TKata által küldött hozzászólások listája

Mi is pénteken, március 16-án voltunk itt.
Elég nehezen indultunk neki. A tavaszi jó idő csábított egyéb programokra, kirándulás, túrázás, bicikli. Meg ott van a kert is, metszés, veteményezés. Utószezoni hangulat, kezdünk a síeléssel erre a szezonra telítődni, az M3 Budapest-Gyöngyös szakaszon lassan már visszaköszönnek az útszéli jelzőtáblák.
De MSZI-n erre a napra az oktatásra nyílt napot hirdettek. Erős a csábítás. Nagyon jó lenne kipróbálni, mit szólna hozzá a gyerek. Aki teljesen neveletlen. Beíratnánk egy másfél órás kurzusra. A hosszú hétvégére még érvényes az autópálya matricánk. Az infok alapján jó a pálya, jó a hangulat. Akkor mire várunk, menjünk!
De azért az út sem volt teljesen zavartalan. Gyöngyösön kiderült, hogy a Mátra Vasút elindította a szokásos kisvasútját. Meg kellett nézni. Kékesen egy rövid nosztalgia. Tényleg elolvadt a hó java része, sok kiránduló, éled a Mátra. De azért sikerült még délelőtt odaérnünk.
Gyöngyösön 10 fok, MSZI-n 8. Napsütés, gyönyörű tavaszi idő, hangulat van, a DJ nyomja. Pályák, amilyenek ilyenkor lenni szoktak. Közelébe sem ér a 2 héttel ezelőttinek. A kedvenc 5b-m a kanyarokban összetúrt latyak miatt teljesen élvezhetetlen. Vergődés rajta lemenni. Ugyanez a nagy csákányoshoz vezető minden út alsó részén. A Híd alá jó bemenni, de aztán van egy egész kicsi vízisí. Utána lévő rész árnyékos, egész jó volt rajta a hó. Az 1-es feketéből ami megmaradt keskeny rész, le volt jegesedve, aki bevállalta (mi is egy kör erejéig) jót csúszott rajta.
A felső rész viszont teljes szélességben meglepően jó állapotban volt egész nap. Itt zajlott gyermekem oktatása is. Számomra meglepően jól fogadta a dolgokat. Igyekezett együttműködni, türelemmel volt, csinálta a többiekkel a gyakorlatokat. Végül is nem bántam meg, hogy eljöttünk, nagyon hasznosnak láttam az oktatást. Köszönet az oktatóknak! Valószínűleg fogunk még jönni oktatásra.
Nekem úgy tűnt, sokan gondolták, hogy szintén kihasználják a nyílt nap adta lehetőséget. Több csoport oktatása is zajlott egyszerre, kezdők-haladók, gyerekek-felnőttek számára egyaránt. Ennek megfelelően elég sokan is voltak, de semmi kritikus sorbaállás sem volt. Néha egy kicsit összetorlódtunk a lifteknél, de ez sem tartott pár percnél tovább.
A nap végére ezen a szezonvégi küzdelmes pályán jó alaposan elfáradtunk, jót síeltünk ezen a tavaszi napsütéses napon.

Idén március 4-i hétvégével bezárt Wenizell sípályája, megértem őket. Tavaly a magyar vendégek kedvéért a március 15-i hosszú hétvégére még nyitva maradtak. Mi kihasználtuk ezt a lehetőséget, de rajtunk kívül nem sokan. Abban a 3 napban néha az volt az érzésem, hogy csak az Én családom kedvéért van nyitva a sípálya.
Mi naponta vettük meg a bérletet, mert van családi kedvezményes napijegy már egy gyerekkel is, és így jobban megérte, mint többnapos bérletet venni.
Az idő végig napsütéses, gyönyörű volt, igaz néha kicsit fújt a szél. Megérkezéskor pár autó a parkolóban, pár síelő a pályán. Az igen erős napsütésben 10-15 fok, úgyhogy a hólé patakokban folyt. A pálya állapota ehhez képest igencsak jónak mondható volt. Igaz, a 3 napban fokozatosan romlott. Föld sehol sem látszott ki. A legnagyobb gondot az olvadás a pálya közepénél, a felüljárónál okozta. Itt megrekedt egy kicsit a hólé és vízisíszerűen kellett átsiklani rajta. A tetején az árnyékosabb részt nem tudta annyira besütni a nap, itt volt a legtökéletesebb a pálya.
A hüttében is szezonvégi hangulat uralkodott, a kajából, italból igencsak beszűkült a készlet és a választék. Itt helyben készítenek saját paradicsomos mártást hagymával, ketchup helyett. Az nagyon ízlett, mindenkinek tudom ajánlani, aki erre jár, kóstolja meg virslihez vagy sült krumplihoz. Kár, hogy a végére ez is elfogyott. Kicsit olyan volt, mintha felzabáltuk volna a hüttét.
A környék nagyon szép. Igazi erdős, fenyőfás kiránduló helyek és útvonalak vannak. Mi utolsó nap délután kirándultunk is egyet. A szálláson pedig kaptunk a helyi fürdőbe szóló belépőt. Ez eléggé általános szolgáltatás a helyi szállásoknál, foglaláskor érdeklődni kell. Nekünk egyszer ingyenes fürdőbelépő, a többi alkalomra pedig kedvezményes belépési lehetőségünk volt.
Természetesen, ha átmentünk volna St. Jakobra, ott sokkal jobb hóviszonyok lettek volna, de mi most ezzel is meg voltunk elégedve. A 3 napban nagyon jól éreztük magunkat. Igazi, síeléssel egybekötött hosszú hétvégi kikapcsolódás, pihenés volt.

