Élménybeszámolók

2024 január közepén töltöttünk 4 napot családos síelés keretében.
Nem voltunk még itt , de nagyon kellemes meglepetés volt ez a régió.
Hihetetlen, de mind a 4 nap zéró sorban állás, és majdnem üres pályák voltak kb minden napszakban. Még a központi a kornockbahn felvonónál is max 1-2 perc volt csak a beszállás.
A pályák 90%ban kifogástalan állapotúak voltak, délutánra se buckásodtak. Egyedül a csúcsokon jegesedett párszor a szél miatt, illetve alul pár kanyarban, de nem volt vészes. A felvonók zömmel új 6 ülésés liftek, de van pár rész ahol csak csákánnyal tudsz visszajönni, de azt mondom megéri kipróbálni azokat is. Kifejezetten kellemes leejtésű, "pirosas-kékes" pályából van a legtöbb, egy-egy meredekebb rész van csak, szóval akár kezdőknek is jó lehet ez a terep. 2x sikerült megtalálni a hegyi komornyikot is, valóban minőségi prosecco-t osztogat ingyen. (Gyerekeknek szőlő cukrot és almát) Jópofa volt. :) A befagyott tavon lehet sétálgatni, illetve akár áthúz egy lánctalpas quad napközben, ha azzal akarsz átmenni a másik oldalra. Igazi alpesi mesevilág, mi biztos visszatérünk még ide.

2 év olasz kitekintés után visszatértünk ide, kedvenc osztrák síterepünkre. 01.06-13 között voltunk. Szállásunk Reichenauban volt, mindennap autóztunk kb.9 km-t a Kornockig. Szombat este, és egész vasárnap is esett a hó, hétfőtől szuper, jól kezelt pályákon csúsztunk. Minden pálya nyitva, remek a hóhelyzet. Velünk volt a 6 éves unokánk is, közepes "kisgyerekes" sítudással szinte minden pálya bejárható, a feketék kivételével. Egy-egy meredekebb résznél, pl. a Turrachon elkerülő szakaszokon ki lehet kerülni ezeket a meredek letöréseket. Ha jól megismered a pályarendszert, kezelt , lankás ösvényeken sokat ki tudsz kerülni. Így a Turrach tetejéről pár méter csúszás után egy kezelt "ösvényen" át lehet csúszni a Zirben közepére, és ott a hütte mellett továbbcsúszva le az új 6 üléses felvonóig, ahonnan a Mauli lift áthúz a Kornock aljára. Nekem a Kornockról lecsúszva a Schafalmbahn pályái jöttek be a legjobban, ott a piros és a kék pályák szuperek. A See-taxi nem működött, de a tó be van fagyva, közlekedik rajta mindenki. És természetesen mindig élmény pezsgőzni a hegy komornyikjával, nekünk általában naponta 2 alkalommal sikerült.
Szóval összefoglalva, továbbra is a kedvenc pályám Ausztriában!

December 31-én BBK-ból átruccantunk egy napra, olyan sok jót hallottunk a síterepről, és a hegy komornyikjára is kíváncsiak voltunk. A Panoramabahn parkolójában tettük le az autót. Néhány perccel a nyitás előtt érkeztünk. Topskipass bérletünk volt, így a pénztárnál nem kellett sorban állnunk, de egyébként is 5-6 ember állt ott sorban. Először ezt az oldalt csúsztuk be. A Kornock tetején fújdogál a szél, vitte a havat. A Seetaxi nem működött, így a Kornockbahn aljánál csúsztunk át a másik oldalra. A Zirbenwaldbahn tetején találkoztunk a Komornyikkal. Gyorsan tömeg alakult ki körülötte, de végtelen mosollyal, türelemmel ment a dolog. Üde színfolt, jó lenne hasonló több terepen is. A Turrachbahnhoz vezető pályák váltak a kedvenceinkké, a 20, 21-es piros és rövidke 35-ös. Ez volt a pályarendszer legelhagyatottabb része, itt volt a legrövidebb is a sor, gyakorlatilag becsúsztunk. A többieknél azért délután 1-2 óráig kell 3-5 percet várni. A lankásabb pályákon voltak többen, a fickósabbak jóval szellősebbek voltak. Összességében a pályák jól kezeltek voltak, de délutánra a szeles helyeken, nagyobb kanyarokban jegessé, néhol buckássá váltak.

Kedden este jöttünk vissza Turrachról, ami mindig is a szívünk csücske volt. Most nem nagy csapattal voltunk, csak az 5 éves unokánkat vittük, és ebből a szempontból is jelesre vizsgázott a terep. Több kék pálya könnyen elérhető, így a Kornockról levezető 1-es pálya, vagy a 17-es , amin egy kicsiknek való "élménypálya" is található. A Zirbenbahn kék pályája is kiváló kicsiknek, jellemzően ezen tanulnak a síiskolások is. A kornocki oldalon több a hütte, de most a Zirbenbahnból kiszállva, és balra indulva (a Turrachbahn felé) van egy nagyon jó hütte, amiből vissza lehet csúszni a kék pályára. A "hegy komornyikja" továbbra is nagy élmény, kicsiknek cukor, papírzsepi, felnőtteknek pezsgő, meg turrachos fejkendő. Működött a See-taxi, de sajnos a nagy havazás miatt a bobpálya nem.
Meglepően kevesen voltak így február végén. Vasárnap, hétfőn kb. 20 cm hó esett, amit keddre gyönyörűen bedolgoztak, így aki teheti, menjen el még mostanság, jó pályák, jó hóviszonyok várják.

3 éjszakát töltünk épp itt, indulás előtt naponta néztük a hó jelentéseket, vajon jön e friss hó. Hát jött 😁 Vasárnap este óta közel 1 méter. Lavina veszély, a csúcsra nem lehet menni, egy -két pálya lezárva. Nem sokat foglalkoztak a pályákkal, a friss hó sajnos kupacokban rajta, ma már szinte síelhetetlenek a kék pályák is. Volt dolguk a falu útjaival kétség kívül, de a pályákkal nem sokat foglalkoztak. Szerintünk kicsit átláthatatlan a pálya, rengeteg felvonó ( ebből 1 kabinos csak ), második nap is térkép kellett mindenhez, pedig nem vagyunk annyira elveszettek 😁 A panoráma, a táj és a falu meseszép. Hütték sajnos alig vannak nyitva feljebb, csak a központi részén szinte az összes. A tavon a taxi nem működik ( állítólag vékony a jég ), sajnos erre rá is fáztunk, kellett gyalogolni egy keveset. Összességében gyönyörű hely, valószínűleg mi jöttünk rosszkor, de a pálya karbantartás nem volt a helyzet magaslatán.

Tegnap egy jó erős menettel zártam ezt a pár napot. Reggel meglepődtem, mert nem tudtam, hogy Ausztriában a Vízkereszt/Három királyok munkaszüneti nap. Reggel 9h10-kor már nagyon teltek a parkolók...
Viszont a pályák még a péntekinél is jobb állapotban voltak. Zárásig is könnyen és jól lehetett körözni az összes pályán. Nekem a kedvencem a 3-as piros, amit a 17-es kék elejénél nyílik jobb oldalon.
Az idő nagyobb részében 10 perc várakozás volt a Knockalmbahn-nál, kb. 6 perc felvonózás és 5-6 perc síelés volt a menetrend. A sor csak 14-15h között volt kisebb. De legalább így nem fáradtam el a nap végére.

A besíelést Bad Kleinkircheimben kezdtük, de sikerült Turrachon folytatni tegnap és ma.
Érdemes oda felmenni, mert jó a hó és van elég a pályákon és némi azon kívül is. A freeride-ot érdemes kerülni. Egy ilyesmit próbáló fiatalt a mentőhelikopter vitt el.

Délutánra erősen buckásodott minden, így teljesen kezdőknek inkább délelőtti vagy 3 órás jegyet érdemes venni.

Ma az erős szél miatt a Kornockbahnt és a Schafalmbahnt is lezárták így a tömeg a kis kapacitású felvonókra és a másik oldalra zúdult. Ott a ZirkenwaldBahn melletti kéken lehetett kényelmesen menni. A többi buckásabb volt, de némi tudással leküzdhető.

A héten nagy csapattal voltunk itt pályaszálláson, kanadai rönkházban laktunk (Mei Zeit Hüttendorf). Csak ajánlani tudom a helyet, nagyon igényes, a házból gyakolatilag a pályára lehet kimenni.

Az S6-on mentünk (GPS szerint ez a legrövidebb és a leggyorsabb is) és Murau felől mentünk fel, az út letakarított, száraz volt. Megjegyzem, hogy amikor hétfő reggelre kb 15 cm hó esett, nemcsak az főutat, hanem a mellékeseket is azonnal csinálták.

Ez volt elmondható a pályákról is, minden nap reggelre leratrakolva, szépen elkészítve.

A terepen minden tudásszintű síző találhat magának megfelelő pályát a gyerekektől az egészen haladókig. Személyes kedvenceim a pirosak voltak (25, 24,2,3,4,14) de a nagy kékek (18, 1, 17) is tetszettek.

Alapvetően a Kreischberghez hasonlítanám a méretei miatt, de annál jobban szétterül, nem olyan koncentrált, emiatt nem tűnt a hétvégén sem zsúfoltak, sőt a szélső pályákon néha magunkban csúszunk.

Negatívumként csak azt tudom megjegyezni, hogy nem működik a seetaxi, így a két oldal közötti közlekedés nehézkes, illetve a felvonókat nem a legmodernebbek, több húzós is van közöttük.

Szerintem jó választás annak aki el akarja kerülni a tömeget és közepes méretű síterepet választ akár családdal akár haverokkal.

