Néhány tényező ugyan ellene szólt, mégis úgy döntöttem tegnap este, hogy itt az ideje megnézni az új selmecbányai pályát.
Szinte kereken két óra alatt teljesítettem az utat, a napi számláló 117 kilométert mutatott kaputól kapuig.
A síterep honlapja alapján az alsó parkolót kerestük, de végül kisebb bizonytalanságok és két rövidebb visszafordulás, majd egy még rövidebb kérdezősködés után a felsőben találtuk magunkat - ott, ahol a hivatalos tájékoztatás szerint az alsót vártuk volna. Az utolsó kilométert csonttá fagyott földesút nehezíti, a "parkolóban" úgy 20 autó fér el, de nagyon közel, max 30 méterre a lift felső állomásától állhattunk meg.
A hójelentés 20 cm "jó" minőségű havat írt. A 20 cm megvolt, reggel még a "jó" is helytállónak bizonyult. A pálya vonalvezetése és esése szerintem tökéletes, nagyon jó ívekben kanyarog, a piros jelölés azonban túlzás, leginkább kék, egy-két meredekebb letöréssel. Hibája szerintem, hogy a teteje elég szűk - itt sokan álldogálnak kiszállva a liftből, illetve rolózgatnak vagy csúsznak keresztbe, mert ez éppen egy meredekebb szakasz. Szóval szerintem elég könnyen bedugul majd az erősebb napokon. A hossza nem rossz, 1450m a hivatalos adat, reálisnak tűnik. Sportosabb meneteknek is megfelelő, a lankásabb részek kiszélesednek, jól lehet kövér carving íveket rajzolni.
A lift vadi új négyüléses Doppelmayer, a szintkülönbsége 271 m. Elég gyors, mégis úgy tippelem, ez lesz ezen a pályán a másik szűk keresztmetszet - talán a legszűkebb. Nem voltak sokan, mégis átlagban 5-7 percet várakoztunk, de a nap derekán belecsúsztunk egy-egy 12-15 perces tömegbe is. Hogyan lehet, hogy az egész pályán, parkolóban, büfében kevesen vannak, itt meg sokan? Ezt nem igazán értettem, mert a lift valóban gyors, nem állt le, és látszatra a pályán sem lettek többen reggelhez képest. Mintha a beszállásnál lassult volna le időnként valami, mondjuk azt többször láttam, hogy sokan nem tudták kezelni az automata kapukat, és csak toporogtak mögöttük a többiek, de mégis...
A lifttől jobbra (felfelé menet) jó ritkás-ligetes az erdő, szikla sehol, csak rétek, és ahogy figyelgettem, vissza lehet csúszni a pálya aljára, vastagabb hótakaró esetén kinéz belőle egy jó freeride.
A szociális létesítmények egyelőre elég puritánok, egy minimalistának mondható beton épület áll a mező közepén, az a pénztár, és talán egy éttermet szántak még bele, ami egyelőre a síkölcsönzőhöz hasonlóan egy konténerben működik. A napijegy 18 Euro, lehet venni 1, 2, 3 és 4 órás jegyet is. A "hütte"-konténerben kellemes a meleg, a szokásos szlovák árak sem izzasztanak meg senkit.
Az alsó parkoló jóval tágasabb és komfortosabb, innen végig aszfalt vezet vissza a városig, ill Léva irányába, elég keményen kanyargó és ma is jeges szerpentinnel, ralley-hajlamúak előnyben.
A pálya délutánra sokat veszített reggeli bájából, a meredekebb részeken kilátszott a talaj és a sok kő (hát igen, 20 cm hó, csodák nincsenek), még jó, hogy elvittem a régebbi lécemet. Jelentem, a mostoha körülmények ellenére apróbb sérülésekkel túlélte. A lankásabb részek viszont annyira egyben maradtak, amennyire a műhótól telik. Valami fagyzug lehet itt, több kicsi völgy találkozásánál fekszik a pálya, és egész nap -1 fok volt. Ráadásul az elmúlt napok enyhe időjárása ellenére kőkeményre fagyott talajon kopogott a bakancsunk, és még az út menti tavat is jég és hó borította.
Elég szürreális, ahogy ott lóg egy tüchtig kis sípálya a semmi ágán, néhány lerobbant, vélhetően bányaipari épület szomszédságában, de jó lesz nagyon, ha esik nagy hó, hétköznap prímákat lehet majd itt csúszni. Eplény, Mátraszentistván, lehet felkötni a gatyát!
Megkérek minden kedves fórumtársat, hogy az alant látható, mobiltelefonnal készített, felvállaltan rossz minőségű, kompozíciótól és művészi értékektől mentes, kizárólag információnak szánt képeket ne értékelje :)
Keresés
