GGregory által küldött hozzászólások listája

Mivel volt még karácsonyról néhány ajándék síjegyem és az időjárás előrejelzés sem mutatott semmi kedvezőt, ezért szombaton családi sí kiránduláson voltunk Eplényben. A plusz egy 8 órás ajándék jegyemet 5 perc alatt eladtam a pénztárnál.
Sajnos ez az év nem kedvezett ennek a terepnek, januárban éppen akkor voltunk, amikor még nem volt nyitva a 4-es és 2-es, most meg örültünk, hogy megy még valami. Az 1-es fő pálya biztos jól elő volt készítve reggelre, mert érkezésünkkor a 11 órakor távozók állították, hogy fantasztikus volt. Akkorra már persze széttúrták a tetejét és a közepét, de az alján a friss hónak és a reggeli hidegnek köszönhetően volt kb. 100-150 m keményebb rész.
Ebéd az étteremben egy főétel, egy leves, egy császármorzsa, egy tea és két cappuccino 7700 Ft, nem olcsó.
Anya viszonylag gyorsan feladta a bucka sít, kétségtelen a pálya megdolgoztatja a nem létező izmokat is és persze esni se akart.
Annak ellenére, hogy a pályán inkább tömeget lehetett érezni (sokan érthető módon cikk-cakkoztak óvatosan), sorbanállás nem volt négyülésesnél, ez annyira igaz volt, hogy többször is azért vártunk a felvonónál, hogy az 1-es számú székkel utazhassunk a 7 éves fiam kedvéért.
A kirándulók számára a kétüléses is járt, illetve láttunk szánkózókat a 7-es környékén, de az emberek többsége azért síelni jött.
Tanulsága a napnak, hogy Anyát csak ideális körülmények közt visszük magunkkal :-)

A hétvégét Donovalyban töltöttük, szombaton csak a kék (Záhradiste) pályákon síeltünk. A 4-es és a 6-os pályákat váltogattuk, talán a 4-esen több kört tettünk meg. A 8-ason és a 7-esen is csúsztunk egyet-egyet, de azokat inkább csak logisztikai célból használtuk. Hóesés ide vagy oda, csak a korábban hóágyúzott pályák voltak makulátlanok, a többin azért vasárnapra már előjöttek itt-ott foltok. Síelhető pályakilométerek tekintetében nem áll jól Donovaly, a 13-as például nem is pálya, hanem egy behavazott szekérút a Party Ski melletti parkolóig, ha ott parkolt/szállt meg valaki akkor végülis jobb, mint gyalogolni. Azért azt fontos leszögezni, hogy a fő pályákat jól lehet variálni, így a széles 6-oson több variációban le lehet jönni, vagy éppen átcsúszni a felénél a 4-esre. Illetve van egy csomó kialakított ugrató, korlát stb. stb…
Kezdőknek a 8-as (14-es) és 7-es pályák tökéletesen megfelelnek, ment még a 11-es is, de ezt nem próbáltuk.
Vasárnap viszont a Nová hola-n kezdtünk. 9:30-ra értünk a parkolóba, hely nem sok volt, de a parkolóőrök segítettek beállni (itt talán azért van sorompó a parkolón, hogy a megtelt parkolóban ne körözzenek fölöslegesen az autók). 10:00-re föl is értünk a tetejére (kabinossal mentünk mert anya nem csúszott). Mi két kört mentünk, a pálya teteje volt kicsit jeges, de nem volt vészes, sorban állás nem volt (a Záhradiste-n akár 15 percet is kellett sorba állni). 11 körül átmentünk autóval a Záhradiste pályarészre, szerencsére 50-60 m-re a 8-as pályától találtunk is helyet a parkolóban.
Ebédet szintén itt a Yeti bárban oldottuk meg mindkét nap (hamburger 6, hot-dog 2, sültkrumpli 3 Euro), három főre 12-15-ből mindkét nap megoldottuk. Forró csoki, Capuccino és tea 2-3 Euró/ital. Kiszolgálás ebédidőben 2-5 perc!
Szerencsére nagyon jó időt fogtunk ki, ez már ránk fért ebben a gyenge télben.

