Kaprun - Kitzsteinhorn
2015.10.22-25.
Hiányzott már! Tavalyi szezonom a költözés miatt kurtára sikeredett (február, március, április gyakorlatilag kimaradt, csak május elején volt egy rövidke futam Kaprunban), így már igazán vágytam egy jó kis csúszkálásra. Az izgalmat csak fokozta, hogy komoly erőfeszítésembe került felszerelésem apróbb darabjainak megtalálása. Kesztyűt például vettem, mert egyszerűbb volt, mint pincét padlást feltúrni.
De végül minden megvolt és nekiindulhattunk.
Gondolkodtam az útvonalon. Ilyen is ritkán van, mert gondolkodás nélkül nekimegyek mindennek, s néhány száz kilométer kerülő sem riaszt, de most az aktuális népvándorlási tendenciák törpölésre késztettek. Végül Hegyeshalom nyert. A határon semmi tumultus, bár a sógorok minden kocsiba benéztek, még a síboxokat is kinyittatták, sőt a furgonokat félre is állították. Örültem is, hogy költségtakarékosság céljából nem hoztunk magunkkal néhány ezer euróért két menekültet. A szomorú tréfát félre téve a hegyeshalmi malőrön kívül semmiféle zavaró momentum nem volt az úton a témával kapcsolatban.
A völgyben gyönyörű napsütéses idő fogadott bennünket, pedig nem voltunk szerencsés passzban. Szállodai szobánkban nem volt fűtés (mindenki panaszkodott, hogy nagyon melege van, de ebből nekünk nem jutott.). Sőt a drága pénzen vett WIFI is az 1970-es éveket idézte sebességben. Mielőtt valaki mondaná, hogy akkor még WIFI sem volt, közlőm, hogy ez nem von le semmit kijelentésem valóságértékéből. De minek is működött volna, hisz a szobában az összes villanyt felkapcsolva sem volt akkora fény, hogy olvasni lehetett volna, s még a gépem klaviatúráját sem láttam.
Szép kilátások! Komolyan aggódtam, hogy ilyen indítás után csak minimum egy lábtörés következhet.
Pénteken 9 felé érkeztünk a felvonó aljába. Kevés autó, ember egy szál sem. Teljesen úgy nézett ki, hogy még ki sem nyitottak. (mindenki ilyen koránkelő?) Kiválasztottunk egy kényelmes, magányos fülkét a sok közül és felhajtattunk. A tömeg nem takarta el az új lift felvonóházát. (a régi négyüléses nyomát sem látni)
Mivel mindenki az új felvonóra kíváncsi néhány oldalt írok róla, aztán majd folytatom a rövidke beszámolót. Szerintem ez a felvonó egy mérnöki műremek. Van néhány bibi, de az majd kialakul. Kétféle módon lehet beszállni. Ha valaki ragaszkodik a lábán lévő léchez az a bal oldalon szállhat be egy banga nagy ülőszékes felvonóba. (buborék, tojásmelegítő ülésfűtés, egyszerű lábtartók, kávé, mentőláda, s minden földi jó. Az utolsó kettő csak a végállomásokon) Ha valaki lecsatolja a lécet egy kellemes fülkében ülhet a hegy tetejéig(?).
A kérdőjel azért van, mert az ülőszékes csak a középállomásig megy (kb. az a magasság, ahol a csákányos felvonók voltak, vannak), a fülkés viszont, ha szép az idő a tetőig megy. S itt van a trükk. a fülkék mindenfelé irányíthatók. Mehetnek újra lefelé, mehetnek fel, s eléjük még becsatlakozhat fentről jövő fülke is. Minden a körülményeknek, tömegnek megfelelően. Mondjuk kisebb szabadcsapatok keresték hogyan lehet felvonóval lemenni a hegyről. A visszafelé szolgáló beszállóhely jól el van dugva, s az a tanácsom sem segített, hogy szálljanak be a felfelé menő fülkébe, s fent ne szálljanak ki. A fülke richtig bekanyarodott s ismét felfelé indult. Tanulság, hogy vagy tudjon keresni, vagy síelni az ember.
