Síléc szakszerű kézi élezése

Elöljáróban még annyit, hogy a magyarországi és külföldi szervizekben általában gépi élezést végeznek.

Legelső feladat annak vizsgálata hogy kell-e HÁMOZNI ? Ez elsőre biztos fura hangzik, de kézi élezés esetén 90%-ban KELL.

A fenti műveletre rendszerint akkor van szükség amikor a sí oldalsó kantniját már többször javíttattuk, éleztettük. A munka lényege, hogy a hámozó szerszámmal anyagot veszünk le a síléc oldalából a kantni feletti műanyag részből. Tesszük ezt azért, hogy az ezt követő munkálatoknál használt szerszámok ne tömődjenek el feleslegesen a sí oldalának anyagával.

Mint később is mindig, a sít úgy kell befognunk, hogy a talprész az ellentétes oldalra kerüljön ne felénk.

Fontos, hogy az eszközöket folyamatosan magunk felé húzzuk magunk mögé soha se dolgozzunk, mert ekkor elveszíthetjük a síkontaktot és csak rontunk a helyzeten. Minden esetben a csőr felől kezdjük a hámozást.

A hámozónak többféle állítási lehetősége van. Két csavar segítségével állíthatjuk, hogy a szerszám nagyobbat, vagy kisebbet harapjon a sí oldalából és a hámozókést is, forgathatjuk így egyenlő mértékben kopik.

Ha nem kell hámozni vagy elvégeztük a hámozást a következő munkafázis a sí feledződött élének "visszaeresztése".

Abban az esetben ha kifejezett kérés van, hogy egy meghatározott dőlésszögre élezzünk, úgy ezt még megelőzi egy egyszerű ellenőrzés. Jelenleg hány fokos a léc kantnija? A megfelelően befogott sín valahol a csőr közelében /de nem az íves részen / filctollal bejelölünk egy kb.4 cm hosszú részt.

Majd fogunk egy gyémántélezőt / MINDEN ESETBEN VIZESEN HASZNÁD! / csipesszel hozzáfogjuk a szögtartósablonhoz / figyeljünk a sablonon levő jelölésre / és FINOMAN nem túl erőteljes nyomással a törzsünktől el illetve a törzsünk felé / /húzzuk, majd toljuk.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy a reszelő kivételével minden szerszámunk kétirányú, ami azt jelenti, hogy bármely irányban hasznosan dolgozik.

Miután többször áthúztuk a gyémántot a jelölt felületen megfigyelhető, hogy a kantni talpfelőli vagy a lécfelőli oldalából koptatott el. Így megállapítható, hogy a használt sablonnál alacsonyabb vagy magasabb szög értékűre van a síléc jelenleg élezve. Ennek megfelelően újabb jelölés majd újabb sablon addig amíg a gyémánt a teljes jelölést el nem tünteti (ha a kantnin a kötés felé eső oldalból tűnik el a filcjelölés, magasabb szögű élező sablont használjunk. Ha a talp felől, akkor értelemszerűen fordítva).

A síelés során lécünk éle a használattól és a sérülésektől feledződik, keményebb lesz. Ha nem eddzük vissza a kantnit, ebben az állapotában a reszelő elcsúszik rajta, így rosszabb hatásfokkal dolgozhatunk. Ezért kell visszaereszteni. Ezt / a szög ismeretében / alumíniumoxid kővel végezzük. Ez általánosságban rózsaszín színű. Többféle színű, keménységű kő létezik, de ennek tárgyalása már tényleg a versenyzés, versenysík élezése tárgykörbe tartozik.

Ha nagyon keménykantnijú sível van dolgunk, akkor a visszaeresztéskor, pl. szilíciumoxid követ használunk. Tehát az ismert, illetve a meghatározott szögű sablonba befogjuk az alumíniumoxid követ, majd a csőr felöl kezdve ( mindig csak a törzsünkig ) húzzuk ill. toljuk a szerszámot. Eközben figyeljünk, hogy a sablon talp felöli oldala végig a munka során felfeküdjön a sí talpán.

Felhívom a figyelmet a sérülésveszélyre az éles kantni miatt. /rövid ujjú biciklis kesztyű ? / A nagyobb kő okozta sérüléseket semmi esetre sem próbáljuk csak a sérülés helyén javítani. Sajnos ilyen esetben is a kantni teljes hosszában kell dolgoznunk. A munka során (főleg majd a reszelőnél!) fémforgács kerül a sílécünk talp felöli oldalára. Jó megoldás, hogy a munkák megkezdése előtt leviaszoljuk a sí talpát. A spének, forgácsok beletapadnak a talp viaszába, amit később bronzkefével távolítunk el.

A visszaeresztés után ugyanebbe a sablonba befogjuk a reszelőt. Figyeljünk az irányra. A reszelőt a biztosabb vezetés érdekében úgymond "húzásra" fogjuk be. A sablon megfelelő oldalát a sí talpának nyomva a reszelőt magunk felé húzzuk, mindig csak a törzsünkig. Ezután a reszelőt a kantnin hagyva (már-már lebegtetve) visszatoljuk addig míg a karunk enyhén hajlított állásba nem kerül. Ismét a húzás következik (élezési fázis) majd tolás (terhelés nélkül). Ennél a munkafolyamatnál ugyanúgy a csőr felöl indulunk és a léc vége felé haladunk. Ha végigértünk megfordítjuk a sít, ügyelve, hogy a talp ismét velünk ellentétes oldalra kerüljön. Kevés gyakorlattal már érezni fogjuk, hogy mikor "harap" a reszelő. Még egyszer felhívjuk a figyelmet, hogy a markánsabb sérüléseknél ne helyileg javítsunk, hanem türelmesen a síléc teljes hosszán végighaladva többször ismételve érjük el a sérülés megszüntetését.

A következő fázis a gyémánttal való "simítás-polírozás" .A gyémántoknál szintén többféle keménység létezik ugyanúgy mint a visszaeresztő csiszolóköveknél. Bár nem említettük természetesen a reszelők is többféle keménységűek, aminek jelzőszáma a nyélnél található. Minél magasabb a szám annál finomabb az eszköz.

Ezzel nagy vonalakban végeztünk az oldalkantnival, most jöhet a talp felöli rész..

A befogás módja változik. A sí a talpával néz felfelé. Szögtartó eszközt is váltunk. Most a talp felőlit használjuk (először az alumíniumoxid csiszolókövet majd a reszelőt és végül a gyémántot).

Megoszlanak a vélemények, hogy az itt leírt sorrend szerint vagy lépésről lépésre egy-egy szerszámmal mindkét oldali éleket sorra véve végezzük a munkát. Fontos, hogy a befejezés mindig a talp felöli oldalon legyen Ez azért lényeges, hogy inkább az oldalél felé legyen az esetleges mikroszkopikus sorja ne a talp felé. Ezután bronzkefével a síléc talpából kikeféljük az esetlegesen odakerült fémforgácsot.

A leírtak egy szervizben történő javításra, élezésre vonatkoznak. Mi a teendő terepen a napi síelésből hazaérkezve? A helyszínen történő javításhoz szükséges célorientált eszközöknek a bemutatása egy következő cikk tárgya.

A cikksorozat megírásához Kelen Ádám nyújtott elévülhetetlen segítséget.

Szöveg és fotók: Talpi és Áron - Montana Sport