Tegnap a tavaszi időjárás ellenére nálunk is a mátrai síelés volt a vasárnapi program. Havat már tényleg csak a sípályákon látni, de ott még van elég, illetve jókora tartalék-kupacok vannak felhalmozva, így még egy jó darabig lesz ott hó. Délelőtt 10-kor még egész jók voltak a pályák és délig elég szépen tartották magukat. A 6-oson tett bemelegítő kör után megállás nélkül róttuk a köröket az alagút, szerpentin 3-as, 1-es pálya sorrendben, persze egy-egy tea szünettel. A felvonó szőnyege nem működött, de eléggé csúszott ahhoz, hogy ne legyen zavaró, sorban állás nem volt.
Az időjárás miatt délutánra eléggé tapadóssá vált a hó, de mivel tömeg nem volt, lehetett száguldozni (az 1-es tetején le is ültem egyszer, de nem volt veszélyes). Az 1-es vagy a 3-as pályán le lehetett úgy jönni, hogy senkivel se találkozzunk. Valószínűleg az óriási ugratók az 5-ös pályán ide vonzották a profi snowboardosokat is, egy-két síelőt is láttam ugratni, de nagy bukást szerencsére nem. A hütte szokásos hangulatos, de nem olcsó.
Azt, hogy meddig fog még kitartani a hó, nehéz megjósolni, az időjárás sajnos nem kedvez a Síparknak, pedig a pálya elképesztően élvezhető volt még a madárcsicsergésben is.

Ma délután háromtól ötig ismét felhúztam a Visegrádra rendszeresített síkesztyűmet. Valamiért szerencsém van és mindig tudok viszonylag közel parkolni a pályához, pedig sokan voltak. A pénztárban már nem Rezső volt, mint a múltkor, így nem kellett sokáig sorba állni :-)
Nyitva volt a büfé és mellette a talponálló is, talán most láttam először, hogy nyitva van, mivel mindig próbáljuk elkerülni a tömeget.
A pályákat sajnos megviselte a hétvégi felmelegedés, főleg a részlegesen megnyitott 3/a volt megviselt, a 2/a-n látszott itt-ott a műanyag, de nem volt vészes, az 1/a a meleg ellenére jó volt. Szerencsére most nem volt lezárva a 2/a teteje, így lehetőség volt az útvonalak variálására. Megítélésem szerint a 3/a foltos része elé rakhattak volna egy háló kerítést, vagy valamit, mivel ha valaki benézné, akkor abból csúnya zakó is lehetne. A pálya állapota miatt a többség kerülte ezt a részt, de a hatéves fiam szeret rajta zúzni, mire kiszálltam a felvonóból ő már a pálya aljában volt.
Amit még meg kell említeni, hogy a hófánknál kérdeztem az egyik segítőt, hogy meddig lesz nyitva, ő azt mondta, hogy “hatig biztos”, na ennél az is jobb lett volna, ha azt mondja, hogy fent van a neten, mert délután ötkor bezártak. A fiam pipa lett, de megígértem neki, hogy legközelebb ezzel kezdünk.
Fél hatkor elkezdett szemeregni az eső, reméljük nem okoz nagy kárt...

Tegnap délután 3-ra értünk Visegrádra, szuper volt, hogy kinyitottak. Itt tényleg mindent bevetnek, hogy működjön a pálya, a felvonó nyomvonalának jobb oldalára például lapáttal dobálták a természetes havat. A kölcsönző részen lehetett jegyet venni, 12 perc alatt 6db jegyet tudtak kiadni, de legalább hétköznapi áron volt. A pályán kezdetben puha havas bucka sí volt, de később kisimult, főleg a teteje. Lehet, hogy a sok hószánozás, meg a többször megálló felvonó miatt, ugyanis, ha a fenti részen élesedett a vészleállító, akkor a pálya aljából kellett az üzemeltetőknek felmenni újraindítani. Bárhogyan is, de fél öt körül már határozottan simább lett, ekkor már nagyüzem volt, így mindig figyelni kellett, hogy melyik sorba érdemes beállni. Csak az 1/a pálya volt nyitva (meg persze a bébi pálya), de amit lehetett, azt a fiammal kihoztunk belőle. Csúsztunk egyenesen le, vagy megcéloztuk a pálya jobb szélét, ahol a ratrak parkolt (itt már csak természetes hó volt inkább), majd az elkerített 2/a előtt kanyarodtunk vissza az 1/a-ra.
Félidőben megálltunk 10 percre teázni, a büfé nem sokat változott, de a lényeg, hogy van és nem molesztálják az embereket, ha előkerül egy-két termosz a hátizsákból (egyébként tea 100Ft/dl, gőzgombóc 1200Ft).
Amikor lejárt a jegyünk, már megjött a profi jegykiadó néni, így már sorbanállás sem volt. Reméljük jön még egy kis hideg, hogy belőhessék a többi pályát is, és talán a ratrakot is rá tudják majd engedni.