03.17-én síeltünk egy napot itt Turrachon. A kreischberg-i magyar inváziót elkerülendő scheifling-i szállásunktól inkább kicsit többet autózva (50 perc) választottuk ezt a síterepet.
Az időjárás nem fogadott kegyeibe, mert már megérkezésünkkor kezdett szállingózni a hó, ami délutánra tisztességes havazásba ment át. Parkolóhelyet a Wildkopf lifthez közeli parkolóban találtunk, ahonnan egy drótkötél (bérlet nélkül is) áthúzott minket a műút alatt a Kornock bahn aljához, ahol a bérleteket is meg tudtuk venni. A felhő határ kb. a Kornockbahn (fűtött, kényelmes, gyors, buborékos) lift félútjánál volt, így látni valamit csak az ez alatti pályarészeken lehetett. Mivel a 2-es 3-as pályán csak a félúttól lehetett a köd miatt bármit is látni, inkább a Schafalmbahn lift alatti piros 14-esen mentünk (amin a 15-ös fekete pálya elágazásától kezdve már csökkent a köd és határozottan nőtt a látótávolság), ill. a kék 17-esen csúsztunk párat, aminek a teteje szintén vak síelés volt. A piros pályák jó esésűek, nem buckásak, kellően szélesek voltak, a kék kicsit lankásabb, de egyik sem állítja megoldhatatlan feladat elé a síelőket. Némelyik kicsit hullámos, jó móka. Ezután visszamentünk a Kornock aljába és a Goaßstall nevű hangulatos kis hüttében bekaptunk egy-egy rántotthúsos szendvicset ami elég méretes volt, így a srácok felesben ették. 3,5 euro/db volt az ára, a gyerekek teával (2,80 euro), a felnőttek forraltborral (3,20 euro) öblítették le. Végezvén az ebéddel a műút alatt átcsúsztunk a másik oldalra. Itt a Wildkopf csákányos lifttel felmenve a 19-es fantasztikus piros pályán lecsúsztunk a Zirbenwald 6-os ülős (buborékos) lift aljába, majd azzal fel a 19-es pálya tetejére és onnan a 20-as pályára átcsúszva a Turracher bahn-t céloztuk meg. Itt a 20-as piros FIS minősítésű, valamint a 21-es piros pálya fantasztikus élmény volt. Az esése a ritmusa, a tökéletesen kifagyott ratrakolt alapra esett 1 centinyi friss hó földöntúli élményt nyújtott. Hasítottunk, mint Tomba ala bomba anno :). A 21-es folytatása, a feketének jelölt 35-östöl sem kell megijedni, van benne egy kicsit meredekebb letörés (ez máshol simán piros), de tökéletes állapota miatt, szinte fékezés nélkül lehetett abszolválni. A délután hátralévő részében a 18-19-20-21-es pályákat variáltuk. A magasabban fekvő 22-től fölfelé számozott pályákat a nagy köd miatt sajnos ki kellett hagynunk. Viszont a hütték nem érik egymást a hegyen, ritkák mint új autópályán a benzinkút :). A legvégén amikor a bérleteket vittem visszaváltani (mert a család már teljesen elázva inkább a Goaßstall hütte forrócsokiját választotta) még egyszer felmentem a Kornockbahn-nal, de a köd és az addigra már elég masszív hóesés miatt nem okozott maradandó élményt az utolsó csúszás. Mindenesetre jó időben nagyon élvezetes síterep lehet ez is, bár itt sincs túl hosszú csúszásokra lehetőség, de a liftek gyorsak korszerűek, a pályák pedig nagyon jók. Tömeg nem volt sem a felvonóknál sem a pályákon, ám reggel a bérlethez jutás kicsit nehézkesre sikeredett, mert csak 2 pénztár volt nyitva és az ott kiszolgáló hölgyek sem kapkodtak túlzottan valamint sor is volt amit ki kellett várni. De ettől a kis kellemetlenségtől eltekintve pozitív a véleményem a helyről és a zsebemben még ott figyel a bérlet mellé kapott Turrachos repi zsepi!

Március 9-én a lungaui sípályákat "lecseréltem" erre a terepre, amit nem bántam meg, olyannyira, hogy az utolsó napomon (10-én) is inkább ide tértem vissza a hazaút előtt.
Északról érkezvén a P5 jelű parkoló a 20-as FIS és 35-ös pályák végén a Turrachbahn-nál adta magát, szinte üres parkoló fogadott 8:40 körül. Viszont mivel nem ismertem a pályát, a parkolóból pedig csak az elsőre igencsak meredek 35-ös fekete pálya látszott, mint nap végi zárócsúszás, tartva a délutáni buckásodástól inkább továbbmentem a 6-7 km-re lévő Kornockbahn aljáig, ahol a többség parkol. Szabad hely még itt is volt bőven, bár hamar teltek az út melletti parkolók.
Jegyvétel elég gyorsan ment (Turracher Höhe-s mini papír zsebkendő az ajándék a síbérlet mellé), és már vitt is a Kornockbahn fűtött 6 ülésese a majdnem 1,5 km-re lévő csúcsra.
Fent gyönyörű idő (napos, de hűvös) és hibátlan pályák. A Schafalmbahn aljába vezető pályák mindegyike nagyon élvezetes volt. A többi pálya kipróbálásához már a Kornockbahn aljáig kell lecsúszni, ami az időközben még megérkező emberek miatt kicsit hosszabb várakozást okozott, de 10:30 után már nem volt vészes. Felvonózás közben beszélgetve azt mesélték, hogy az elmúlt 6 napban tömeg egy nap sem volt igazán.
12 körül átmentem/csúsztam a Seetaxi segítségével (a befagyott tó jegén húz át kb. 2-3 perc alatt, utolsó 2 kép) a keleti oldalra. Ott is még mindig hibátlan pályák vártak, melyek a nap végéig is kitartottak, mely talán annak is köszönhető, hogy a keleti oldalon kevesebben síeltek.
Másnap visszatérve már a P5-ben parkoltam, miután előző nap rájöttem, hogy nem csak a fekete 35 vezet le a parkolóhoz. Elsők között kezdtem a napot. A pályák ismét hibátlanul megcsinálva. Kiemelkedő a pályák közül a 20-as FIS a végeláthatatlan szélességével, és a térképen az adrenalin nevű, 34-es számú síútnak jelölt felvonó alatti rész, mely most éppen kezelt pálya. Sajnos a második nap már nem volt annyira napos, a hőmérséklet viszont délutánra mégis magasabb volt (6-7 fok). A nyugati oldal tetején sokszor sűrű köd ült, és ráadásképp erős szél, mely a gerincen elég rendesen lekapta a havat a pályáról. Szombat lévén azért lényegesen többen voltak, mint előző nap, így kb. két órát maradtam csak a nyugati oldalon, mentem vissza a keletire. A hőmérséklet és a nagyobb embertömeg már a keleti oldalon is kezdett meglátszani a pályákon 13 körül. A legjobban a 23 és 24-es pályák tartották magukat, talán mert egy hosszú csákányossal (kb. 7 perc) lehet alulról visszamenni, és a többség inkább az ülős liftek felé ment.
Kezdőknek a nyugati oldali széles kék pályák (1 és 17) az ajánlottabbak, keleti oldalon a 18-as, 26-os. A 32-es kerülendő, mert egy szűk átcsúszó, ahol több méteren át kell botozni. A 31-es is szűk átcsúszó, viszont hasznos, ha az ember a 21-es vagy 34-es pályán a fekete tetejéhez ér, és inkább átmenne a lankásabb 20-as számú FIS-re.
Mindent összevetve kellemes két nap volt.

Január 28-február 04-ig voltunk Turrachon.Az Alpenparkban volt a szállásunk,ezek új,nagy 10-14 személyes faházak. Nagyon jól felszerelt,igényes,5 hálós,nappalis házunk volt,szaunával,jacuzzival. Kb. 800 méterre a pályától,ami kocsival luxus,gyalog nem járható,mi kocsival mentünk,a vasárnap kivételével minden nap a Kornock lifttel szemben tudtunk parkolni.A síbusz 20 méterre állt meg tőlünk,2 "fiatalunk"azzal közlekedett,percre pontosan jött. Hét közben kifejezetten kevesen voltak. A pályák jól kezeltek,azonban a friss hó nagyon hiányzott,du.-ra néhány helyen foltokban jegesedtek a pályák. Nekünk nagyon tetszettek az új pályák,változatosak,és klassz az új felvonó is. Összességében változatosak a pályák,jók a hütték,kedvesek a terepen dolgozók,sok pálya kipróbálása után is ez a kedvencünk.A pezsgős "nénivel" minden nap találkoztunk,és bár nem vagyok híve a túlzott alkohol fogyasztásnak síelés közben,ezt nem lehet kihagyni,olyan színfoltja ez Turrachnak,amit sehol máshol nem tapasztaltam.

Eddig két napot töltöttünk itt.
Nagy szerencsénk volt, hogy pénteken leesett kb. 20 cm friss hó. Így szombaton nyugodt körülmények között, száraz úton tudtunk autózni. Vasárnap lényegesen felújított pályák vártak minket a korábban érkezettek szerint. Azért a Kornockbahn teteje folyamatosan elég jeges, de legalább reggel a ratrakolt nyomon jól lehet menni.
Eddig arra jutottunk, hogy a legjobb a Schafalmbahn környékén körözni (17-es kék bemelegítésnek és a félénkeknek, a 14-es piros a haladóknak, a 15-ös fekete a sebesség imádóinak).
Felavattuk a Seetaxit is, de a Turrach oldali pályák nem tetszettek annyira.
A hét fennmaradó részében azért még jobban megvizslatjuk.

A Marktalm nevű helyen szálltunk meg, amit pályaszállásnak hirdetnek, de szerintem csak erős jóindulattal lehet annak nevezni. Óránként (néha 1.5 óránként) közlekedő Ski-shuttle (traktorszerűséggel vontatott nyitott pótkocsi) segítségével lehet feljutni a pályákhoz. A 2 éves és a 6 hónapos unokáink napirendje nehezen tervezhető, tehát inkább autóval járnak a szüleik.
A beígért szauna fűtése rossz volt, a fürdődézsa csapja cserére szorult, a mosogatógépben elrepedt egy pohár ... De remélem, hogy legalább az utánunk jövőknek jobb lesz.

A szállásadóktól kapott igazolás alapján a síbérletből 8 százalék kedvezményt adnak.

