Megnyugtattál, kösz. :-)
Ívkezdésnél a belső sít csak jó csípőhelyzetben lehet megterhelni. Ez sokaknak gondot okoz, illetve ha nem tanulják meg, akkor ilyenkor értelemszerűen kibillen a terhelés a külső síre. (utána meg persze már ott is marad az ívben)
Ahogy Ozsi sokszor leírta, a kulcsmozzanat a csípő átejtése a leendő ív belsejébe. Ha ez nincs meg, akkor nem lehet szépen szabályozni a terheléseket.
Én egyébként abból indulok ki (mert így a legygszerűbb megérteni), hogy egy karcolt ívben a cél a lécek közel egyforma terhelése, de az ívet a belső sínek kell megkezdenie.
Ez az alapszitu, amiből szükség szerint (de tudatosan, nem ahogy éppen alakul) lehet eltérni.
Például az ív elején a belső sí tudatos megterhelése és emellé fokozott élezése brutálisan agresszív ívkezdést eredményez.
Ha viszont két lábat terhelek, vagy egy kicsit(!) engedem a külsőt jobban terhelődni, akkor az ív eleje hosszabb, lágyabb lesz.
Jól el lehet játszadozni, kisérletezni ilyesmikkel menet közben... :-)
Keresés