A felvonó a gleccser részt két nagy oszlop segítségével hidalja át, így a megtámasztás sziklán van. Kiszállva rögvest lehet kezdeni a csúszást. (de hol van az még!) Én a felvonót rögvest elneveztem Labanc Sólyomnak, mert gyakorlatilag nem volt olyan menet, hogy ne állt volna meg egy kis időre. Biztos vannak még csiszolni való beállítási problémák.
A felvonó teljesen átalakította a síterepet. Hasonló a hatás, mint Murauban. Azt mindenki döntse el, hogy ez neki jó-e. Az én izlésem kicsit eltérő, nem szeretem a túristagyárakat. Az mindenesetre nem elvitatható, hogy az ember egy laza nap alatt könnyedén, akár tízszer is lecsúszhat a gleccseren, s ezt előtte nem igazán lehetett megtenni.
Térjünk vissza a gyökereinkhez. Az Alpin Center alatt nincs pálya. Nyitva sincs, de hó sincs igazán arra. Nincs tánc, nincs mamba.
Az Alpin center felett is korlátozottak a lehetőségek. Második nap nyitott meg a Maurer fekete, a Sonnenkar 6 üléseshez tartozó pályák, valamint a Funpark. Aztán ennyi. De megint előreloholtam.
Kicsit (?) borús volt az idő, a felvonó csak a középső állomásig járt. Gyorsan lecsusszantunk néhányszor. Remek hó, még ez a lagymatag pálya is nagyon jól esett. (én alantas módon nem melegítek be, de mindig enyhe pályán kezdek, ez itt most kényszerhelyzetben így is valósult meg.) Lehetett volna tovább kapaszkodni a hegyre a csákányosokkal, de mint ismert az nem az én világom. Azért egész nap azon az egy pályán csalinkázni 46 euróért nem ígérkezett ígéretesnek.
De fel a fejjel, előbb utóbb mindig kisüt a nap. Jött a hír, hogy fent a tetőn süt a nap. S láss csodát a felvonó is felülemelkedett a középső állomáson, s ripsz-ropsz ragyogott az ég. Csodálatos látvány, ahogy még nem láttam. A pályák nagyon szépen néztek ki, s a pályák mellett a sziklák egyenesen megdöbbentő képet mutattak. A felvert tojásfehérjének van ilyen felszíne, ha egy ügyes cukrász még valami fényesítő katyvaszt is kever belé. Sok mindent nem lehetett a pályán kívül csinálni a fagyott felső réteg és a kevés hó miatt, de tagadhatatlan, hogy mutatni nagyon szépen mutatott. S a pálya hava!? Vagy ki voltam éhezve, vagy nagyon jó volt. Maradjunk a másodiknál. Remekül lehetett csúszni, szinte szerelmes lettem magamba, hogy milyen ügyes vagyok. Mocorogtunk is rendesen.
Nem kellett sehol sorban állni, de kétszer is előfordult, hogy rajtunk kívül más is volt a fülkében. Szörnyű! Viszont vigyázni kellett mit mond az ember, mert itt még a hónak is füle volt, s mindenki értette a magyart. Talán volt néhány cseh, szlovák, esetleg lengyel, de ezzel kifújt. Békés közép európai csúszka házigazdák nélkül. Az Alpin Center teraszán össze lehetett futni ismerősökkel, én is lebuktam. Jövök kifelé a pénztártól, mikor felharsan egy kiáltás: Nézd, ott megy Csabor, s mekkora schiwasser van nála! No, oda a renomém! De maradjon köztünk!
Szombaton már a fentebb említett pályák is kinyitottak, s többen is lettünk. Még nem Szlovákia, de néha már két percig is eltartott, míg beszálltunk.
Összefoglalás: jó síelés volt, bemelegítésnek kitűnő. Szerencsénk volt az idővel. A hó nem akkora, mint a marketing centivel mérve, de a pályán kitünő. A látvány gyönyörű. Pályán kívül még nehéz az élet. Csak a felső pályák mennek, s ez a kilométer gyilkosoknak kevés lehet. Ha nem lesz a közeljövőben hó, s a tapasztalt hőmérséklet (+10 fok az Alpin Centernél) marad a pályák csak romlani fognak. Nem biztos, hogy a közeljövőben mindenkinek akkora mákja lesz, mint nekünk. Friss hóesésig én nem mennék.
Csabor az élvezeti síelő
Keresés