Köszi a részletes választ!
Végülis elmentünk a Turrachra síelni, már az idevezető út is csodás volt; helyes rendezett szép falvakon keresztűl haladtunk, majd következtek a "kocsit vallató" meredek hegyi utak, szerpentinek. Miután a verdánk pöpecül abszolválta, sikerült szinte a pálya mellé parkolnunk (jó hazai szokás szerint, csak itt ez is kiválóan biztosított volt és nem a "bunkó autós" voltam).

Ezután már a síelés sem lehetett más, mint: parádés, eltekintve az enyhe délutáni szokásos buckásodástól és jegesedéstől.
Zseniálisak a sípályák, igaz több a keskenyebb, meredekebb rész bennük, így azok megkövetelik a jó technikájú, biztos haladó sítudást.
De még így is több itt a jó síelő, mint a közeli "Magyar-hegyen".

A Seetaxi is megy, hatalmas élmény!! A tó teljes egésze síkra befagyva, mindenhol korizható is :-)

A Panorama felvonónál működik a valódi Alpesi bob!! Holnap mindenképp kipróbáljuk, veszettül jó hosszú pályája van!!

Húsvétkor újra megnéztük Turracher Höhét. :) Egy hónappal ezelőtt kicsit hidegebb volt, sőt a hó is esett.
Viszont most a völgyben nagyon tavasz van. Kásás, olvadó hó jellemző. A házak tetejéről is olvad a hó, jég.

Annak ellenére, hogy a kijelző +16C-ot mutatott a 17-es alján elég jó pályák voltak. Fenti részeken szinte nem is volt érezhető, hogy húsvéti tavasz van, kb. 0C körül lehetett a hőmérséklet +/- 2C. Kiváló osztrák pályakezelés itt is jellemző. Nem kellett nagyon beöltözni.

Inkább haladó síelőknek, snowboardosoknak ajánlott a hely, a kék pálya is kevés, a legtöbb rész tempós.

Kedveltük a következőket: kék 18, piros 19, piros 14, piros 16, piros 2,3,4, kék 17, de sorolhatnám még.

A fekete 15-ös csalóka, elején nem látható a lejtése, de utána már igen. :) Egyébként rövid szakasz (kb. 200m) és utána pirossal folytatódik.
32-es pálya átcsúszós pálya, mint a 31-es. Lassú, keskeny, néha vízszintes, ill. emelkedős, de valamivel könnyebben abszolválható snowboarddal, mint a 31-es.

A Seetaxi továbbra is üzemel. :)

Sokan nem voltak, csak néha volt kis feltorlódás a felvonóknál. Szeretem ezt a pályarendszert. Remélem a következő szezonban nagyobb tél, ill. hó lesz (itt is).

Február utolsó hétvégéjén Turracher Höhét ill. Bad Kleinkirchemet terveztük be.
Február 25-én és 26-án nagyon szép időt fogtunk ki. Volt kevés felhő, néha eltakarta a napot, de azért főleg napos időnk volt. A pályák kezelése kiváló volt. Foltokban voltak jeges(ebb) szakaszok, de nem volt vészes. A piros- és kék pályákon is szépen meg lehetett küldeni. A pirosak inkább tempósak voltak, mint feketébe hajlóak. Kedveltük a kék 1,17, piros 16, 14 pályákat. Ezeket jól kombinálhatóak is. A kék 31-est senkinek sem ajánlom, még síelőnek sem. Lassú és nagyon hosszú átcsúszó pálya, snowboarddal szinte szenvedés az egész. Viszont a pályák többsége jól kombinálható, és kevés a lassító, ill. távolság a felvonók, pályák közt. Ez pozitív a snowboardosoknak. A fekete 15-ösről lefújta a havat a szél. A Seetaxi elég jó dolog. A tavon a kistraktor húzza síelőket, mintha szántana. :) A hétvégén a hó is esett a mínuszban, így javítva a pályákat. Szombaton BK-t néztük meg, de vasárnap annyira ködös volt TH, hogy sajnos ki kellett hagynunk, de legalább a megszokott és közkedvelt Kreischbergen nem volt annyira rossz az idő. :)

Turracher Höche 2016. 01 16.
Szuper jó két napot síeltünk Turrachon. Pár nappal korábban esett 25 cm friss hó, és ez érződött is a pályákon. Kipróbáltuk az új Schafalmbahnt, amit nem régen adtak át. 6 üléses, párnás, plexis, minden ami kell. Több nyomvonalon is lehet csúszni, van benne kék, piros, és ha akarod, fekete rész is. Tetszettek a Kornockbahn pályái is, bár nekem a tó túl oldala tetszik igazán. A Zirbenwaldbahn viszonylag rövid hatüléses, de én kifejezetten kedvelem az ilyet, jó gyors köröket lehet vele repeszteni, különösen ha a 19-es piros pályán jövünk le. A Turrachbahn nagyon hosszan szállít felfele, szerintem közel tíz perc, mondjuk a lefele jövetel ennek megfelelően szintén hosszú, és a 20-as és a 21-es pálya is kiváló. Ezeken szétsíeltük magunkat.
További részletek itt:
https://sielok.hu/rovat/elmenybesza...molo/cikk/turracher-hoche...

Turracher Höhe 2015.12.30

Nem tudok egy helyen ülni a fenekemen. Ma korán felkeltünk, kivakartuk a kocsit a jégből, és irány Turrach.
Azt láttuk és éreztük, hogy rákapcsolt a hideg. Olyan -7 fok körül lehetett. A hómesterek örömtüzeket gyújtottak és vizet vezényeltek az összes hóágyúnak.
Mi meg kanyarogtunk Turrach felé.
Kedvenc oldalamról (nem az én oldalam, hanem a heggyé) közelítettük meg a terepet. Már nem kell nagyon figyelni, az úton világító tábla jelzi a Turrachbahn aljánál lévő parkírozót. Ez a kedvenc megálló helyem. Itt mindig van hely, pénztár és nincs sor.
A dolog nem jött össze. Hely volt, de kedvenc feleségem körbenézve tájékoztatott, szerinte kevés a hó. Ritkán mondok ellent lelkem apró titkait tudónak, s most sem tettem. Ebben abszolút nem befolyásolt, hogy mellesleg igaza volt.
Indulás, tovább fel a hegyre. S egyben bele a ködbe. A hegy tetején alig lehetett látni, de azt kitapogattuk, hogy alig van hely. A parkírozókban nem volt, s az út szélén is alig akadt.
Tömeg persze itt is volt. Köd is, s a pályán hó is. Műhó.
Az új felvonó itt is átalakította a pályát. Olyan terület került előtérbe, amit addig szinte mindig kihagytam. Érdemes megnézni.
Feleségem egy előző napi kedvezőtlenül kivitelezett talajfogás miatt kicsit nyűgösen kezelte a napot. Sok mindent nem fedeztünk fel, s a féktelen száguldozás is hiányzott. Sőt a köd miatt képeket sem nagyon készítettem.

Csabor az élvezeti síelő

Mi január 24. és 31. között voltunk Turracheren. Hat nap síelés után az a benyomásom, hogy ezt a terepet "meg kell tanulni" ahhoz, hogy igazán élvezni lehessen. A tó két oldalán lévő pályák között vagy a tó keskenyebb vége után, az út alatt működő "madzagon" vontatjuk át magunkat, vagy a szélesebb részén, see-taxival a befagyott tó jegén lehet átjutni egy rúdba kapaszkodva. Azért ez jópofa buli! Mindkét megoldás ici-picit macerás, mert kell botozni, meg a főúton egyszer lecsatolni, de ennyi izommunka kell.
A Kornock oldalon a hatszemélyes lift mindig lényegesen zsúfoltabb volt mint a többi, mert ott lehet a legmagasabbra jutni, itt van a két fun park is, és ez van legközelebb a főúthoz. Az itteni pályák szinte végig beláthatók, egyetlen hatalmas hegyoldal az egész. Itt van még a Panoramabahn, amihez egyetlen pálya vezet és ki tudja, miért nem volt annyira népszerű. A "Turrach" oldal sokkal vadregényesebb, szinte valamennyi pálya fenyvesek között vezet. Itt van a híres 20-as pálya is, ami most tiszta jég volt. És tényleg. A jegesedés sajnos szinte valamennyi pályát érintette, de egy nap után már lehetett tudni, hogy hol kell vigyázni.
Ami még feltűnő volt, hogy a kék pályákhoz vezető felvonóknál mindenhol nagyon figyeltek a beszállókra. Ha látták, hogy valaki kezdő, vagy akárcsak egy kicsit is bizonytalan, akkor egyből lelassították a felvonót vagy éppen meg is állították. A csákányosok végei is jóval barátságosabbak voltak, mint bárhol máshol. Mindig volt idő "bénázni".
Na és a nagy poén, a prosecco-val száguldozó hegyi inas. Ez gyakorlatilag egy néni volt, inasnak beöltözve egy motoros hegyi akármin közlekedett és a felvonók végein lehetett vele találkozni. Üveg!pohárban osztogatta a prosecco-t. Mi valahogy minden nap összefutottunk vele...
Ja, és még valami, ami szerintem lényeges: Turracher Höhe-n NINCS élelmiszer bolt. Azaz van, horror árakon egy undok nénivel. Szóval ha nincs ellátás, akkor legközelebb csak 8 km-re van egy kisebb Spar.

Turracher Höhe 2014.12.12.

