Jó néhány évvel ezelőtt amikor újrakezdtem a síelést, egy baráti társasággal, ami klubbot alkot mentem először síelni. Egy kisérlet volt, amit jegyzőkönyv formájában megírtam a többieknek. Ebböl közlök most részleteket. A tartalommal szemben azóta is síelek.
Fogadjátok szeretettel.
A kísérlet megkezdése előtt fel kell vennem az összes mozgáskorlátozó eszközt. Szerencsére nincs egész alakos tükör a szobában, mert a harisnyanadrágos tükörképem károsan hatna az ételfogyasztásomra.
A síruha egyrészes, abban a legnehezebb a védőital bevitelének inverzét végrehajtani. Sál, sárga sapka, hogy ha eltűnök a hóban könnyebben megtaláljanak. Spanyol csizma, az inkvizíció kedvenc eszköze síbakancsnak álcázva. Terjedelmi okok – már saját terjedelmem – miatt a felvétele segédszemélyzet alkalmazását igényli. Remélem a csapatnak nem kell pánikszerűen menekülni, mert mire én ebben 20 métert megteszek éhen halok. A problémát csak fokozza, hogy a személyzet által biztosított bakancsot csak akkor tudnám bekapcsolni, ha vádlim mérete egy liba vádlijának méretével egyezne meg. A jelenlévő libáknak persze könnyű. Szemüveg, ez biztosítja a nyugalmat, ugyanis két perc alatt bepárásodik, így nem látom a lejtőt, tehát nincs okom idegeskedni.
A sílécek szerintem sokkal nagyobbak a kelleténél, mert bőven túlnyúlnak a bakancson, ez nagyban csökkenti az eleganciámat. Azt mondják az eleje az ahol feláll, felcsatolva így egy török basához hasonlítok, főleg az egyenlítő körül. A lécen középen mindenféle mechanikák találhatók, olyan mintha bilincset csatolnék a cipőmre, de az enyémnek valaki elkeverte a kulcsát. A mechanika célja, hogy a léc a legváratlanabb időpontban előzésbe tudjon kezdeni, de eséskor mindenképpen a lábamon maradjon. Felöltöztem, indulhatok.
A körülöttem lévő közreműködők mindenféle jó tanáccsal látnak el. Lényeg az, hogy ide-oda helyezzem a testsúlyomat, természetellenes helyzetbe állítsam a térdemet és hallgassam a szél fütyülését, mert ha annak frekvenciája meghaladja a 800 Herzet, akkor vessem el magam. Sűrűn bólogatok, hátha leesik a szemüvegem, de semmit sem értek. Eddig csak fogyasztottam a testsúlyomat, de nem raktam sehova, fáj a térdem, nem látok, és különben is a Pick szalámit szeretem.
De semmi baj, a nekem rendelt szállás kitűnő, csak három métert kell totyognom, és máris havon vagyok. Felállok. Nekilátok újra, és egy elegáns kanyart kívánok a nézőközönség boldogságának fokozására abszolválni. Felállok. Most várok egy kicsit, mert van itt vagy harminc öt év körüli gyerek, vigyáznom kell, ha véletlenül egy elém esik baleset lehet. Simán elsíelnek. Ismét felállok.
Rövid, 15 percnyi kígyómozgás után lecsatolom a léceket, vállamra emelem és lesétálok az alul gyülekező megfigyelőkhöz. Egy fém, laboratóriumi edényből sört táplálnak belém. Megjön a bátorságom, ha már ennyiszer felálltam a feleségemmel a szobánkban vonulok. Vacsoránál szerényen mosolyogva fogadom a gratulációkat. Csak az igazán profik engedhetik meg maguknak ezt a szerénységet. Pótolom a kalóriákat, négykézláb szállásomra hajtatok és elájulok.
Második nap.
A reggelihez már síruhába megyek le. Társaim így láthatják, hogy maximális akarással, időt nem vesztegetve próbálom végrehajtani a kísérletet. A terv bejött. Látják, hogy hasamon szétreped a síruha zipzárja, így a további program tökönbökő gyakorlatokkal egészül ki. Már nagyon kell vigyáznom hova esek, mert nemcsak megütöm, hanem meg is szúrom magamat.
