Biatlon - sílövészet

A biatlon a görög "bi", azaz kettős és az "athlon", azaz verseny szavak összetételeként jött létre, így ebben a formában bármely két sportág párosítását jelenthetné. A biatlon azonban a modern öttusával rokon, annak rövidített, téli változataként jött létre, a sífutás és a kisöbű sportpuskalövészet összetett versenyeként.

A sílécen a vadat űző ősöket nem számítva a szervezett biatlon az északi országok kaszárnyáiból indult. 1555-ben egy összecsapásban például a finn katonák orosz ellenfelüket síléceiknek és mobilitásuknak köszönhették. Az 1700-ban kirobbant Nagy Skandináv Háborúban a sílécekkel felszerelt katonák fontos szerephez jutottak. A II. világháború után a sportág és a hadsereg közötti kapcsolat lazábbá vált, a legjobb versenyzők között mégis találni hivatásos katonákat ma is.

A biatlon története

1767
A svéd-norvég határon a két ország határőrei sízésben és céllövészetben versenyeznek.

1861
Norvégiában megalakul az első fegyveres síklub.

1924
Az első téli olimpián bemutató jelleggel ( a biatlon elődjének tekinthető) katonai síjárőrversenyt rendeznek.

1953
A Nemzetközi Öttusa Szövetségen belül létrehozzák a biatlon szakágat.

1954
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a biatlont elfogadja olimpiai versenyszámnak.

1958
Az első biatlon-világbajnokság az ausztriai Saalfeldenben, nagyöbű sportpuskával. Az első világbajnok a svéd Adolf Wiklund.

1960
Az egyesült államokbeli Squaw Valleyben 9 ország 30 versenyzőjével - köztük a magyar Sajgó Pállal - megtartják az első biatlonolimpiát. Győztes a svéd Lestander, a sífutó- és biatlonpályák egyik felügyelője és építője a magyar Hollay Márton.

1978
A nagyöbű sportpuskát felváltja a kisöbű - 22-es kaliberű - sportpuska. A lőtávolság a korábbi 150 méterről 50 méterre csökken.

1984
Megtartják az első női biatlon-vb-t.

1992
A téli olimpián a női biatlon is szerepel.

1993
Megalakul az önálló Nemzetközi Biatlon Szövetség, az IBU.

A biatlon filozófiája szerint az eredménybe azonos súllyal számít a sí- és a lőtudás, így sem a jobban sífutó, sem a pontosabban célzó versenyzőknek nincs több esélyük a győzelemre. Az indulók 1984 óta szabadstílusban síelnek. A lövészetnél 22-es kaliberű sportpuskát használnak, természetesen éles lőszerrel, melyet a versenyző betárazva a versenyen magával visz. A váltóversenyen minden lövészetnél három tartalék lőszer is rendelkezésre áll a cél eltalálására. A fegyver szállítására, kezelésére, a lőtéren való viselkedésre szigorú biztonsági szabályok érvényesek, ezek be nem tartása esetén a versenyből való kizárás a büntetés.

A sílövészetet igazán ismertté az elmúlt évtized világkupaversenyeinek televíziós közvetítései tették. Ezeken a versenyeken ma már közel 100 nő és 100 főn felüli férfiversenyző indul el. Mint minden sportversenyen, a biatlon esetében is a legfőbb cél az eredményes szereplés, de nem elhanyagolandó, hogy a világkupafutamok pénzdíjasok, ahol pl. az egyéni sprint, üldöző- és tömegrajtversenyeken a győztes 9000 eurós pénzdíjban részesül. A versenyeken az anyagiakon túl az első 30 helyezett pontokat is szerez. Ezek alapján állítják fel az összesített világkuparangsort, melynek első nyolc helyezettje szintén pénzdíjat kap.

A biatlon kétségtelenül költséges sportág. Gyakorlásához fegyverre és lőterekre van szükség, ezért hazánkban sajnos az utóbbi évtizedben érthető okok miatt fejlődése megállt, a versenyzők száma megcsappant. Az utóbbi ötven év legnagyobb magyar biatlonsikerét Panyik János 10. helye jelentette az 1997-es vb-n. A ma legjobbjai Gottschall Zsófia és Tagscherer Imre.

A leggyakoribb versenyszámok

Egyéni verseny
A férfiak 20, a nők 15 km sífutás közben négyszer érkeznek a lőtérre, ahol az első és harmadik kör után fekvő, a második és negyedik kör után álló testhelyzetben lőnek a célra. Ha nem találja el a versenyző a célt , 1-1 perc büntetőidőt kap. A versenyzők sorsolás alapján fél-, esetleg egypercenként rajtolnak. A végső rangsort az elért időeredmények adják.

Sprintverseny
A férfiak a 10, a nők a 7,5 kilométeres sífutás távját kétszer szakítják meg a lőtéren, ahol egyszer fekvő, egyszer álló testhelyzetből lőnek. Elhibázott lövésenként egy 150 méteres büntetőkört kell futni. A versenyzők szintén sorsolás alapján fél-, esetleg egypercenként rajtolnak. A versenyzőket az elért időeredmény rangsorolja.

Üldözőverseny
A sífutás távja 12,5, illetve 10 km. Ebben a számban négy alkalommal lőnek a biatlonisták, kétszer fekve, kétszer pedig állva. A büntetés ugyanaz, mint a sprintversenyen. Az üldözőversenyen a megelőző sprintversenyt nyert versenyző indul elsőnek, őt a többiek ugyanazzal az időhátránnyal követik, amelyet a sprintversenyen elszenvedtek. Itt általában 60 versenyzőt indítanak, akik közül a győztes az elsőként célba érő.

Tömegrajtverseny
A férfiak 15, a nők 12,5 kilométert teljesítenek, és az üldözőversenyhez hasonlóan négyszer teljesítik a lövészetet. A büntetés megegyezik a sprintversenyeknél szokásos gyakorlattal. A tömegrajtversenyen a rangsor szerinti 30 versenyző egyszerre rajtol el. A végeredményt a beérkezés sorrendje adja.

Váltóverseny
A férfiak a 4x7,5, a nők 4x6 kilométer sífutás közben kétszer érkeznek a lőtérre, ahol először fekvő, majd álló testhelyzetben lőnek a célra. Az elvétett cél után 150 méteres büntetőkör következik. Váltóversenyen négy versenyző indul csapatonként, és a csapatok első versenyzőit egyszerre indítják el, így a célban is a beérkezés sorrendje számít.