No azért!
Végre megkezdtem a szezont! Este válogattam a terepek között, mint tyúk a kendermagban, de a döntés nehéz volt. Itt lakunk Katschi tövében, de oda nem lehetett menni, mert egy pálya ment. (az ainecki oldal alsó része teljesen használhatatlan) Ennél azért többre vágytam. OT-t nem szeretem, s szerintem ma a sok ember miatt szardinia konzervhez hasonlított, a többi messze volt, vagy még nem nyitott meg.
Végül Turracher Höhére esett a választás. 50 km távolság a szállástól és kellemes hírek.
Reggel kivakartam a kocsit a jégből -7, -8 fokokat mutatott a hőmérő, s nagy lendülettel kezdtem hegyet mászni Turrach felé. A terepet én általában alulról közelítem meg, s beosonok a Turrachbahn felé. Van ott egy kellemes parkoló, ahol mindig kevesen vannak. Most senki sem volt, be se lehetett menni, mivel állt a felvonó.
A központi részen remek parkírozó helyet kaptam, ez már mutatta, hogy olyan sokan nem lehetnek.
Turrach szememben egy szeszélyes nő. Hol kedves lányka, hol gyengéd nagyanyó, hol céda, hol kiszámíthatatlan színésznő. Ma kellemes érett nő benyomását keltette, olyanét aki adni is tud.
Körbenézve láttam, hogy a hírekkel ellentétben megnyitották a Kornockbahn felvonót is. A napi jegy 35 EUR, s így mindjárt lécet is csatoltunk.
Ez volt az első nap, így óvatosan kezdtük. Átmentünk a Wildkopflifthez, ami bár csákányos, de most az sem számított. Látszott, hogy itt esett a hó, nem csak a hóágyuk munkája biztosította a pályák hóellátását. A liftnél új meglepetés várt: nem volt sor!
Edzésként lecsúszva a kék pályákon nagyon jó havat tapasztaltunk. Kemény alap, tetején némi porhóval. Ideális. Mint említettem ez volt az első nap a szezonban, annak ellenére elengedtem magam. Élvezet volt száguldozni a remek pályákon, főleg úgy, hogy alig volt más, senki nem zavart. Főleg magyarok, oroszok, szlovákok voltak, meg néhány tanulócsoport.
Jegyvételnél megkaptuk az ajándék papírzsepit, de sajnos pezsgő osztás most nem volt.
Ezen az oldalon a 19, 18, 26, 27-es pályák mentek (ha jól számoltam), ezek többszöri bebóklászása után átmentünk a kornocki oldalra. Az út alatt a kötélfelvonót nagyban szerelgették, s délutánra sikerült is működő állapotba hozniuk.
A Kornockbahnnal felmenve (természetesen itt sem volt sor) eszméletlen szél fogadott bennünk. Még a szokásosnál is nagyobb. Ezért iziben indultunk lefelé. A felső részen a nagy szél elfújta a havat, kemény jeges alapon csúsztunk. A középső részen hatalmas hóágyútüzérséget vonultattak fel, s azok szorgalmasan termelték a havat. Ezért olyan terepviszonyok alakultak ki, hogy az ember síelője vagy a hóágyú által odaszórt finom hóban csúszott, vakon, vagy a szél által tisztára takarított tükörjég felületen mutatott be rövid kűrt.
Feleségem közölte, hogy ez neki nem jó, ezért oldalt váltottunk. A szél azonban utánunk merészkedett, s bár a hőmérő csak 0 fok körüli értéket mutatott, kifújta belőlünk a lelket. Úgy döntöttünk, hogy a napot egy jó meleg itallal és étellel zárjuk le. Bár nekem hiányoznak a Kornockbahn felvonó aljánál megszüntetett apró hütték, de most a turistagyárban is jól éreztünk magunk.
Ez a terep hét végére remek lesz. Szépen kifagy a rengeteg gyártott hó, s biztos hogy új pályákat is megnyitnak.
Mindenki jöhet, aki a többi terep nyitó programjába nem fér bele.


Csabor az élvezeti síelő

Ma ismét Turrach-on voltunk. Annyit javult a helyzet, hogy megnyitották a Wildkopflift mellett megnyitották a Zirbenwaldbahnt is, miáltal a használható pályák a 18-as, kellemes vonalvezetésű, hosszú kék pályával bővültek. Ideális állapotok,-5 fok, szikrázó napsütés, szépen kezelt, még délután is ratraknyomos pálya, kevés ember, 20 EUR a napijegy.

"Jó hó" túránk ( Murau - BKK - Turrach) 3. napján, feb. 24-én Turracher Höche-n síeltünk. Tipikusan jókor voltunk jó helyen. Eszméletlen mennyiségű hó, szuper pályák, elviselhető mennyiségű ember, szinte semmi sorban állás. (Előző nap, vasárnap azért itt is voltak "tumultuózus" jelenetek ismerőseink elmondása alapján, ebbe mi is belefutottunk BKK-n. De hát tökélete havon szikrázó napsütésben mindenki szeret síelni ...)

A pályák többsége széles, jó lejtésű piros pálya. Az egész terepet inkább haladó síelők tudják bebarangolni, de persze a kezdőknek is van "álom pálya" ( Marchenwald - azaz meseerdő). A mi kedvencünk a 20-as FIS pálya volt, ami elég hosszú jó széles piros pálya, néhol letörésekkel.

A terep extrái:
- Seetaxi, azaz egy "lánctalpas" quad után kapaszkodva áthúznak a befagyott tavon az egyik lifttől a másikig.
- Fun pálya szerpentinnel, hullámmal, alagutakkal.
- Turachbahn és Zirbenwaldbahn tetején jelmezes hölgy pezsgőt oszt (nem egy üveggel bontottak fel)...
- A faluban ha jól láttam valami lánctalpas "traktorszerűség" után kötött "vonatszerűség" a helyi járat.

Szóval vidám egy hely, rengeteg hóval és szuper pályákkal. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ide egyszer napsütésben jó hóviszonyok mellett el kell menni! ;-)

Turracher Höhe 2013.12.30.

Úgy gondoltam, pontosabban feleségem úgy gondolta, s ez után már én is úgyabbul, hogy ha már Murauban töltünk egy hetet csak átugrunk egy napot Turracher Höhére. Persze életem bearanyozója mondtam én csillogó szemmel, hisz láttam, egy újabb feladat jön, mivel Turrachról is írtam már néhány beszámolót, s ezért csak felmerül a kérdések kérdése, hogy most mit írjak.
Nyilvánvalóan nem is kellene nekem írni, de akkor mindenki azt hinné, hogy papucs vagyok, s egész héten az asszony síbakija mellett ücsörgök, ennél már az is jobb, ha azt hiszik feleségem kérésére Turrachra is elmentem. Érthető?
Előző nap remek hóesés volt. Másnapra kellemes néhány fokos mínuszt mondott a bécsi ember, gyakori napsütéssel. Kitűnő örömsíelésnek néztünk elébe.
Ha Turrachra megyek mindig a széleken parkírozom le. Ott könnyebb egy jó közeli parkírozó helyet találni. Tehát egyik irányból a Panoramabahn (ahol a bobpálya is van) parkolójában állok meg, másik irányból jőve a Turrachbahn alsó állomásánál parkolok. Beljebb csak szezonon kívül merészkedem, mert utálom a tömeget még ha síelnek is.
Most a Turrachbahn parkírozó volt soron. Az útról egy tábla jelzi, hogy balra le kell térni, s ott a továbbiakban határozottan el kell hinni, hogy jó úton járunk. Ha elhittük jutalmul egy kedves kis parkírozóba érünk, ahol csak 4-5 autó parkol. Itt csak néhány versenyistálló autója álldogál, akik reggel viszik vissza a sportolókat.
Így volt ez mindig, kivéve ma! A kis meghitt parkírozó előtti nagy téren álltak már kocsik. (pedig rendesen jöttünk. Előttem robogott egy kamion, takarított rendesen, s csak egyszer állt keresztbe. Korábban odaértünk mint Murauba szoktunk a 100 méterre lévő lifthez.) Persze én nem hiszek senkinek, főleg magamnak nem, ezért bementem a belső parkírozóba. Tele volt, mint a déli busz, jöttem is ki lógó orral, de addigra már hat autóval több állt kint is.
41 EUR a napijegy, s 5 a kaució. A bolondnak is megéri.
Kellemes napsütésben felvonóztunk felfelé, alattunk remeknek tűnő hóval. Általában elmondható, hogy erre több hó van, mint Murauban. Szerte az erdőben pályán kívüli csúszkára alkalmas hó van, amit számtalanon ki is használtak.
Gondoltam mi most nem a szokásos irányba, hanem az általában általam elhanyagolt (mert csákányos felvonó van) Weitentallift felé vesszük utunkat. Itt van a 22 számú kellemes piros, amitől kedves feleségem szívbajt kapott, de unszolásomra végül lekanyargott rendesen. A botot csak akkor emelte rám, amikor mondtam, hogy tudtam jobbra egy elkerülőt!
A 22, 23, 24-es pályák kitűnőek voltak, embert alig lehetett látni. A naptól kicsit puha volt a hó, de a magány mindenért kárpótolt.
A megismerés vágyától, s a téves döntések iránti vonzalmamtól vezérelve a 25-ös piroson lecsúsztunk a Seetaxihoz, hogy megnézzük a másik oldalt is.
A taxizás nem volt izgalom mentes. Néhány komoly olvadt foltnak, már-már szabad vízfelületnek minősülő terület is volt, de szerencsére nem indítottak lékhorgász versenyt, ki fog ki egy Csabort szlogennel.
Kiértünk a partra, s megközelítettük a tanulópálya melletti felvonót. Óvatos közelítés volt, mert az úton egymást érték az autók, s a felvonó előtt soha nem látott nagyságú tömeg állt. Fene ebbe a sok oktatóba! Gondoltam, s még sok minden mást is a hosszú várakozás alatt. Lassacskán felértünk, s egy lecsúszást kíséreltünk meg a Kornockbahn induló állomásához. Itt a pálya már rettentően össze volt túrva, s számos síelő tett még határozott kísérletet a további túrásra. Már a pályáról látszott, hogy iszonyú méretű tömeg áll sorba a felvonónál. Ez már nem csehszlovák érzés, ez annál is több. Minden bejgliben megfáradt, gesztenyével töltött, magas vérzsírtartalmú élvezeti síelőt ideevett a jó dolga? Ezt a sort nem lehet végigállni! Még inni sem tudtam semmit, mert a pálya bal oldalán lévő kis agysorvasztókat elbontották, s az úttal párhuzamosan építettek egy csilli-villi faszörnyet, ami biztos turista gyár, de erről nem tudtam meggyőződni, mert nem tudtam keresztülvágni magam a tömegen.
Vissza, irány a túlsó oldal! Ott a csákányos aljánál szintén hatalmas tömeg! Turracherhöhe már mutatta kedves arcát, volt már kellemetlen időjárású cafka, de ez a mai primadonna stílus, amikor mindenkit odahívott, s ünnepeltette magát, ez túlment mindenen. A kecsegtető örömsíelésből így lett egy menekülés. Délután ismét el kezdett szemerkélni a hó. A Turrachbahn körüli pályákon csúszkáltunk. Tömeg már itt is volt, a pályák délutánra kicsit kihűltek, számomra még kezelhető szintű buckákkal tarkítva, de ezt már kedvenc feleségem a kedvenc pályáján sem bírta. Három órakor hazaindultunk, igaz addigra kaptunk ajándék papírzsepit, nyalókát, cukrot és pezsgőt.
Az ünnepekre Turracher nálam kipipálva, de ezen kívül még....

