A tegnap este meginduló hóesés érdekes folyamatokat indított el bennem.
Telefonáltam a barátomnak, s a hajnal már egy magánvágóhídnál talált bennünket. Fél disznóért álltunk sorba. Vettünk is kettőt, mert egy eldől az ólban.
A délelőtt disznólkodással, hús szeleteléssel, kolbász gyártással telt. Imádom azt a kolbászt, amit gyártunk, ez most különösen finom lesz, mert az újjam hegyét is belevágtam.
Mikor végeztünk, mivel a három elektromos húsdarálóm (miért van három az külön történet) közül kettő elől volt, gyorsan ledaráltam az egy éve száradó mintegy 8 kilónyi felkockázott kenyeret, amiből zsemlemorzsát gyártottam. Holnaptól zsemlekockákat gyűjtök, s ha jön valami ismerős velem szemben adok neki egy zacskó zsemlemorzsát.
Lendület még volt bennem ezért felraktam a konyhai szekrényekre az új ajtókat.
Valami mégis hiányzik. Talán a sí?
Mit fogok kitalálni az elkövetkező 13 napra?
Csabor
Keresés
