Friss a hó, friss a hangulat.

A csúcson (2650m). Az oszlopon a feratel.com webkamerája látható.

Ez a látvány felpezsdíti az erekben a vért.

A nyugati oldal fergeteges csúszásai közben nem készült kép. Ez már az alsó erdő, ami egyre jobb lesz.

Már egyre könnyebb megtalálni a bokrok közötti rést.

A pályáktól jobbra, a magasfeszültség oszlopától indultunk. A vezeték vonala az a határ, amin túl ne menj!

Ugyanabból a pontból lefelé. Rengeteg a veszélyes letörés, ezért jól meg kell gondolni, hogy merre menjünk.

Alulról visszanézve megértjük, hogy miért.

Az utolsó csúszás előtt az északi oldalon. A gerincen kihelyezett oszlopok jelzik a határt: attól balra szabad csak elindulni.

Ugyanabból a pontból hátranézve. Ez a Tauern főgerince és azon túl már Karintia van.

Az északi oldal lankái. Ehhez fent kell hosszan kicsúszni a gerinc alatt, mielőtt letérnénk.

Itt kezdődik síút. Visszanézve jól látszik az egész hegyoldal.

Még mindig ott. Megérkeznek a többiek.

Az erdő a fakultatív program. Most még csak a felső rész volt járható.

Kellene még legalább fél méter hó.

Itt továbbmenni nem lesz egy könnyű feladat.

Másnap, 19-én délelőtt egyből az északi oldalon kezdtünk.

Vakítóan fehér minden.

Ha a gerincről hamarabb letérünk, akkor sokkal élvezhetőbb, meredekebb a terep.

Viszont ekkor az alján kell majd visszatérni jobbra. Ez a legalsó pont, ahonnan ez még lehetséges.

Ez már a nyugati oldal. A pályáktól balra kell letérni és engedni le esésvonalban.

Az völgyhöz közeledve egyre több a vízfolyás, melyeket keresztezni kell.

Panoráma lefelé. Innen jobbra tartva kevesebb lesz a gyaloglás, de az élvezet is. Ezért a legjobb mindig esésvonalban.

Itt-ott le is kellett csatolni, de csak pár lépés és tovább lehetett csúszni a völgy felé.

Délután még kétszer lementünk az északi oldalon.