Csabor az élvezeti síelő

2013. 12. 16-17-én síeltünk itt. A pályák nagyon jók, egy lift nem járt csak, ettől eltekintve csupa jó tapasztalatot szereztünk. Egy hiányosság: a pályák jelzése hiányos, különösen a kékeket nem szeretik kitáblázni. Seetaxi, pezsgő a hegyen, napsütés, kellemes időjárás.

Csodás hetet töltöttünk el ismét itt, fantasztikus volt! Jól kezelt pályák, kedves alkalmazottak, úgy érzed, itt tényleg érted vannak. A pályarendszer jól átlátható, baráti társaságok-különböző sítudással is - rövid időn belül összetalálkozhatnak egy megbeszélt helyen. A pezsgő, amit meglepetésszerűen más és más felvonó tetején üvegpohárból kínálnak, kedves gesztus, a gyerekek pedig nyalókát kapnak. Több pályaszállás is van a terepen, mi hűek maradtunk az Almhüttendorfhoz, mert bár pár percre van a pályától, az ára kíváló. A síbérlethez kedvezményt adnak, és bármilyen problémát azonnal orvosolnak. A házak előtt lehet parkolni, ami szintén kényelmes megoldás.
Sajnos egy hét gyorsan elmegy, de mi már tudjuk,jövőre ugyanitt!!

Sziasztok!
Csodálatos síterep,tradíciókkal és hatalmas szakmai ismerettel.Liftek,személyzet,hozzáállás kitűnő,nagyon sokat tanulhatna innen a magyar vendéglátás MINDEN témában.Az egyik legjobban összerakott síterep minden tekintetben.Szállások kiváló helyen,mi bejutottunk egy olyan Panzióba,ahol 3 generáció óta megy az üzem.Csak német,szlovén,osztrák vendég,kiváló konyha,15% kedvezmény a kasszánál,a nyuszi vonat felvisz estére,de oda is lehetett csúszni nap végén,reggel pedig le a Kornock Bahn-hoz az ajtóból.Fullos reggeli,vacsora,délben leves,négykor tea...este Eisstock schiessen...vannak még csodák és új élmények 20 év után is.Ehhez képest Kreichberg Murau nyeretlen kétéves,ahogy egy oktató magyar leányzó mondta a traktoros húzáskor a tavon,ide a síelők járnak,oda meg azok,akik szeretnének síelni,csak nem tudnak.Nagyon frappáns és helyes meglátás.
Aki ínyenc minden tekintetben,feltétlen jöjjön el ide!!!
Üdv Mindenkinek!
...ami nagyon megdöbbentett,hogy mennyire kevesen maradtunk síelők,akár magyarok,olaszok,csehek,lengyelek,szlovákok...nagyon komoly anyagi gondokra utal ez a dolog,remélhetőleg ebből a mélyből valahogy kijön Dél ill.Kelet-Európa...én ilyen kevés külföldi autót még nem láttam főszezonban a pályán,pedig oda északról mentem,vissza pedig délen...

Január 5.én indultunk Turracherhöhe-re és tegnap 12.én jöttünk haza.
Menet közben Ausztriában 10fok volt még Murauban is hó pedig ugye sehol haladva felfelé meglepődve tapasztaltuk, hogy Turrach faluban sem volt még 1cm hó sem, majd jött Turracherhöhe és fehér volt minden 1-2fok reggel délutánonként +1 az utolsó nap reggelén pedig -10fok fogadott bennünket.
A szállásunk közvetlenül az egyik pálya alján volt(übungswiesenlift) a Turrach apartmanban egy 6 személyes lakásban. Nagyon jól felszerelt és tiszta volt, sajnálatunkra a kandallót nem lehetett használni de az elektromos fűtőtestekkel hamar jó időt lehetett varázsolni és beállítani egy kívánt hőfokot. Szombattól - szombatig egyébként a rezsi így alakult :88€ volt az áram ebben benne volt a fűtés,főzés(5főre) és a melegvíz a bojlerből, 80€ végtakarítás és 51€ idegforg. adó.
A piros pályákon nagyon jól lehetett csúszni ellenben a kékeket nem ajánlom snowboardosoknak mert néhol sokat kell gyalogolni. A legjobb az 1es pálya, hosszú és széles de a tetején az első két nap eltűnt a hó amit esténként a rádolgoztak és maradt a jég azon kellett "karcolni" .
Nagyon jó volt ahogy a két hegy között a befagyott tavon húztak minket keresztül egy kis traktorral ami egész nap folyamatosan járt. Éjszakai síelés is van heti egyszer szerdánként a 6-7 pályákon. Ha valaki ide készül érdemes kipróbálni a Nocky Flitzer nevű bobpályát is ami szintén nagyon hosszú és élvezetes......már ha működik mert szeles időben kikapcsolják. Meglepő volt számomra, hogy sem a szálláson sem a hüttékben nem volt internet. Összefoglalva a hely nagyon szép és varázslatos sok változatos pályával ahol mindenki megtalálja a magának valót a lifteknél pedig a sorban állás....? A legtöbbet a Kornockbahnnál vártunk kb 1perc a többinél semmit. Van snowboard park is de azon nem csúsztam le.....

Szerda déltől szombat délutánig tartózkodtam Turracherhöhén. A nagy hőség és a viszonylag vékony hóréteg ellenére a pályák teljesen rendben voltak, a délutáni kásásodás sem okozott gondot, ha valaki nem félt tőle. A Seetaxit mi is kipróbáltuk, a vezetője viccesen többször belevitt a tócsába :) Ingyen pezsgő már most is volt, meglehetősen nagy sorállás árán (a sor nagyrészét, persze, a forradalmi lelkületű honfitársaink tették ki).
Én most jártam itt először, ílyen 3-4 napos kirándulásnak kifejezetten megfelel a terep - van minden minőségű pálya, rövid is, hosszú is. Néhány perces sorállás is csak az ülőlifteknél volt, a csákányosok jóformán üresek voltak, ezt ki is használtuk.
Egy kis negatívum: a Kornock tetején "kissé" gyorsan haladva utolértem egy kígyózó gyerekcsapatot. Kénytelen voltam letérni a pályáról, egy jégrög lepattintotta az egyik lécemet, így 10m repülés után a csákányos lift oszlopa állított meg. Védőszivacs nem volt rajta... A derekamon most a szivárvány minden színe fellelhető:)

Hát megjöttünk,sajnos.Turrach hozta a formáját,amiért szeretjük.6 nap szikrázó napsütés,sok ,jól síelhető pálya,nagyon kevés emberrel. A pezsgő,nyalóka osztogatás a régi,és áthúznak quaddal a tavon is.A kornocki oldal délutánra kicsit buckásodott,de a turrachi pályák végig nagyon élvezhetőek voltak. A 6 napos síbérlet mellé jár egy ingyen csúszás a Panoráma melletti bobpályán,nagyon élveztük.Szuper a pálya alja felé fekvő Panoráma hütte is,az én kedvencem a Heißer Jack (felgőzölt tojáslikőr tejszínhabbal).Az Almhüttendorfban volt a szállásunk,a házakat teljesen felújították,14 főre több,mint kényelmesek,saját szaunával.Sajnos történt a csapatban egy baleset (térdszalag szakadás),a közeli tamswegi kórház ellátása -szerencsére volt biztosításunk-csak dícsérettel emlegethető.
Ha most mentek,szerintem ugyanilyen körülmények várnak benneteket is,a hó tökéletes,jó síelést!

buboka

SZiasztok!
Tegnap értünk haza,
Turrach teljes gőzzel üzemel,szerintem inkább 8 km nincs nyitva az összesből. A hosszú pályák sielhetők, a táj fehér, a hóágyúk mennek egész nap. A napijegy 31 +5 eu.A hóminőség jó,nem buckásak a pályák.A 2250 re is közlekedik már a lift,és az 1 es pálya is ok végig.Csak mert még a honlapon sincs bezöldezve,de még ott a pénztáraknál sem.Tömeg nincs,főleg most,hogy végre BKK is nyitott. MI is ott voltunk ,csak a hó nem volt ott.:((De Turrach kellemes meglepetés volt.
Jó utat.

Vasárnap itt síeltünk. Egész jől összerakták azt a kis pályát ami nyitva volt (kék pálya + csákányos lift), főleg ahhoz képest, hogy egyébként inkább zöld volt a táj. A 7EU-s napijegy elég vonzó. Versenyzők, pályatűzések voltak, de nem volt zavaró. A felső kis letörést ki lehetett kerülni egy csúcsot kerülő lankával így a még hóekéző kisfiam is élvezte. Nagyon sok volt a magyar. Ha leszakadna sz ég december elejére, akkor egy Turrach - BKK párosra lehet visszanézünk majd az ünnepek elött.

2011.03.14.

Turracher Hőhe

Március közepi síelésünk harmadik napját megelőzően az úticél meghatározása komoly döntéselőkészítő munkát követelt. Amikor elkezdtük a lényegre és a pohár fenekére törő megbeszélést, már esett az eső, s ez egész éjszaka folytatódott.
A terület leghóbiztosabb terepének tartott Turracher Höhet választottuk.
Kiderült, hogy az eső ezen a területen hó volt, így kb. két-három centi friss hó fogadott bennünket. A hó még mindig esett, ködös volt az idő, s komoly megfontolás tárgyát képezte, hogy ne vegyünk-e félnapos jegyet. Végül győzött a vakmerőség, s vettünk egy egész napos jegyet.