A svédtorna miatt természetesen lekésem a síoktatást, így semmi sem zavarhat a kísérlet tervek szerinti véghezvitelében. Lécre kapok. A fejlődés megdöbbentő, már nem kell felállnom, felsegítenek. Mindenki maximálisan segítőkész. Megállapítom, hogy az emberek verbális síelni tudása egyenesen arányos, azzal minél kevesebb közük van a síeléshez. Én is leveszem a sígöncöket, és máris mindenki számára használható síelési tanácsokat adok a lejtő alján, egyre szaporodó követőimnek. A tanácsok megfogadása előtt szemérmesen félrevonulok. Hiába nem szeretem a személyi kultuszt. Este szokásos szerénységemmel fogadom a gratulációkat.
Társaim a feszültségek csökkentésére jégtekét szerveznek. Az egyik tekebábu a lábamra esik. Holnap biztos minden könnyebb lesz.
Hódolóim lelkesedésükben még a szállásomra is követnek. Személyes jó példával járnak elől a különféle védőitalok fogyasztásában. Később kórusban magyaráznak nekem, dallamos hanglejtéssel, ezt különösen a háziak hallgatják áhítattal. A biztonság kedvéért az éjszakát csomagolással töltöm.
Harmadik nap.
A térdem fáj, s mire össze bökködöm magamon a síruhát természetesen megint lekések a síoktatásról. Hála Istennek a kísérletet így ismét nem zavarja semmiféle olyan tényező ami az eredmény tisztaságát megkérdőjelezhetné.
Elegánsan legurulok a lejtő alján tömörülő megfigyelőkhöz, közlik, hogy a kísérlet eddig roppant eredményes volt. Taktikát változtatok, eddig csak sört és bort ittam, de most már kísérletet teszek az apróbb ERKE-kben tárolt védőitalok fogyasztásával. ( az ERKE egységrakomány képző eszközt jelent, vagyis azt, hogy mindenkinél egységesen van lapos üveg )
A töményebb formában alkalmazott védőital csodát tesz. Nagy merészen felvonóra szállok, és felmegyek a hegy tetejére. Ott is van védőital raktár. Nem tétovázom, iszok valamit kétszer, és leszáguldok a hegyről. Lenn szokásos szerénységem ismét kifejeződik a gratulációk fogadásakor. Nem minden kezdő jön le a harmadik nap a hegyről, ahol csak fekete és piros pályák vannak. A teljesítményt csak kicsit csökkenti, hogy lefelé is felvonóval jöttem.
A kísérlet segédszemélyzete a stressz oldására újabb próbát eszel ki. Egy lóval vont járművel kell körbejárni a várost, és közben vedelni a védőitalt. Rövidesen rájöttem, hogy a ló nem megfelelő végén foglaltam helyet, de egy újabb dózis védőital után már ki a francot érdekel.
Hazamentem, átöltöztem, kivettem orromból a csipeszt és védőitalt vettem be. Határozottan jó dolog ez a síelés.
A problémákat fokozta, hogy a bankjegy kiadó automata nem adott pénzt a bankkártyámra, s ezért gyorsan kellett innom, mielőtt elfogy a pénzem.
Este a kísérlet minden közreműködője egy franciaágyban igyekszik demonstrálni a testsúly áthelyezést. Sajnos rám a 120 kliós Majoros helyezte, így az est további részében tolókocsival közlekedem. Később mindenki szisztematikusan védőitalt fogyaszt, és a ritmusérzék fokozására mindenféle serkentő dallammal kísérletezik. Sűrűn emlegetnek valami száz éves kanverebet, ami remélem nem a síelésbe döglött bele. Ismét négykézláb hajtatok a szállásomra, de titkon érzem a kísérlet sikerrel jár, egész más ez az érzés.
Negyedik nap.
Lécre pattanok. Száguldok a hóban, mind a két lábamon. Felmegyek iszom, lejövök iszom. Remek ez a síelés. Fiúk jövőre veletek ugyanitt.
Otthon a munkahelyen fél kilenckor sóváran nézek körül, hol van egy kis védőital. Más ez az érzés, de megnyugtat a tudat, hogy a kísérlet tökéletesen sikerült.
Csabor
Keresés
