Szia!
A te síelésedhez (ennyi időm van most sajnos, meg haverból nem is látszik sok minden):
Jó, sportos, stabil sízés, van benne élet, és ez nagyon jó alap!:-)
Ha én kapnám a feladatot, hogy tovább vigyelek, én két irányt céloznék meg.
Egyik lenne, hogy rendbe tennénk, hogy mikor kell feszülni, keményen melózni a kanyarban, és mikor van a nyugis, a feszülést kiengedős, passzív szakasz.
A mostani síelésedben nem érzem, hogy kihasználnád a nyugis, passzív pillanatokat, ott is melózol, ahol nem kellene, és ez láthatóan sok feszüléssel jár, ami még olyan helyeken is megjelenik, ahol nem kellene.
Rövidebben fogalmazva: nagyon sokat meg lehetne oldani lendületből is, nem pedig erőből. Ráadásul van, amit nem is lehet erőből megoldani, legalábbis messze nem olyan hatékonyan, mint lendületből. Ezzel a terhelés helye is jobban a helyére kerülne, attól függően, hogy a kanyar melyik részén vagy éppen.
Ajánlott "olvasmány" a témában Ozsi decemberben betett videója pár hsz-szel korábban:
https://sielok.hu/forum/viewtopic.php?t=14515&onemessageid=191329
Másik. Ezekkel együtt -mert nem különválaszthatók- rámennék arra, hogy a "belső és külső oldal" szerepét, munkáját rendbe tenném. A belső oldal ne csak támasszon -pontosabban egyáltalán ne támasszon-, hanem vezéreljen, irányítson, sokkal finomabban legyen szabályozott rajta a terhelés időzítése, mértéke és iránya, ez lenne a cél.
Ezzel egyrészt a terhelések kerülnének jobban a helyükre, másrészt -ami nagy előrelépés lenne- az íveket jobban tudnád szabályozni, ha kell, akár drasztikusan rövidíteni is. Egy új dimenzió nyílna meg, ha ez sikerülne. Most -én úgy érzem- azt síelted ki, amit a léc kiadott. Vitt a sí, a lendület. (Erre írta Vanczi, hogy érdekelné, mit csinálsz nehezebb pályán.) Pedig sokkal több van, lehetne ;-) benned és a síelésedben -akár egy ilyen pályán is-, ez egyértelmű.
Én így látom.