Síszenvedély

Húúúú nagyon síelhetnékem van! Nem megy valaki véletlenül Pécs felé síelni ??????????

Gyula, ne haragudj, de ez most nem hiteles. Te most voltál!
De igazad van, nincs egyedül, pl én is mennék már, de nagyon! Végülis volt választási lehetőségem holnapra: orvos vagy Stuhleck sítúra. Sajna most az orvost adta ki...
De ha Stuhleckre mennék, most kölcsönkérném a túralecedet! :-)))

Kis akaratos!

Csabor

Besokaltam!

Síelni szeretnék/akarok menni MOST!

A tegnap este meginduló hóesés érdekes folyamatokat indított el bennem.
Telefonáltam a barátomnak, s a hajnal már egy magánvágóhídnál talált bennünket. Fél disznóért álltunk sorba. Vettünk is kettőt, mert egy eldől az ólban.
A délelőtt disznólkodással, hús szeleteléssel, kolbász gyártással telt. Imádom azt a kolbászt, amit gyártunk, ez most különösen finom lesz, mert az újjam hegyét is belevágtam.
Mikor végeztünk, mivel a három elektromos húsdarálóm (miért van három az külön történet) közül kettő elől volt, gyorsan ledaráltam az egy éve száradó mintegy 8 kilónyi felkockázott kenyeret, amiből zsemlemorzsát gyártottam. Holnaptól zsemlekockákat gyűjtök, s ha jön valami ismerős velem szemben adok neki egy zacskó zsemlemorzsát.
Lendület még volt bennem ezért felraktam a konyhai szekrényekre az új ajtókat.
Valami mégis hiányzik. Talán a sí?
Mit fogok kitalálni az elkövetkező 13 napra?
Csabor

Élmény volt olvasni, ne hagyd abba sem a sízést, sem az írást! ;-)
Köszönjük!

Laci!

Hálás vagyok, hogy nem mókamestert írtál. Ez a topic szerintem többet érdemel, mint amennyit foglalkoztunk vele, ezért ástam elő a feledés homályából.
Bár irogatás helyett inkább síelnék, de sajnos van még erős két hetem. (akkor jönnek a beszámolók, szóval reszkessetek!)

Csabor

Csabor, ha úttörőcsapat lennénk, tutira te lennél a naplófelelős!
Lassan ott tartok, hogy azokat a topicokat nyitom meg először, ahol a te neved díszeleg mint uccsó beíró...

Síszenvedély?
Megfertőzödtem vele, pedig nem úgy indult.
A múlt évezred utolsó századának hetvenes éveiben egyik éjszaka kicsapódott kollégiumi szobám ajtaja, s évfolyamtársaim tódultak be rajta. Felnéztem a rajzolásból és szomorúan konstatáltam, hogy sört nem hoztak, viszont lelkesen kérdezték, hogy kinéztem-e az ablakon. Minek, hisz csont sötét éjszaka van? Kérdeztem vissza. Esik a hó!!
Nem vágtam magam hanyatt a hírre. Ha esik hát esik, az a dolga. Megyünk síelni! Lelkesedett a banda. Ez már érdekesebb volt, hisz a síeléshez semmivel nem rendelkeztünk egyre inkább kibontakozó lelkesedésünkön kívül.
Neki láttunk keresgélni, mert a feladat nem tűnt megoldhatatlanak. Találtunk néhány lécet. Szó szerint, mert fából voltak, elől bele lehetett lépni egy magasszárú cipővel, leszíjjazni, hátul pedig rugós heveder rögzítette. Valami magasszárú cipője mindenkinek volt, farmerje is, kerestünk viszonylag meleg kabátot, abból az egyből ami volt, sapka, pálinka, s hajrá.
A hajnal a buszállomáson talált bennünket. Melegítőt vételeztünk, s nagy feltünést keltve buszra szálltunk. Bánkút volt a cél. Felsétáltunk, majd lecsúsztunk. Felsétáltunk majd lecsúsztunk. Mondani könnyű, de az esések hatalmasak voltak. Ma már nehéz elgondolni mekkorát lehet esni egy két méteres nehéz fa léccel, ami szilárdan oda van rögzítve a cipőhöz. A következő napokban bejártuk Bánkúton kívül Bükkszentkereszt, Szent Anna pályáit. Minden alkalommal valaki kórházba került közülünk. Törés, ficam, szakadás. Pertuba kerültünk a sebészet ügyeleteseivel. Nekem egy női lécem volt, a némettanárnő lányától kértem el egy délutánra. Két év lett belőle. (2-es is voltam németből, de ennek biztos az volt az oka, hogy az keletnémet nyelv volt.)
Így indult a szerelem. Nekem csak ínszakadást jelentett a kezemben. Olcsó árat fizettem érte.
Aztán jött a diploma, házasság, gyerekek, fészekrakás. A szerelem plátói kezdett lenni. Én mentem volna, de feleségem nem akart, meg szerinte nem is volt pénzünk rá. Pedig a pénz olyan mint az idő. Arra jut amire igazán akarod.
Eltelt több mint 20 év. Örök köszönettel tartozom feleségem etalon barátnőjének, aki a férjével, s a baráti körünkkel járt síelni. Ha ő meg tudja csinálni, akkor én is, jelentette ki egyszer meglepetésre az asszony, s én rohantam csomagolni.
Kölcsöncuccokat kaptunk. 165 centis alacsonyságom ellenére az első léc 215 hosszú volt. A korábban sem acélos tudás nehezen bújt elő a feledés homályából, s az a kb. 30 kiló ami többletet jelentett sem könnyítette meg a dolgot. Szenvedtem, mert nem akartam elhinni, hogy nekem ez nem megy. Napi két polót izzadtam latyakosra, s talán 8-10 km-t csúsztam egy nap. Fájt a térdem, dzsekim hátán kicsapódott az izzadság. Feleségem 20 métereket sétált felfelé, s csúszott le. Akkor még nem tudtam, hogy lényegében egy libalegelőn síelünk a komolyabb pályákhoz viszonyítva. Csak az tartott ott, hogy olyan időszakban, amikor az ember normál esetben medvét játszik én a szabadban vagyok, s valamennyire egészségesen élek.
Most egy szezonban minimum 4*7 napot síelek egybefüggően, s a napi síeléseket (főleg közeli osztrák terepeken) nem is számolom.
Feleségem ha teheti velem tart. Már a pirosok ura, de bátorságban még fejlődnie kell. Én mindenhol lejövök, maximum utána remeg a lábam.
Már saját felszerelésünk van. Több léc és sícipő áll a pincében. Nyaralni nem igen járunk, a tél minden.
Érzem a koromat, de megyek. Egyik alkalommal feleségem egy házaspárra mutatott, s azt mondta, nézd milyen öregek, s milyen szépek, hogy így együtt síelnek. Erre én megkérdeztem: Szerinted mi hogyan nézünk ki?
A legidősebb ember akit síelni láttam 88 éves volt. Szeretnék én is olyan korban is a hómezőkön lenni!
Csabor

