Valahol itt látom a lényeget:
„Úgy látja, hogy a jelenlegi elnökség ugyan jóval komolyabb állami támogatási összeget tudott kiharcolni a korábbi évekhez képest, a pénz túlnyomó része két versenyzőre megy el: Miklós Editre és a horvátból magyarrá lett Samsal Daliborra, az utánpótlásra alig jut. Mindezt úgy, hogy a közgyűlésen szinte bocsánatot kér a vezetés, hogy ezt a döntést kell hoznia, mégis meghozza évről évre.”
Kár, hogy ez olyan éles vitába megy át, hogy az ártatlan gyerekeken verik el a port.
Talán egyik részről félre kéne tenni a hatalmi gőgöt, másik részről pedig több belátással kéne leni és talán meg kellene ezt beszélniük.
Mert ugye itt van a szupersztárok igénylése a hazai nagyközönség részéről. Örülünk és tapsolunk az olimpiai 7. helynek, a világkupa pontoknak. Még akkor is, ha jól tudjuk, csak nem akarunk tudomást venni róla, hogy azért ez már erőn felüli.
Aztán van egy inkább családi vállalkozás, mint sportegyesület, aki azt vette a fejébe, hogy a Kostelic család mintájára szupersztárokat fog nevelni. De úgy látszik, mégis szüksége lenne a szövetségre.
Nem petíciók meg ellenségeskedés kéne. Jó lenne ha, tudnának beszélni egymással. Ez inkább érdekét szolgálná mindenkinek. Mert a mostani sztárok mennek, és ki fogja követni őket?
Mert itt van az utánpótlás kérdése. Ami nincs. Azaz lenne, ha kapna támogatást.