Oké, értelek. Nálam egyébként fordítva szokott lenni, néha túl sok kerül a külsőre, szerencsére egyre ritkábban, tényleg csak az elcs...ett kanyarokban. (remélem...)
(Oka persze a sí fölött felejtett súlypont. Amikor meg harapni kezdi a sí az ívet, onnan már nem lehet rendesen visszajönni belülre.)
Borításkor finnyás vagyok a belső megterhelésére, azt már bevéstem kicsiny agyamba.
"Az élváltásnál egyértelműen a belső kezd, és csak később kerül terhelés a külsőre"
Ezt jó, hogy te is leírtad, így talán hihetőbb.:-)
Keresés
