A hazai sísport történelme

A sízés először leginkább a turizmusban terjedt el, neves természetjáróink és hegymászóink a 19. század első évtizedeiben síléccel hódítottak meg magas hegyvidékeket, de gyorsan terjedt a sísport a fiatalság körében is, hiszen akkor a Kárpátok, az Északi- és Északkeleti-Felvidék, Erdély magas és hófedte hegyei, és barátságos dombvidékei számos lehetőséget nyújtottak a sísport, sítúrázás kedvelőinek, akik megküzdöttek az akkori távolságokkal és közlekedési nehézségekkel.

1908-ban dr. Jordán Károly és dr.Serényi Jenő megalakították a Magyar Sí Klubot, és azonnal megtartották az első síversenyt a Dorog melletti Gete hegyen. 1909-ben a Normafánál síugró versenyt rendeztek, és ez időkben a Tátrában dr. Guhr Mihály sorra építette a síugró sáncokat és a sípályákat.

1911-ben Tátraszéplakon rendezték meg az első magyar síbajnokságot, melyen 6 km-es távverseny, síugrás, és a három kötelező és három szabadon választott gyakorlatból álló "műverseny" összesített pontjai alapján hirdettek bajnokot és helyezetteket.

1913. július 15-én 14 egyesület alapította meg a Magyar Sí Szövetséget, elnöke Szacellári György, főtitkára dr. Serényi Jenő lett. A megelőző 20 év fejlődése alapján a munkának reménykeltő tervekkel indultak neki, hiszen akkor minden feltétel – lelkes sportemberek, nemzetközi kapcsolatok és főleg több 2000m feletti hegyvidék – rendelkezésre állt, hogy a nemzetközi sísport egyik vezető országa legyünk.

Sajnos a vesztett háborúk és a többségében a sísportnak kedvezőtlen politikai fordulatok a kezdeti reális reményeket megtörték, és talán egyetlen sportága országunknak, amelynek többször kellett a semmiből újra építkezni. A trianoni döntést követően a sport alapját képező magas hegyeink elvétele pótolhatatlan veszteséget jelentett a sportágnak napjainkig is. Az 1938-40 évi határmódosítások és az azt követő igen jelentős sportág építő munka jogos reményeit az 1945. évi politikai döntések újra lerombolták, és megint a semmiből kellett felkelni.

A hazai sísport részvevői, a Magyar Sí Szövetség azonban mindig képes volt újjá születni, még akkor is amikor tudták, hogy az alapvető lehetőségek hiánya miatt a nemzetközi mezőnyben nem tud a sportág az élmezőnyben helyet foglalni. A Tátra és a Radnai havasok helyett a Mátra és a Bükk hegységek adtak otthont a sportágnak, és a szövetség mindenkori vezetősége több-kevesebb sikerrel tartotta életben azt a sportágat, amelynek tömegsportja több százezer magyart mozdít ki télidőben a hazai és külföldi síterepekre. És a sísport versenyzői újra és újra megkísérelték a jobb eredmények elérését, tudva azt, hogy e sportágban az akarat, edzés, küzdés mellett hóra és magas hegyekre is szükség lett volna, amit csak drága pénzért vehetnek meg az Alpokban, a Kárpátokban, Erdélyben.

Nem leértékelve, de átugorva a sok évtized küzdelmét és munkáját, a jelenlegi helyzet örömei és gondjai talán jobban felkeltik a érdeklődést. Kezdjük úgy, hogy van most is sísport hazánkban. A folyamatosan növekvő - fél milliónál is nagyobb létszámú – tömegsport mellett a hazai versenysport is működik. 2005 óta a sísport vezetése is új utakat jár, nemcsak kihasználva a határok átjárhatósága révén könnyebben elérhető magas hegyek lehetőségét, de a sportág reális körülményeit figyelembe vevő szabályozó és szervező munka révén is.

A szövetség vezetése 2005 óta jelentős sport diplomáciai sikereket ért el hazai és főleg nemzetközi szinten. Ennek eredményeként növekedtek a FIS és IBU által évente kapott anyagi és egyéb támogatások, a működéshez szükséges hazai lehetőségek is javultak.

A korábbinál nagyobb gondot és anyagi segítséget fordít a szövetség a gyermek és serdülő utánpótlás szakmai tevékenységére, a diáksport támogatására. Örvendetes, hogy a Kőszegi síugró bázis lassú növekedésnek indult, és bár nagyobb sáncokon való edzésre csak a közeli Ausztriában találnak lehetőséget, vannak elképzelések hazai létesítmény építésére és a szakág fejlesztésére is. Fontos megemlíteni, hogy az elmúlt két évtizedben több jól működő, egyszerű sífelvonóval, hóágyúval stb. felszerelt sípályát építettek magánerőből az ország több helyén. Ezek ugyan elsősorban a tömegsportot szolgálják ki, de e pályákon van mód arra, hogy a legfiatalabbak a kezdő lépéseket elsajátítsák. A jelentősebb hazai pályák: A Mátra Centrum Kékes északi és déli lejtőjén működő pályái, Sátoraljaújhely, ahol ülőszékes felvonó és Közép Európa leghosszabb műanyag pályája üzemel, Mátraszentistván és Eplény, amelyek jelentős számú hóágyúval és több egyszerű felvonóval rendelkeznek, Nagyvillám, ahol a gyepsízésre is lehetőség van.

A népszerűsítés fontos és modern eszköze az internet, amelyeken szinte minden hazai és nemzetközi lehetőségről lehet tájékozódni, és ott a felsoroltakon kívül a többi hazai sípálya működéséről is hírt közölnek.

A hazai többszázezer síző sípálya választéka tehát lassan bővül, és javul a versenysport is bár igen sok nehézség és munka mellett. A sportág hazai lehetőségeit - magas hegyek hiánya – némileg enyhíti az ország EU tagsága, de nehezíti a sportot és a sísportot is érintő gazdasági válság. Optimizmusra a jelenleg folyó intenzívebb munka és a szövetségi vezetés javuló munkája mellett az adhat okot, hogy a hazai sísportnak fennállásának több mint 100 éve alatt már legalább ötször kellett talpra állnia, és ez mindig sikerült.