Már a lécek felcsatolásánál tudtuk, hogy a síelés nyelve magyar, mert a pályán és a hüttékben lévő összes síelő tudott magyarul.
Először a zirbenwaldos részt néztük meg. A csákányos felvonó után a 18-as kéken közelítettük meg a többi pályát. Megdöbbentően rosszul csúszott a friss hó. ha az ember letért a nyomról majd előre esett a lécen. A 19, 20-as piros viszonylag járható volt, de ott sem szabadott lemenni a nyomról. Az Adrenalin szintén puha, de viszonylag jól járható volt. Kicsit kevés élvezetet okozott, hogy a tapadós hó miatt nem lehetett gyorsan menni, így csak az okozott izgalmat, hogy az ember ki tudja kerülni a felvonó oszlopokat vagy sem. Kellemes meglepetés volt viszont, hogy egy helyre is átjárót csináltak az Adrenalin végén a 35-ös fekete felé.
A túlsó hegyre való átcsúszáshoz le kellett küzdeni magunk a 22-es piroson, ami kriminális állapotban volt. Viszont csodák csodája a 24-es könnyen járhatónak bizonyult. Kellemeset lehetett rajta csúszni.
Leküzdöttük magunk a Seetaxihoz. Nagyon jó élmény belekapaszkodva egy vascsőbe, áthúzatni magunk a befagyott tavon. Bár ha belegondolok a szánkós ember munkája nem lehet a legszórakoztatóbb.
A Kornock oldal a tanulópálya vizes havát kivéve jobbnak ígérkezett. A hegy tetején, ahogy az lenni szokott cefetül fújt a szél és hordta a havat. (de ezt már a Deltából ismerjük) Az 1-es teteje kicsit jeges volt, de aztán szépen lehetett csúszni. Kicsit ez is tapadt, de elviselhető mértékben.
A panoráma lift alatti pálya (12 piros) messziről barnának nézett ki. A hóolvadás nyomán a pálya oldaláról a sár ráolvadt a hóra és beszínezte azt. Érdekes ilyen pályán csúszni.
Délután hült egy kicsit a levegő, s a pályák minősége javult. Szinte már jó volt csúszni. Át is látogattunk ismét a túloldalra, s a száguldozást csak a liftek leállása szakította meg. Nem lett volna érdemes félnapos jegyet venni. Szép lezárása volt a hosszú hétvégének.

Bebizonyosodott, hogy Turrach a környék leghóbiztosabb terepe. Még néhány hétig biztos élvezhető marad a hó.

Csabor

Pozitív csalódás volt, annak ellenére, hogy sok jót hallottam, nem akartam elhinni. De szemlátomást egy nagyon jól karbantartott, jó adottságokkal rendelkező síterep.
1-2 csákányost lehetne lecserélni, és akkor bizton állíthatom a legjobb "kis" síterepek között ott lenne.
A snowboad cross pálya félelmetesen jó. 2x estem el rajta, mert nagy tempóban ugrattam, de nagyon élvezetes volt. A sebességmérő pálya vége nagyon jeges volt, ott jókat lehetett nevetni, még rajtam is :)
A Seetaxi jópofa volt, de nem túl tüdőbarát, érdemes a szélén kapaszkodni, mert az arcodba nyomja a kipufogó gázt.
A fekete szakaszok nagyon tetszettek, és a kabinos/székes lift is jó volt.

Hali Hó!
Március 10.-én Csütörtökön voltunk itt barátokkal. Bár kevés síterepen voltam eddig, bizton állíthatom hogy életem egyik legjobb síterepe. Nyitásra értünk oda és először a nyugati oldalon síelgettünk. Bemelegítés képen talán a 23, 24-es piros pályákat választottuk. Ezután a 22-es pályáról becsatlakoztunk a 21-esre és a 35-s fekete pályán értünk le a felvonóhoz. Ezt kb. 2x ismételtük meg, majd a 34-es félig piros félig fekete Adrenalin nevezetű pályán jöttünk le ami nagyon megnyerő volt. Délután átmentünk a keleti oldalra és meghódítottuk az ottani legtöbb piros pályát is. A hó állapota nagyon jó volt a körülményekhez képest, itt is volt hogy +4,5 fok volt. Nagyon jó adottságú síterep ha tehetem igyekszek meglátogatni majd máskor is.
ke.da

Sziasztok!
Örülök, hogy sokaknak tetszik ez a hely. Én is a családommal és barátainkkal voltunk már ott évekkel ezelőtt és nagyon-nagyon tetszett, vágytunk is vissza. A múlt hétvégén sikerült ismét elmenni, az idő gyönyörű volt, a pályák is kiválóak, szombat volt és tömeg nem volt. Szóval minden szuper volt. Viszont az AlmZeit hüttét mindenkinek erősen ajánlom, hogy messziről kerülje el. Fent van a Panoráma felvonó tetején, a bobpályánál. Nagyon jó, frekventált helyen van, szép a kilátás. Már évekkel ezelőtt is rossz élményekkel távoztunk onnan ebéd után, most mégis bizalmat szavazva nekik, ismét bementünk vesztünkre. Pizzát rendeltünk, forró csokit, forralt bort, stb. Finom volt nagyon a pizza, de az egész család ételmérgezést kapott tőle. Nem akarom részletezni a dolgokat, de aznap este szinte mindegyikőnket egyszerre kapott el az evvel járó roham. Négyszemélyes szobában nem volt egyszerű megoldani, s másnap síelés helyett 700 km-rt ilyen állapotban utazni, sőt vezetni az autópályán, ahol megállni sem egyszerű. Szerintem, aki ott aznap pizzát fogyasztott, tuti mindenki beteg lett. Egy 3 napos hosszú hétvégére mentünk ki síelni, de evvel egy napot sajnos elvett tőlünk.
koli

Sziasztok!
2011.01.29.
Felhőtlen ég(délután 14-ig),gyönyörű napsütés,-8- -12 fok.
Kipróbálhattam milyen sízni egy óriási ablaküvegen!
Nagyon látványos síterep,festői tájjal,és kilátással a hegyállomásokról,érdekességképpen kistraktor húz át a tó jegén az egyik oladlról a másikra.
Első blikkre kissé átláthatatlan a pályarendszer,sok hűzólift van beiktatva,illetve a pályák vonalvezetése sem nyerte el a tetszésemet.Sok meredek letörés,majd az itt nyert lendületet felemészti az ezeket követő szinte sík terep.A pályák jegessége,rontott a helyzeten,de ez nem írható a terület számlájára.
Elmondhatom,hogy itt is voltam,de nem tártam a szívembe.
Nyáron szerintem érdekesebb lehet,klassz bobpályát láttam,és rengeteg túrautvonalat.
Üdv,jó szezont mindenkinek!
Peti

Turracher Höhe az egyik kedves, illetve feleségem egyik legkedvesebb síterepe. Ma meglátogattuk, bár mind kiderült a kedves ma nyafka cafka módjára viselkedett.
Kezdődött a dolog azzal, hogy nagyeszű lévén kitörpöltem, minek keresgéljünk parkírozó helyet a tömegben, menjünk inkább a Turrachbahn felvonó végállomásához. Kicsit gyanús lehetett volna, hogy a parkírozóban a miénken kívül csak a szlovén sí válogatott három autója áll, de már azok is nagy lendülettel pakolnak. Síelésnél nem szokás az éjszakás műszak, de ez akkor még fel sem tűnt.
Először a nap folyamán akkor lettem dühös, amikor felmászva a felvonóhoz, be akartam csúszni a beléptető kapun. Ez nem ment. Régiós bérletet vettem, mert végig akartam járni az összes terepet a Mura völgyben. Kicsit drágább volt, de mit meg nem tesz az ember a szórakozásért. A nagy nehezen előbányászott embernek hiába mutattam, hogy a bérletemre rá van vésve Turracher Höhe neve is, mosolyogva kért egy marék eurót. Pofátlanságnak tartom, hogy ezt előtte senki sem mondta. Ebben az esetben inkább vettem volna sima bérletet kevesebb időre, s elmentem volna más terepekre is. Olcsóbb lett volna, s akkor olyan terepek is szóba jöhetnek, amik nagyobbak, mint a magyar síterepek. Kérem a szerkesztőséget erre a tényre hívják fel a figyelmet, mert így a régiós bérlet csak kiszúrást jelent, hogy mennyire azt akkor még nem is tudtam.

