„Kedves olvasó, csináljunk egy egyszerű kísérletet.
Üljünk le egy székre, LAZÍTSUK FEL A SARKUNKAT, majd kezünkkel toljuk el a térdünket befelé.
Nézzük meg mi történik, cipőnk meghosszabbításaként gondoljuk oda a lécet, és nem lesz nehéz kitalálni, hogy mi is történik valójában.
Semmi kétség nem lehet a pusztán térdek oldalra történő törésének rendkívül egészségtelen voltáról.
Lehet tévedek, de úgy látom, hogy a képek közül csupán az 1. sz. felel meg annak a példának, amit említettem.
Én úgy tanultam, hogy a síelés alapfunkciót, csupán a megértés miatt szükséges szétválasztani. Előbbi kísérlet jól példázhatja az élezés, és a forgatás EGYIK FORMÁJÁNAK, a lábforgatásnak az összefüggéseit.”
(Replaci)
Az elképzelt és a valóságos helyzet között van némi különbség: a síléc méteres erőkarja és a szék.
Végezzük el ugyanezt a kísérletet síléccel a lábunkon! A lábunk meg sem mozdul, a térdünkön kegyetlenül feszül a belső térdszalag, a fenekünk meg kifelé türemkedik a széken. Ha meg még szék sincs a fenekünk alatt, akkor el is fog fordulni.
Vigyázni kell, hogy ha egy modellezésnél kiragadunk valamit a térbeli és dinamikai valóságából, könnyen jégre lehet tévedni...
A leírásod valóban hasonlít az 1-es képhez, bár erősen el is tér. Szerintem jófelé keresgélsz a forgatáshoz, csak becsúszott egy olyan apró hiba, ami kicsinysége ellenére a jót és a teljesen rosszat megkülönbözteti egymástól. A hiba mindkettőben az, amit leírtál: „toljuk el a térdünket befelé”. A képen látható embernek is az a baja, hogy megpróbálja oldalra nyomni a térdét a kanyar középpontja felé. Ez a téves mozgáselképzelés, ebbe az irányba nem szabad erőltetni a térdet. A megoldás komplex: a medencét rögzíteni kell a hasizmokkal, a térddel irányát pedig másfelé kell módosítani (ekkor már tök más izmok fognak működni).
A képeken különböző mozgásszerkezetekben van túlterhelve a térd, van ahol aktívan letörve, van ahol passzívan kibillenve, van ahol a rossz törzsizommunkának köszönhetően.
Keresés