Csütörtökön voltunk itt. Az "Olcsóbb hétköznapi 3 napos" bérlettel szerintem egész tűrhető ár. Pláne, ha nyitva van a sípark teljes területe, nincs sorban állás, nincs tömeg és egész nap tudsz pörögni. Most például ez volt.
Megérkezésünk után, 11 körül volt egy gyengébb hóesés, aztán délután 2 körül egész rendesen havazott. A hosszú csákányos működött, semmi sorban állás. A mellette lévő húzós nem működött, de semmi szükség nem is volt rá. A pályák nagyon rendben voltak. Az 1-es teteje volt egy kicsit keskenyebb, pár helyen földes, de lejjebb az is rendben volt. A 3-as fantasztikusan nagyon jó volt. A 4-es, 5-ös is jó volt, kemény volt, néhol egy kis jégfolt kilátszott, de könnyedén kikerülhető volt. Az 5b, új pálya, nagyon élvezetes, a kacskaringókban nekem legalábbis nagyon jól eltalálták az íveket.
Februárban kerültük ezt a helyet, de most nagyon jót csúsztunk, síelő, snowboardos egyaránt. A hangulatról pár kép a társaktól.
Valamint egy érdekesség, a sports-tracker webes szolgáltatása. A szokványos telefon-fényképező-GPS kombinált eszközre lehet alkalmazni a sports-tracker szoftverét, amely elindítás után leállításig gyűjti a mozgásunk adatait. Hazamenve aztán ezeket az adatokat le lehet tölteni a weboldalon. (fényképeket is rögzíthet adott pontnál). Egyik társunk, snowboarddal, 4 részletet is felvett, itt megtekinthető (bele kell menni valamelyik Mátraszentistváni sorba):
http://www.sports-tracker.com/#/view_profile/Geeza
Az egyik, a délután negyed 2-től egy valamivel több mint 1 órás részlet összefoglaló térképét ide is betettem. Jól látszik a mozgás, a csákányos tetejéről indul, aztán több körös pörgés van, mindig valahogy másként érkezett a felvonó aljához. Az adatok a kép tetején: távolság, időtartam, átlag, 1 km mennyi idő alatt, max sebesség, szívritmus ami itt nem volt(de csak mérve), aztán a szintkülönbségre utaló adatok és hogy mennyi kalóriát fogyasztott ez idő alatt.

A Dél-Tiroli Eisacktal völgy másik két síterepe a Gitschberg és a Jochtal. Legalábbis eddig a szezonig két különálló síterep volt, de az idei szezonra már összekötötték őket egy kabinos lifttel, és egy közös sítrepként jelzik. A Plose-i síbérlettel ide is érvényes. Ez az összekötő kabionos átmegy a két síterep közt egy hegyvonulat alsó gerincén is, ami elválassza a területet egymástól. A kabin megy lefelé is és felfelé is. Ez itt részben csak sítúrára alkalmas, síelésre nem. Mi nem is használtuk, inkább síeltünk egy-egy napot mindegyik helyen.
Gitschberg a nagyobb. Széles, változatos pályái vannak. Egy kabinos felvonóval lehet feljutni a felső, sziklás környezetben lévő pályákhoz. Szoktak itt versenyeket is rendezni, ilyenkor lezárják a felső rész egyik felét. Vissza a kabinos aljához egy erdei uton lehet lecsúszni.
Jochtal a kisebbnek jelzett síterület. Azonban szerintünk ez is elég nagy, csak másmilyen elrendezésben vannak a pályák. Talán nem annyira kiépített. Itt az alsó, egy karítéssel zárt részen gyerek varázsszőnyegek is vannak. A felső részen nagyon változatos, hosszú, erdei és kevésbé erdős részek váltogatják egymást.
Hó volt rendesen, pályák nagyon jók voltak. A tömeg nem volt jellemző egyik helyen sem. Nagyon jól éreztük magunkat mindkét helyen.

