A hétfői és keddi havas és meglehetősen téli napokat szerdán verőfényes napsütés váltotta. Nem lehetett kérdés, hogy ezen a napon korán kell kelni és nyitásra kinn lenni, hogy elsőként élvezhessük a csodás időt és a friss havat.
Már csak azért is, mivel némi porhavazás volt tervben, ugyanakkor az előrejelzések enyhülést mutattak, és ki tudja, hogy délben még porhó lesz vagy már nem (később kiderült, hogy nem csak délben, de még csütörtökön is).

Hivatalosan 8.30 h-kor kezdenek a felvonók, de a Schmittental végéből induló Schmittenhöhebahn nagykabinos már rendszerint 8 óra után 10 perccel startol. A "váróban" néhány helyi és egy-két alkalmazott, no meg 2-3 elszánt freerider toporgott, várva, hogy a forgókapukon zöldre váltson a jelzés.

S végre, zöld utat kaptunk, irány a kabin, ami el is indul, hogy gyorsan a magasba röpítsen. Bár a modern nagykabin lcd kijelzőkkel van felvértezve, ahol különféle sífilmeket vetítenek; ezúttal a tekintetek a tájra összpontosultak; frissen kezelt lejtők, behavazott fenyőfák , a fehér hegyoldal és a mélykék ég lélegzetelállító kontrasztja.
Kivasalt lejtőkön az első íveket húzni mindig is nagy élmény, csak te és a hegy, a lejtő.
A Breiteckalm valami fenomenális volt, hasonlóan a négyüléses Kapellenbahn melletti Sissi Hang.
Végül aztán a Rome Park melletti ritkás fenyvesbe kötöttem ki, ahol meglepően sok mélyhó fogadott; sehol egy nyom.
Míg délutánra a Sonnalm egyes lejtői már kissé firnesedtek, másutt még porhóban rajzolhattuk az íveket. A 15-ös Südabfahrt ekkora maga volt a tavaszi élmény; mintha késként kented volna a vajat.

Másnap újra Schmitten, az idő hasonlóan meseszerű, a kilátás ugyanúgy pazar. A csúcsról vagy 30-40 háromezrest számolhatunk össze, köztük Ausztria legmagasabbát, a Grossglocknert.
De lesz e még porhó odafenn ? A válasz igen, a Kettingbahn északabbi oldalán "némi" tree skiing, lényegében a szabad órákat szinte csak itt töltöttem, nem lehetett megunni. Ráadásul a meredekség is adott; egy jó piros, fekete pályának felel meg. Az itt vezető freeride útvonal azonban a naposabb oldalon van, és az már firnes volt. Hihetetlen, hogy mennyire számít, hogy hogyan éri a Nap, vagy éppen hogyan nem. A kicsit más fekvésű lejtők már tavaszi firnet kínáltak, míg tőle két-három méterre csak úgy porzott a fehér molekula.

Mindez képekben:
https://sielok.hu/fotoalbum/zellamee-marcius2010/galeria/