A szezon első sínapját itt töltöttük. A síhangulatot megalapozta, hogy 5-600 m fölött már havas a táj. A pálya alapvetően a honlapon megadottaknak megfelelő volt (4,5 és 6-os pályák voltak nyitva), sajnos egy-két forgalmasabb helyen azért kavicsos, füves (pl.: 4-es és a 3-as találkozója előtt). 10:30-tól 16:30-ig egy ebédszünet beiktatásával róttuk a köröket. A pálya az enyhe +1-2°C és a dél körüli eső ellenére végig igen jó volt.
A pályán nem volt ugyan tömeg (néhányan parkoltak délután egy körül az út másik oldalán), de a hüttében alig lehetett elférni, ülőhelyre sokat kellett várni. A tömeghangulatot fokozta a szokásos kiszolgálási sebesség, de cserébe az árszínvonal nem csökkent... (gőzgombóc: 1400, tea 2 dl 300). A hütte előtti padokról előrelátó módon le sem takarították a ráfagyott jeges havat, elintézte azt a havazásból esőbe átváltó időjárás. A Rönkbárban el tudnék képzelni egy jó kis kolbászost/hotdogost, de mindenesetre az ilyen mérsékeltebben forgalmas napokon is kinyithatnák, ezáltal is csökkentve a tömeget a hüttében.
A Sípark összességében hozta amire számítani lehetett így a szezon elején. Ami feltűnt az az, hogy a lenti víztározó nem volt feltöltve, remélem ennek nem lesz hatása a későbbi hóágyúzásokra. Viszont jó hír lehet, hogy a 3-as pálya tetejére már oda volt készítve egy-két hóágyú, remélem azt a hiányzó 2-300 métert gyorsan belövik, ha jön a hideg.

Szombaton voltunk a Síparkban, elsődleges célunk az volt, hogy a fiammal első alkalommal lesíeljünk a 4-es aljára. 10:30-kor a pálya melletti parkolóba tudtunk megállni (végül is munkanap volt), a pályán is szerencsére végig a tavaszi hétköznapi forgalom volt. Érzésre rengeteg hó van a pályán hódombok formájában felhalmozva. Az 5-6°C-os melegnek és a szép napsütésnek köszönhetően a kevés síelő a nap végére szét tudta csúszkálni a pályát, de őszintén nem is számítottunk másra. A 3-as és főleg az 1-es jobb állapotban voltak (néhányan az 1-essel párhuzamos nagycsákányos nyomvonalán zúztak le), mivel azokat jóval kevesebben használták, a pályák közös szakasza persze bucka-bucka…
A lényeg viszont, hogy a nagycsoportos fiam élvezte, és az összes kék pályát besíeltük vele többször is (együtt kb.: 15x), persze nem a hosszú négyessel kezdtük, hanem a 6-ossal (ezt már ismerte, illetve először csak ezt akarta használni), majd lementünk a kiscsákányoshoz. Na, ott anyát nem engedte be a forgóvilla, pontosabban anya csippantott, a gyerek meg előtte becsúszott (a fiamnak még nem kellett bérlet, mivel még nincs 6 éves, de itt nem tudott a forgóvilla alatt átbújni és kikerülni sem lehetett). Igazából a gyerekkel egyszerre kellene áthaladni a forgóvillán, de azért ez nem mindig egyszerű...A csákányos így nem lett a család kedvence, ezért innentől felváltva használtuk a hosszú pályát és a 6-ost, a végén már csak a hosszút.
Az ebédszünet természetesen a hüttében volt, a gőzgombóc most egy nagy gömb volt, mintha korábban lett volna olyan is, hogy kettő kisebb gombóc volt a tányéron. Az étterem nem olcsó, de még mindig a Mátrában ettünk a legjobbat a hazai sípályákon (Kékest is ide értem).
Néhány észrevétel, amin javíthatnának szerintem: lehetne félliteres üdítő és víz, nem csak elegáns kis üveges, illetve a papírpoharat (kávéhoz) is hanyagolhatnák az étteremben ezen az árszinten. Jó lenne, ha a pályára lehetne 1000Ft kaucióért regisztrációs kártyát venni a 6 éven aluliaknak is, hogy ne járjanak úgy mint mi (és hogy ne kelljen a gyerekeknek a forgóvillák alatt bujkálni), bár ez utóbbi minket jövőre már nem érint. Ami talán biztonság szempontjából érdekesebb lehet, hogy a négyüléses felvonó szőnyege nagyon csúszós volt (korábban nem tapasztaltam), így nem egyszer csak a szőnyeg vége felé tudtunk csak leülni (az eplénnyi gumiszőnyeg jobban megfogta a léceket).
Azért az üzemeltetőknek hozzátenném, hogy a Sípark remek hely, most sem csalódtunk, szerencsére nekünk sikerült mindig jól érezni mangunkat az idény során és ha lesz hideg betörés akkor lehet, hogy megyünk még...