Ideje is feldobnom ezt az "antik időkről" szóló irományomat, nagyszüleim elmondása szerint ők az egész napos bakonyi sízés (persze felvonó ezidőtájt ismeretlen) után simán csapatták neki hajnalig a bálban - - lám az "aprés ski" sem új keletű dolog::)
http://www.sioktato.hu/nekunkesOnoknekirtak/HL_Bekebeli.htm

Alap, megállapítom, hogy fertőzött/fertőző vagy - Isten hozott a klubban:):) Vasárnap irány Nassfeld, én már jól érzem magamat:)

Gyakorlatilag idén síeltem elöször, de azóta csak arra tudok gondolni, hogy mikor mehetnék legközelebb. Számtalan akadály áll köztem és a hegy között, de másra sem gondolok, mit arra, vajon hol a kiskapu? Azt hiszem beléptem a fertőzöttek közé :)
Gyerekkoromban kaptam egy igen "klassz" sárga műanyag silécet. Hó nem volt, a szobában felcsatolva mászkáltunk körbe és körbe. Aztán amikor lett egy kicsi hó, mini dombokról csúszkáltunk, de sajna a léc hamar eltörött. Évekig álmodoztam a sielésről, hol lehetőség, hol pénz nem volt rá. Gimiben eljutottam (végre) sitáborba Romániába. Ott meg hó nem igazán volt. 1x sieltünk valahol fenn nagyon magasan egy völgyben, ahol mi kezdök kitapostunk egy domboldalt és azon csúszkáltunk nagy elszántsággal. Aztán megint évek teltek el sielés nélkül, és én csak álmodoztam...nagyon szerettem volna végre igazán sielni. És idén végre összejött! 5 nap volt, de mivel fele időt a 2 éves fiammal töltöttem, igy rettenetesen kevésnek tünt.
Most nézek ki az ablakon, minden havas, és sielni szeretnék!!! Sajna párom keze gipszben, egyedül meg kezdőként nem akarok...vagy akarok...AKAROK

Feleségem nagyapja 73-74 éves és kb. 10-12 éve síel. Jó fej az öreg:)

A fiam a felvonón beszélgetett egy svéd házaspárral. 70 évesek voltak és 3 éve síelnek!
Egyébként egyre több "öreg" lesz a sípályán, mert a mai 40-50-60 éves korosztály nem adja fel!

Az egyik Warren Miller filmben interjúvolnak egy bácsit aki 90 évesen is részt vesz a hagyományos össznépi amatőr sí versenyen (Nastar)...és nem ő az egyetlen. :-)

Azért egy korty grappa vagy bombardino is csak kell. Anélkül hiábavaló a kondi meg a technika.

..elszántság, kálcium és kondicióban tartás kérdése.

Na, most éltetitek bennem a reményt, hogy még van egy kis időm síelni.

Márciusban velünk is volt egy házaspár akik 60 évesek voltak és most kezdték el határozott szándékuk volt hogy meg is tanulnak,és sikerült is nekik a hét végére gond nélkül lejöttek Kreizsbergben a kabinos középállomásig , sőt még a 11 is . És az egyik mozgató lelke a sítársulatunk nak pedig 69 évesen hasított csak már a feketére nem mer,de a piros pályák nem okoznak neki gondot.

65 évesen?? Az "smafu"Képzeljétek el van egy megrendelőm aki egy szenior csapattal jár síelni és Ő ha jól emlékszem a 61 évével a legfiatalabb csikó a csapatban :)Van a csapatban egy örök ifjú akit Jenő bácsinak hívnak aki 95 esztendős és keményen leiskolázza a csitri 70 éveseket.Bízom benne,hogy a sors egyszer összehoz Jenő bácsival és megrázhatom a kezét