A manióka kipengetése után felkapaszkodtunk a tetőre. Az már a felvonóból látszott, hogy az Adrenalin nevű pálya nem megy. Nincs rajta hó, ami kevés akad, az sincs eldolgozva. A felvonó végállomásán tapasztaltuk, hogy akkora szél van, aminél lefelé begyorsulni kicsit nehéz lesz. Az arcunkba csapódó hótól még láttuk, hogy le van zárva a Sonnenbahn felé való átmenet. Ez annyit jelentett, hogy csak két piros pálya s két kék ment ezen az oldalon. Nem volt seetaxi, sőt még pezsgőt sem osztogattak.
Amikor elkezdtünk lefelé csúszni a vad szélben, feleségem pánikba esett. A pánikba esés legalább olyan súlyos a nőknél, mint a vásárlási láz, csak talán kicsit olcsóbb. A pánikra volt némi oka, hisz a pálya csupa jég volt. Tapasztalt síelőnek járható, de félős feleségnek nem. A szél elvitte a fagyott részről a havat, s gondolkodtam léceim felhasításán, hogy csak egy élük legyen, akkor simán korcsolyáznék. Viccet félretéve nyolcvankétszer vesztem össze halálosan a feleségemmel, hogy ennél meredekebb pályán is lejött már, de hiába. A túrasít választotta, mindenféle erdei utakon próbált lejutni a felvonó aljáig. Közben engem rendesen kifújt a szél.
Nem volt kérdés, hogy átmenekülünk a kornocki oldalra. Itt az 1-es piros maga volt a Delta főcím. Hordta a szél a havat, néha már arra gondoltam, hogy összefagyott orromat letöröm és belerakom a zsebembe, ott talán nem fázik annyira szegény. A pályák állapota ezen az oldalon sem volt jobb. A Kornockról lefelé a felső részen vagy jég volt, vagy fagyott föld, az alsóbb részeken vagy jég, vagy összehordott hó. Rendben, hogy a síelés szabadtéri sport, de ennyire?
Nem volt tömeg. Néha megfordult a fejemben talán nem baj, hogy kevesen látják, amikor meghátrálok. Összefagyva, feleségem által unszolva (nem akartam nyolcvanharmadszor is halálosan összeveszni) elhatároztuk, hogy hazaindulunk. (14 óra) Az asszony kedvére csúszkált a 26-os kéken (ez volt a legjobb pálya), én meg elindultam visszafelé, hogy elhozzam a kocsit. Véletlenül eltévesztettem az átjárót, s így néhányszor kedvemre csúszkálhattam a szélben, mint afféle dühös magányos farkas, aki léceivel szikrát hány, hisz úgy érzi a mai nap csak pénzkidobás volt. Hiszen amikor a pályarendszer fele sem működik, s ami működik, az is egy elfuserált korcsolyapályára hasonlít, akkor talán nem kellene teljes jegyárat kérni! ( a régiós bérletről már nem is beszélve, sőt mivel korábban értünk haza, még Murauba is el kellett mennem megnézni hátha van valami adventi vásár. Azért mindennek van határa!)


Csabor

2010 első napján síeltem először itt és annyira megtetszett, hogy még februárban visszamentünk 5 napra barátokkal. Az almhüttendorf melleti kanyar felett laktunk egy aranyos házikóban. Viszontagságos módon haza lehetett síelni de reggel a síbusszal mentünk 400m-t.
Haladóknak a 21-35 pálya kombót javaslom, bár az egyedüli igazán nehéz szakasz az a 21-es buckás része, a 35-ben a meredekségen kívül nincs semmi nehézség.
Bár nincs sok pálya, az az érzésem hogy nagy síterepen vagyok. A sífutó pálya nagyon szép, a tó-taxi nagy ötlet és a Nocky Flitzer pedig iszonyat jó szórakozás:
Mindenkinek javaslom a kipróbálását

Turracher Höhe

Emberek kaszára, kapára, lécre, deszkára, itt a hó!
Ausztriában szakadatlanul esik. Még két nap, míg eldolgozzák ezt az irdatlan havat, s olyan pályák lesznek itt, de olyanok, hogy mindenki megnyalja a léc élét utána. Tehát akinek még van ideje, pénze, ne zavarja, hogy Stájerországban most lesz a síszünet, menjen és síeljen, mert most érdemes.
Mellékes dolog, de szembe jutott, hogy a Balaton átsiklás egyik szervezője amikor az átcsúszást betiltották, azt nyilatkozta a TV-ben, hogy a síelést sem tiltják be, pedig az is életveszélyes. Ha kérhetem valaki vágja orrba a nevemben. Gondolom a fazon nem autózik, nem tömegközlekedik stb., mert az is mind életveszélyes tevékenység. Nem is beszélve a nőzésről.
Huh, felmérgesedtem.
A hatalmas hóesés miatt most volt módom sanyarú körülmények között megnézni feleségem másik kedvencét a Turracher Hőhét. (remélem az első számú én vagyok)
Ez a pályarendszer jó időben maga a csoda. A városka a völgyben fekszik, s a két oldalon elterülő hegyeken vannak a pályák. Itt azonban a két oldal szervesen összefügg. Például lecsúszom egy pályán, odajutok egy tóhoz, ahol egy motoros szánnal áthúznak a túlsó oldalra, hogy ott folytassam síelésemet. Vagy egy alagúton átcsúszom az út alatt, visszafelé pedig egy kötél áthúz, s így mint megszállott síelő egy percet sem veszítek. Ezernyi ötlet, amivel felvidítják a síelőket. Találkoztam fagylaltos kocsival, kaptam zsebkendőt, nyalókát, pezsgőt, s mindezt a pályán. Ma leginkább a pezsgő hiányzott, de vagy nem találtam meg a ködben a kínálókat, vagy belepte őket a hó. Lényeg az, hogy az egész pályarendszer kedves, családias. Nem minden a pénz, de tudják, ha jól érzed magad elköltöd a pénzed. Alapvető kereskedelmi igazság.
Ma nem voltak sokan, ott ástam el magam a kocsival, ahol akartam, de ha tömeg van én tudom ajánlani a Panorámabahn parkírozóját. Ide nem szoktak beállni, kicsit eldugott, ezért általában kb. 50 méterre a pénztártól találok helyet. A Panoramabahn egy érdekes felvonó. Egyszer buborék, egyszer ülőfelvonó. Aki gyalog (rettentő!!) akar felmenni az a fülkébe száll, aki léccel az a következő ülőkébe. Persze a gyalogosnak is van mentsége, mert a felvonó végén indul a téli bob. A sípálya (12 piros) fölött kanyarog, s a lenti pénztárnál ér véget az izgalmas bobpálya. Ha fentről sikítozást hallunk az nem síelő tudományunk hangos elismerése, hanem inkább a bobpálya kanyarjai által kiváltott érzelemkitörések.
Talán családiasabbnak mondható ez az oldal, a Kornock felé eső rész. A hegy tetejére a Kronockbahn visz fel. A felvonó 2205 méterre megy fel, s itt gyakoriak a szélfúvások. (ma ezt nem érzetem, mert mindenhol hó, köd és szél volt.) Az 1-es piroson kellemes útunk lesz lefelé. Könnyű pálya. Belőle ágazik le a 2, 3 és 4-es számú piros pálya. Én a 4-est már nem nevezném pirosnak, de pálya az is.
Az 1-esről át tudunk csúszni az 5, 6, 7-es pályák felé. Ezek kellemes gyakorló pályák, gyermekeknek való részekkel is. Szintén az 1-esről letérhetünk a 8-as kéken s így visszajutunk a Panoramabahn kiinduló állomásáig. Felmenve a 9-esen lecsúszva ismét az 1-esen vagyunk. Ezt a játékot néhányszor eljátszhatjuk, s közben ajánlatos bemenni a 6-os kiindulása közelében lévő családias hüttébe. Itt történnek feleségem sítudásával a csodák. Bemegy, mint egy mazsola, s amikor kijön elolvad utána a hó.
Ha meguntuk ezt az oldalt vagy a seetaxival a tavon, vagy az aluljárón átmehetünk a túloldalra.
Itt én a 19 és 20-as piros pályákat ajánlom. A két pálya átjárható, s így hol az egyik, hol a másik ülőszékes felvonón mehetünk fel. Közepes tudással ezek a pirosak kellemesen síelhetők.
Javasolni tudom még az Adrenalin nevű pályát, amely a Turrachbahn nyomvonalán megy. Itt az izgalmat az okozza, hogy az ember ki tudja-e kerülni a felvonó tartóoszlopait. A pálya kicsit furcsán végződik. Hirtelen kell döntenünk, hogy balra, vagy jobbra megyünk. Jobbra 200-300 méteres fekete van, balra egy kéken jutunk el a 20-as pirosig. Ez a pálya azért megérdemelt volna egy rendes befejezést.
Sajnos itt sem tudjuk kikerülni a csákányos felvonókat. Bármely irányból közelítjük meg a hegyet egy csákányos biztos útunkba akad. De a pályák még az olyan csákányos utálókat is, mint én kárpótolnak kellemes vonalvezetésükkel.
A kezdőknek tudom ajánlani a 18-as kéket, ahol kedvükre gyakorolhatnak, s ha az önbizalmuk megjön, máris egy piroson találhatják magukat.
Ma cefet idő volt. Az eddig jól működő síszemüvegem belülről befagyott. Nem tudom láttatok-e gyengénlátót síelni. Megy vele egy ember, aki mindig beszél hozzá egy hangszórón keresztül. Csodálatosan síelnek. Láttam, hogy ezerrel bement egy méteres résen a kerítés között. Még látónak is becsületére vált volna. Minden tiszteletem az övüké, s mindazoké, akik bármi hátrányuk ellenére együtt akarnak élni a természettel. Ma nekem is kölcsönadhattak volna egy irányító embert. Ma ki tudtam próbálni, milyen az ha az embernek a szeme a lába.
Van, aki nem szereti a nagy pályarendszereket, hanem inkább a kisebb, családias terepek iránt vonzódik. Aki értékeli, hogy váratlanul reggeli ismerőseibe botlik, nem szakad szét a csapat, amellyel síelni indult, szereti a kedves, „kiscsoportos” hangulatot, annak ajánlom ezt a pályarendszert.

A beszámolót tegnap este WIFI problémák miatt nem sikerült elküldeni. Jelentem reggel van és még mindig esik a hó. Tehát a kapa, kasza, meg a többiek….

A beszámolót csak hazaérkezésem után tudtam elküldeeni, mert a WIFI a szállóban nem javult meg.
Most, hogy esett a hó a pályák, ha lehet még jobbak.
Itthon nem tudom mi volt. Nosztalgiáztam egyet s Sopronnál jöttem át a határon. Sopron és Győr között (vasárnap délután van) a lakott területeken kívül mindenütt 5-10 cm, lefagyott hó van. Életveszélyes! A 85 km-en egy munkagépet láttam a hóval bíbelődni.