Plose 42 km sípályával az Eisecktal völgy legnagyobb sícentruma. Villach-on keresztül, Kronplatz mellett elmenve mentünk. Gyerekkel, többször is megállva alig valamivel több mint 10 óra volt az út.
A hely büszkesége a Trametsch lesikló pálya. Ez már jól látszik a közeli Brixen kisvárosából is. Ha a kabinos után még felmegyünk az ülőszékessel a legmagasabb pontra, innen lesiklani a Trametsch-en a kabinos aljáig mintegy 9 km. Mi megtettük többször is. Az idő fagypont körüli, de az feletti volt, délben 9-10 fokig melegedett és elég szutykos, néha ködös idő volt. A pálya állapotok ennek megfelelőek voltak. A legalja néhol kásásodott, délre már eléggé összetúrt volt. Néhány alsó hütte gerendákat tett a lesikló pálya mellé, hogy a vendégeknek ne a sáron keljen átgázolni. A felső piros pályákon egész nap jól lehetett síelni. Itt fent van egy kb 400 m-es húzós lift is, ami mellett a kék pályán a kezdők is nagyon jól tudtak gyakorolni.
A középállomáson lévő nagy hüttéhez fel lehet menni autóval is. Akkor a St Andra-i kabinos kihagyásával egyből az ülőszékes felvonóknál és a kellemes piros pályáknál vagyunk.
Brixen környékén, a völgyben és a Natz-i fensikon számos szállást találni. Ezekről a helyekről reggel és délután meghatározott menetrend szerinti síbuszok szállítják a síelőket a St Andra-i kabinos felvonóhoz. Azzal számolni kell, hogy ezektől a helységektől a menetidő fél óra vagy még több is.
Mi nagyon jót síeltünk itt. A megközelítése egyszerű, mert az autópálya mellett van. Jó, változatos, minden tudásszintnek megfelelő pályák vannak, a kilátás pedig a Dolomitokra gyönyörű.

Egy napot síeltünk Ponte di Legno pályáin is. Itt a kisváros fölötti hegyoldalon, csodálatos környezetben, fenyvesekkel borított változatos pályák vannak.
Pár éve Ponte di Legno - Temu sípályáit egy kabinos lifttel összekötötték Tonale pályáival, "Egy álom megvalósult" hirdette a lifttársaság. Azóta, jó hóviszonyok esetén egy keskenyebb erdei pályán le lehet síelni idáig, majd a kabinos mintegy negyedóra alatt visz vissza Tonaleba.
Ezt a részt ajánlom azoknak, akik szeretnek változatos tájakon, erdők-fák között síelni. Nekünk is nagyon tetszett. A sok kietlen sziklás terep után igazi felüdülés volt itt csúszni.

Ha már a Tonale hágó magasabbik felén síeltünk, természetes hogy felmentünk a Presena gleccserre. Ez a kabinos felvonót követően egy elég lassú, egyszerű ülőszékes felvonóval közelíthető meg. Ez a rész a gleccser húzós felvonójáig elég lapos, néhol dimbes-dombos, úgyhogy visszafelé jövet igencsak lendületet kell venni, hogy az ember ne kényszerüljön botozni. A pályaigazgatóság szerint a 3030 m-es gleccser tetejétől a fekete pálya aljáig, azaz a hágóig egy huzamban 11 km-t lehet síelni. A valóság az, hogy ez nekünk egyszer sem sikerült, mert csak rákényszerültünk, hogy lecsatoljunk és átsétáljunk az ülőszékes alatt a feketére. Igaz, láttuk a liftkezelőket lemenni, nekik sikerült nagy lendülettel átmenni, és a végén nekünk is csak kb 10 m hiányzott.
A gleccser egy rövid, meredek, jól lekezelt pálya. Igaz, olyan széles mint amilyen hosszú. Két párhuzamos felvonó szolgálja ki. Arrafelé elég hideg tud lenni, pláne ha fúj a szél. Viszont nagyon tud sütni a nap is. Érdekességnek jó volt, a napsütést nagyon élveztük, de azért ezen a síterepen vannak ennél jobb részek is.