Péntektől vasárnapig használtuk el a tavalyi black friday acióban vett 3 napos jegyünket. Pénteken rettenetes idő volt, köd, ködszitálás, -4°C, lesikláskor mindez ráfagyott a síszemüvegre. Szombaton és vasárnap sokkal barátságosabb volt az idő, de azért a nap nem sütött. A fekete R8, A3 és Q5 kivételével minden pályát kipróbáltam többször is, nagy élmény volt először lecsúszni az A4-esen és az A5-ön, elsőre sikerült is esés nélkül abszolválni mindkettőt, de később azért volt egy-egy leülős esésem mindkét pálya meredekebb részén, szerencsére egyik sem volt komoly. Pénteken még ratrakolva se volt a 4-es, plusz jókora hókupacok voltak a bal szélén, amiket szerencsére szombatra elsimítottak, így a péntekihez képes idilliek voltak a körülmények. A kék pályák közül a Q2 maradt a kedvencem (az elejét lesikló üzemmódban lehet abszolválni), mivel esett vagy 30 cm természetes hó, így elég sok kisebb-nagyobb alternatív útvonal alakult ki a Q2, A3 felső nyomvonala mellett.
Az új 7-es pályaszakaszt, valamint a kétüléses felvonót a változatosság kedvéért mindennap használtuk. Ugyan az új pálya második fele tényleg nem túl meredek, de talán gyakorló pályának önbizalmat szerezni jobb lenne, mint a 7-es tetején esni kelni. Pénteken csak azok használták a kétülésest, akiket a kék parkolóba irányítottak, szombaton és vasárnap már tele volt a felvonó, nagyüzem volt. Ha lehetne választani, akkor a kék parkolót én soha többet nem választanám, rettenetesen messze van a parkoló a pálya aljától és visszafelé még emelkedik is, fáradtan nekem már nem esett túl jól a síbakancsos séta. A hétvégi kisbuszos utaztatás ehhez képest felüdülés volt.
Szerencsére minden korábban itt olvasott negatív kritika ellenére, véleményem szerint Eplény Magyarország legjobb síterepe, ha nyitva van minden pálya. Talán egy hosszabb piros pálya elférne még, az R8-ast meg tényleg lehetne törölni a térképről. Három napig voltunk, de sohasem az unalom miatt hagytuk abba. A tömeg a tavalyihoz képest jobban eloszlott, a liftnél a sorállás pénteken 5-8, hétvégén kb. 20-25 perc volt csúcsidőben.
Az étteremben elképesztő sor volt, pénteken több mint 25 percet álltunk sorba, szombaton és vasárnap ezért inkább a pizzériát választottuk (pénteken zárva volt) - ott nem volt sor, ülőhely is volt, de cserébe a választék is jóval gyérebb. Ráadásul az ételek ár-érték aránya rettenetes: porból készült tea, automatából jön a cappuccino, “tejfölös dobozos” instant leves; szóval nem ezért fogunk visszatérni. Mert jövőre visszatérünk az biztos.

Tegnap felugrottunk síelni Visegrádra az öt éves fiammal, a feleségem inkább kihagyta, ezért két óra csúszás jutott nekünk aznapra. Amikor megérkeztünk, csak akkor vettem észre, hogy nem hoztam magamnak kesztyűt, így jegyvásárlás előtt a kölcsönzőbe vettük az irányt, ahol egy halom elhagyott kesztyű között válogathattam (hálás vagyok érte, kesztyű nélkül kemény lett volna). A pénztárban a néni szokás szerint rászámolt vagy 15 percet a lejárati időre, 12:30-ig maradhattunk.
Bemelegítésnek a 2/A kispályán csúsztunk két kört, aztán irány az 1/A nagypálya és a 3/B; kezdetben felváltva használtuk őket, de az utolsó órában már csak a 3/B maradt. Aki ismeri a pályát az tudja, hogy a 3/B-nél van egy jó kis letörés aztán a vége meg emelkedik, ezért lendületet kell venni a felvonóhoz való beálláshoz, na erre a lendületvételre érzet rá a rakéta fiam és valószínűleg ezért ragadtunk ezen a pályán. Mivel október óta heti egy műanyag pályás oktatásra jár, ezért az idő második felében hagytam szabadon síelni, a technika csiszolása az edzők dolga.
Az idő miatt figyeltem, hogy a nagytányéroson mennek-e még fel emberek, ugyanis csak 12:00-ig lettek volna nyitva a felső pályák, de 12:30-kor is simán ment még. Sajnos mivel ketten voltunk az erdei pályán nem tudtam lejönni (gyerekkel nem vállalok be ismeretlen terepet), valószínűleg többen is azért ezt a pályát választották hétvégén, mert a felső rész is ment. Egy a “pályarendszerről vitatkozó” családot én is az 1/A aljából küldtem át a nagytányéroshoz.
Sokan voltak, de megoszlott a tömeg, a kistányéroson max. 5 ember volt előttünk, szóval szuper kis csúszás volt, megérte.