Csabor

Sziasztok,január közepén voltunk egy hetet itt nagy baráti társasággal, Almhüttendorf egyik 14 személyes házában. A szállást és a pályákat bátran ajánlom mindenkinek. Nagy csapattal, különböző sítudással is mindenki jól érezte magát. A pályák szenzációsak,nagyon jól összesíelhetők,a teljes hegy(ek) elérhető minden pályáról. Jól kezeltek,hóágyúzottak,sorban állni nem kell sehol. A kék és piros pályák jól kombinálhatók, szép környezetben, sokszor fák között,vagy erdőben kanyarognak, mégis szélesek, biztonságosak. Figyelnek a kényelmedre, a tavon valóban 2 percenként megy az a terepjárószerű jármű,ami áthúz a másik pályákhoz,de drótkötélen is áthúznak egy másik felvonó aljából. Az már csak kedvesség,hogy minden nap pezsgőt kínálnak a felnőtteknek,és nyalókát a gyerekeknek.
Nekünk nagyon pozitív tapasztalataink voltak, megyünk jövőre is!

Jelentem, elleptük a pályákat, mi magyarok. Négy versenycsapat jelent meg, péntek reggel. Csodálatos tavaszi melegben csúszhattunk. Éjszakánként fagy, ezért reggelente jó kemény pályán kezdhettük az edzést. Szombaton és Vasárnap elszabadult a pokol. A körülmények kezdtek egy kicsit a hétvégi "Normafa állapotokhoz" hasonlítani, amikor a kutyák futkároznak a babakocsik között, őket kerülgetik a síelők, miközben a szánkók gazdátlanul száguldoznak a pályákon.:) Reggel a parkolóban már alig volt hely, a pályákon elszabadult versenyző palánták, GS lécekkel száguldoztak a hóekéző kicsik között. Szóval zsúfolt volt mind a három pálya. Éppen ideje, hogy lehűljön végre az idő és elkezdődjön a szezon. Mindenesetre régen volt, hogy napkrémet kellet használni Novemberben...:) Képeken: Noa, Kíra, Dorka, Szőllős Péter

Az alsó pályák között van egy kezdőknek igen jól használható rész, a Zirbenwaldbahn nevű, 6 üléses alatti 18 és 28 pályák. A felvonóból jobbra kell kicsúszni, mert ott van a kék pálya, balra pedig egy szép piros pálya vezet ugyanoda, ahova a kék, a lift aljához - így ezek szabadon variálhatók (a Turrachbahn pályáival is).
Ezeken a kék, szépen kanyargó lejtőkön tavaly a 3 éves fiam is kitűnően csúszkált. Annyi benne a macera, hogy a középső parkolótól egy csákányossal lehet feljutni ide, de ez csak egy rövidke szakasz. Ha mindenképpen ki akarod hagyni a húzóliftet, akkor inkább az alsó parkolóból indulj a Turrachbahn-nal, és annak a tetejétől át lehet csúszni ezekre a pályákra is. Mondjuk így a nap végén, vissza a parkolóhoz be kell vállalni egy piros pályát - de hát úgy is erre gyúrsz majd egész nap :)

Sziasztok!

A Seetaxi egy nagyon profi dolog!
Mivel a síterep közepén van a tó, 2 oldalról is oda tudsz síelni. Nagyon profi módon van megoldva, hogy be tudod járni az összes pályát, - van azért elég sok - mindenhonnan át tudsz síelni a környező hegyekre. Egyedül a tó lenne a probléma, de mivel be van fagyva, kitesznek rá egy fazont, aki fuvarozza a népet. Képzelj el egy quad szerű szerkezetet szöges gumival és egy széles vasszerkezet van utánakötve. Na ebbe kell jól belekapaszkodni és 2 perc alatt áthúz a tavon. Akár egy fővel is elindul - jártam így:) - de elhúz akár 10 síelőt is.

Nagyon szuper és nagyon kedves ötlet!

Kicsit másnaposan - nem az ital miatt, hanem a kevés alvás okán - síeltem itt. Ragyogó idő, de hideg (-11 fok) és szél fogadott. A Panoramabahn mellett parkoltam és az 1-es pályán kezdetem a síelését, így előszeör ezt az oldalt síeltem be, majd átcsúsztam az út alatt és jött a jobbik oldal. A 19, 20, 21-es pályák kifejezetten tetszettek és az hogy sehol nem kellett sorba állni. Ami kevésbé tetszett, hogy rövidek a pályák és sok bennük a bukkanó, amit azért nem szeretek, mert sosem lehet tudni mi, vagy esetlegeg ki van mögöttük. De ezek igazán elhanyagolhatóak voltak. Aki a környéken jár mindenképpen látogassa meg! Nekem Gerlitzenről kb. 70 perc volt és 56 km.

Most érkeztünk meg Turracher Höhe-ről, az összes felvonó és majdnem az összes pálya üzemel. Ahhoz képest, hogy milyen idő van mostanában, egész jó volt a hó, néhol jeges, néhol köves, de nagyrészt jó.
Két új felvonó is van, új pályákkal. A kabinos/üléses kombinálthoz tartozó pálya semmire nem jó, két meredek és keskeny kanyar után tanulópálya jellegű az egész.
A Zirbenwaldlift viszont jó, egy új kék és egy piros pálya is van, mindkettő egyenletes lejtésű, üresjárat nélküli, a Turrachbahnnal együtt ez az oldal sokkal jobb, mint a Kornockbahn a többivel.
Ide nyugodtan lehet menni a napokban, 500 km Budapesttől.

Április elsején, szombaton voltunk itt egy tavaszias napon, napsütés 10-15 fok meleg, de az összes pálya üzemelt. 11-től egy kissé latyakos lett, de azért alkalmas volt síelésre. A fűtött üléseknek most annyira nem örültünk, kicsit égette a fenekünket, délutánra már kikapcsolták. A legjobbak a Turrachbahnhoz tartozó piros és fekete pályák voltak. Délután a Turrachbahn tetejénél pezsgőt és fagylaltot osztogattak, pezsgő volt bőven, fagyiból sajnos csak 1-szer adtak fejenként. Azért barátságos húzás volt ez is. Jópofa volt még a tavon átvezető motoros szán vontatású sízés :-) . Ugyan egész nap olvadt, de itt még elég sok hó van. Zárás körül már elég puha volt a hó mindenütt, azért elég jól elszórakoztunk. Nem számítottunk már nagyon nagy síélményekre, így nem is csalódtunk semmiben, jó hétvége volt.
Jó síelést (még lehet)
Péter

Ja, mire leértünk, a pezsgős/fagyis hölgyek az összes kocsi szélvédőjét végigmosták, (+ kis üdvözlőlap), pedig voltak egy csomóan.

Sziasztok!

Sajnos nekünk is letelt az 1 hét.
TH valóban nagyon jó hely. A pályák jó minőségűek voltak, annak ellenére, hogy egy ideje nem esett friss hó.
Elég sok pálya és síösvény van, úgyhogy lehet barangolni. Sorban állni nem kellett, és a pályán is csak lézengtek a síelők. (Főleg 3 után)
Én csak az Antikvárius által említett étteremben voltam, ahol mi is találkoztunk a magyar pincérrel, de hallottam, hogy több helyi egységben is dolgoznak magyarok. Sőt nekünk is ajánlottak állást az Almhüttendorf-ban: Ha lett volna köztünk szakács, azt azonnal felvették volna...De nem volt :)
Az Almhüttendorf két részből áll: A Turrach 14 fős házakból, a Sonnleitn pedig a 6-8 fős bungikból. Mi a Turrachban voltunk. Valóigaz, hogy sítalpon megközelíthető a síterep, de azért egy kis gyaloglásra fel kell készülni, mivel a pályára vivő és jövő síösvények, még a telep elött találkoznak és onnan már egy út visz a házakhoz. (ez kb 150-200m) Ráadásul ez a szakasz átmegy az autóuton tehát itt mindenképp le kell csatolni. A síösvények jelölve vannak és a Turrachbann melletti 20-as piros pálya viszonylag meredekebb szakaszához csatlakoznak.

Ingyenes síbusz is közlekedik, a házak előtt áll meg, fűtött ülésekkel és pár perc alatt a síközpontba van. Ezt is érdemes kipróbálni, mi a vége felé már csak ezzel jártunk. A házunk tágas, kényelmes, jól felszerelt volt.
Ha sikerül rájönnöm, hogyan kell teszek majd fel pár képet is...
Ha van kérdés, szívesen válaszolok!

Üdv:
Jujika

Sajnos a legszebb, legjobb dolgoknak is végeszakad egyszer, így a mi síelésünk is véget ért Turracher Höhén.
Úgy látszik, még nem sikerült túlesnünk a hidegben síelés-szériánkon (tavaly mindhárom egyhetes síelésünk alatt -10 alatt volt a hőmérséklet). No, most is kb hasonló időjárás fogadott, két napon át viharos széllel fűszerezve.
A pályák kiválóan voltak kezelve, a hideg miatt finom porhó volt mindenütt. Első nap kipróbáltuk az összes lehetséges pályát (a két fekete pályaszakasz nekünk nem számít lehetségesnek). Mivel a pályák nagyon nagy területen vannak, így egy-egy ilyen végigsíelés sítúraszerű élményt ad, amit nagyon szeretünk. Mint már írtam, változatos, hosszú, piros pályákra számíthat az, akit ide vet a jó szerencséje. Nagyrészük székes felvonóval használható (a Turrachbahn székeit még fűtik is - azt hittem, ez valami elpuhult úri huncutság, de nagyon kellemes tud ám lenni nagy hidegben). A rövidebb pályák mellett csákányos liftek vannak, ezekből csak egy, ami talán zavaróan hosszú.
Meglepően sok magyarral találkoztunk - Jujikával is és egy ismerős üzletféllel is, de tömeg nem volt sehol sem.
A legjobb kaja a Turrachabfahrt alső részénél lévő Almstubéban van, (itt bátran válaszhatsz gulaschsuppét is, a szakács magyar!), ha valakinek nyelvi nehézségei vannak a kocsmában, akkor a Sonnalm alsó kanyarjánál lévő, nem tudom milyen nevű kocsmában magyar pincért talál.
A Kornock szálló ismét a szokásos, gyakorlatilag tökéletes ellátást biztosította. A felnőtt lányunk is velünk volt, így egy akkora kétszobás lakosztályt adtak, mint egy lakótelepi lakás.
Mindenkinek hasonló felhőtlen szórakozást kívánunk a tél hátralévő idejére!