üdvözöljük egymást. Jelen lévők: Klaci alias rongyláb (fogalmam sincs hogyan tud ilyen alkattal ennyire lazán mozogni, de erről később), élete bearanyozója Margó (javíts ki ha nem jól írom ;) ) Bogyika (Edina) és jómagam. Edina és Margó két keréken, Druszámmal nyolc keréken vágtunk neki a távnak. Lacinak ez már hazai pálya, mert többször gurult már a Dunagurisokkal így helyismerete segítette a magamfajta mazsolákat. A parkolóból indulva a házak között gurultunk majd Laci által beharangozott nem túl barátságos betonos gáton (szeretném én, ha városunkban ilyen lehetőség lenne) folytattuk utunkat és hamarosan Sződligeten találtuk magunkat. Ezután gyakorlatilag végig jó minőségű kerékpár út vezetett, de az erdővel övezett részeken figyelni kellet az útra kerülő gallyakat mer görivel nem veszélytelen. A vihar bizony rendesen megtépázta a nyárfákat sokat fogpiszkálóként tört ketté és a törmelék odafigyelésre ösztökéli az arra haladó nyolckerküeket. Jó tempóban haladtunk és hátvédként a csajok csacsogós tempóban védték a hátsókat, amikor bringások jöttek figyelmeztettek bennünket, hogy ügyeljünk a békére és testi épségünkre. Vácig szinte pillanatok alatt elértünk, holott Laci módszeresen magyarázta el az intelmeket és a helyeket is megmutatta ahol a Dunagurisokkal szoktak megpihenni. Időközben próbáltam gyakorolni a frissen tanult T fékezést és majdnem elhittem, hogy megy ez nekem, de majd erről egy kicsi később. Hamarosan elérkeztünk az eredi célhoz ami Vácon a komphoz közel volt található. A remek panorámán kívül itt egy cuki is fogadta a megfáradt embereket, de mi nem éltünk a lehetőséggel és rövid egyeztetés után a tovább indultunk, koris szemmel nézve ez a szakasz már nehezebb, de egyáltalán nem gázos. A börtön kerítése mellett egy kicsi megszeppenve haladtunk el, mert mint tudjuk, mindenkinek van egy téglája így nem biztos, hogy ildomos a hivalkodás :D. Ettől a résztől kezdődött a móka kacagás, mert mint az tudjuk ahol egyszer felmentünk ott visszafelé le is kell jönni. A cementgyárat elhagyva egy kis részen a régi műúton haladtunk majd egy aluljárót leküzdve jött az egyik hosszabb meredekebb rész ami nekem kezdőnek erős kihívásnak ígérkezett. Az intelmeket megfogadva és magamban egy talpas mondást mormolva (nagybátorság rövid lendület) vágtam neki a számomra nehéz lejtőnek. Gondolataimat és bátorságomat összeszedve próbáltam szlalomozni, majd a lejtő vége felé a hóeke módszer lassítását kihasználni. Annyira nem lehettem béna, mert a lejtő aljában pihenő bringások egyike a társának megjegyezte, hogy ilyen a carvig technika. Gondolhatjátok, hogy egyszerre több kilót híztam, hogy valaki a mozgásomra ilyet mond, holott még léccel is küzdök, hogy carvingnak tűnjön, ami próbálgatok. Természetesen Laci olyan könnyedséggel jött le, hogy az már fájt. Mintha nem is lennének csontok a lábában a rongyláb jelző egy kicsit sem túlzó, de erről videót is találtok a honlapon Laca jóvoltából. Ilyen nincs és még is van. Utána gyakorlatilag az Dunával és a műúttal párhuzamosan a néhány helyen igen keskeny kerékpárúton haladtunk Verőcéig ahol az első kisboltnál pihentünk meg. Edina kütyüje ekkor 18 km megtett távolságot mutatott. Rövid pihenő után némi riadalmat keltett, hogy néhány csepp eső hűtötte homlokunkat így sietősre vettük a visszafelé utat. Azért annyira nem rohantunk, hogy egy kis pihenő ne férjen bele és szerencsére az idő sem gondolta komolyan, hogy kibabráljon velünk. A szusszanás alkalmával láttunk egy igen érdekes és roppant szimpatikus megoldást a legkisebbek biztonságos bringáztatására. Az apuka bringájához úgy volt rögzítve a csemete cangája egy profil segítségével, hogy annak csak a hátsó kereke ért le a földre így csak annyi feladata volt az utasnak, hogy ne essen le a nyeregből és élvezze a tájat. Mindenkinek nagyon tetszett a megoldás és még egyikünk sem találkozott hasonló megoldással. Mivel az időjárás még mindig ijesztgetett bennünket így haladtunk tovább és lassan elérkeztünk ahhoz a részhez, amitől tartottam, mert ugye ahol az ember egyszer felmegy, ott bíz le is kell jönni és ha lehet egyben. Az instrukciókat megfogadva és a csajokban kellő vidámságot okozva egy-két piruett és anyaföld látogatás után ismét barátságos sík terepre értünk. Rövidesen ismét a váci komp közelében található cukinál szusszantunk ahol az égiek ránk mosolyogtak és szikrázó napsütés fogadott bennünket. Indulás után „őrült” tempót diktáltunk druszámmal, mert még a Dunán haladó motorcsónakot is laza könnyedséggel hagytuk magunk mögött. Jól van na csak egy ladik volt de akkor is lehagytuk és ahogy a szólás is tartja szép kislánynál kis csalfaság nem számít. Ismét a kedvemre való síkterep következett és a következő pihenő a Sződligeten a jachtkikötő közelében volt. Tavaly voltam erre sárkányhajóval és akkor egy sárga BKV villamos díszelgett még itt. Néztünk is mint a hal, hogy mi a bánatot keres itt ez a vasszörnyeteg. Mivel Edinának Szőgligeti kötödése van így elmondta, hogy azóta már elszállították pedig szerintem a Duna partján igazán érdekes dolog egy villamos. Könnyű annak ilyenekről tudni akinek anyukája itt lakik. A kiindulóponthoz visszaérkezve egy jót kajáltunk a csárdában, mindenkinek ajánlom, próbálja ki ha arra jár. Nagyon örültem, hogy elmentem, mert feledhetetlen napot töltöttem jó társaságban. A terep remek hely akár kirándulóknak, göriseknek és még a családi bringásoknak is, de azoknak, akik teljesítményt hajhásszák két keréken ez a szakasz nem nagy kihívás.
Keresés
