A hétvégén páran síeltünk egyet a Kitzsteinhornon. Elvileg oktatás volt, de olyan módon, ahogy én szeretem: kötetlenül, feladatokat, tippeket adva.
Minden nap más hó és más időjárás - minden nap más téma. Első nap friss ratrakolt, de puha pálya volt a lábunk alatt. Nézőpont kérdése, hogy a ködös idő segített-e vagy nehezítette-e a dolgunkat. Erre a napra azt találtam a leginkább hasznosnak, ha rendbe tesszük az lábakat. Ne x-eljenek, ne támaszkodjanak egymásnak, aktívan dolgozzon a térd stb. Ez ráadásul segített az élváltás megnyugtatásában, tűntek el a rántások a derékból és csökkentek meg a lépésváltások. Tettünk bele egy kis dinamikát, erőközlést a kikormányzásba, egy kicsit a bothasználat is becsúszott. Mindezt viszonylag lassan, láttam is az arcokon, hogy kicsit nyomathatnánk már... :D De próbáltam motiválni a társaságot, hogy megéri egy kis időt rászánni, hogy lassú tempó mellett megtanuljunk odafigyelni a részletekre.
Másnap szép idő, jó látás, kemény talaj, tökéletes körülmények: itt az idő a karcolásra. Az előző napi dolgok meghálálták a gyakorlást, menetről menetre sportosabb mozgásokat láttam, nagyon szépen haraptak a lécek. Foglalkoztunk a pedállal, az időzítésekkel, az erőközléssel. A végén komoly élszögek mellett, kontrollált, de veszettül dinamikus kanyarok jelentek meg, és a mosolyok arra utaltak, hogy jó érzés a karcolt kanyarban fellépő erő. Meg hogy tényleg megérte a csiszolás-besíelés az első nap... :)
A harmadik napon havazás, friss hó: ezt hívják tanuló mélyhónak. Sokan voltak, hamar buckásodott a pálya. Nyilvánvaló volt, hogy a rövidlendületek napja lesz. A ritmusra tettük a hangsúlyt, azon belül is a nyugodt kivárásra. Illetve arra, hogy nehogy hátra terheljünk, mert akkor nem fog futni a léc a bekormányzásban.
Nem kellett sokat magyarázni, inkább csak menni. Egyre kevesebb volt a megakasztás, a fékhatás, egyre szebben futottak a lécek. Hamarosan sem a mély hó, sem a bucka nem okozott gondot, amint meglett a ritmus. Sőt: jött az élmény, az automatika, a léc saját ritmusa, a repülése kanyarról kanyarra. Felszabadultak a tartások, elindultak a kezek, olyan szép, könnyed síeléseket láttam, amire nem is számítottam.
Látszólag távol volt egymástól a három nap programja. Mégsem kellett átvezetéseket tartani, nem kellett különösen előkészíteni a karcoltakat vagy a rövidlendületet. Ki-ki döntse el, hogy meglepő módon-e (nekem kicsit sem az), de a lassú forgatás megalapozta a karcoltat, a karcolt pedig a rövidlendületet. Mert ha jól rakjuk össze az egyiket, akkor előre viszi a másikat is, hiába állnak látszólag távol egymástól.
Keresés
