Grindelwaldi tartózkodásunk alatt 2 napot szántunk a Kleine Scheidegg síterületre, amelynek a wengeni része a hegy egyik, méghozzá a naposabbik oldala. Úgy gondoltuk, hogy számunkra kötelező lemenni a Lauberhorn-Weltcup Abfhart pályán. Ott volt a bakancslistán. És megérte. A start-állomáson fotopont van, ahol fénykép készül és ingyen letölthető a megadott weboldalról. Éltünk vele, a gyerkőcök többször is. Valóban fantasztikus végig menni a leghosszabb világkupa-lesiklópályán! Az aljában pedig ott vár a szlalom pálya, ahol szintén a legjobbak mérik össze tudásukat minden év februárjában.
Természetesen a 45-ös és 47-es pályák mellett az összes pályát besíeltük, így kipróbáltuk a világkupafutam mellett lejövő kék 35-36-os pályát is. Ezen melegítettünk be már csak azért is, mert a feketék délelőtt edzések miatt zárva voltak.
A wengeni oldalon azonban meglepetésünkre nem ez a pálya adta a legnagyobb örömöt, hanem a piros 35 és a piros 42-44-es pályák ezért a második napot már eleve itt kezdtük. A 35-ös egy nagyon széles pálya aránylag kevés síelővel. Itt lehetett igazán gyorsan menni, az utóbbi 2 pedig nagyon jó lejtő, hosszú, pont kellően meredek számunkra. Ezek a pályák azonban teljesen déli fekvésűek, így délelőtt lehetett igazán jókat csúszni rajta.
A wengeni oldalról dél körül mindenki át menekül a hegy túlsó oldalára. Mi is ezt tettük a Männlichen nagykabinossal, amelynek a völgyállomásáig még március végén is le lehetett síelni Wengen utcáin. Egyébként gyönyörű a falu. Itt is, akárcsak Grindelwaldban szinte minden ház fából készült alpesi stílusú ház.
A Männlichen kabinossal felérve 2340m-en fotopont fogad minket.
Ezen az oldalon szép rendezetten egymás mellett vannak a pályák, így mi is szép sorban egyiket a másik után síeltük be, míg a végén fönt, az Eiger Gletschernél találtuk magunkat.
Az 1-es, 2-es, 3-as pályákkal kezdtünk. Az 1-es az brutál volt, igaz aránylag rövid, de akkora buckákkal, amelyeket eddigi életem folyamán igazán csak kevés alkalommal láttam. A 2-es alján teljesen elfogadtható árfekvésű hütte van, nagyon nagy italválasztékkal és egyszerűbb ételekkel. A piros Riwella üdítőt mindenkinek meg kell kóstolni, ez a svájciak egyik büszkesége üdítő fronton.
Ezen az oldalon számunkra a piros 4-es, 5-ös, valamint a 21-es pálya tetszett a legjobban. Ez utóbbi árnyékos völgyben van nagyrészt, így még liftzárás előtt is teljesen rendben volt. A 21-es pálya felső szakaszán újabb élmény várt ránk. Speedcheck, azaz sebességmérő zárt pálya. Légellenállás szempontjából nem éppen kedvező sídzsekiben álltunk a rajthoz. Ezt az adrenalin érzést többször is át kellet élni. Így többször is lesiklottunk 100-110km-es sebeséggel. Erre kevés helyen van lehetőség, így aki itt jár, ne hagyja ki. Pláne, hogy az egészet videó rögzíti, ami azután a megadott weboldalról ingyenesen letölthető, megadva a síbérlet számát, amit a rajt előtt be kellett olvastatni.
A napot mindig az Eiger Gletshceren zártuk, ahonnan a 26-os, 22-es pályákon csúsztunk le Grundig, hogy visszavonatozhassunk Grindelwaldba, kihasználva síbérletünk minden előnyét. Ez a csúszás mintegy fél órán át tartott fentebb az Eiger-Nordwand fantasztikus pályáján, ami még ilyenkor sem volt buckás, majd egy hosszú kék erdei úton, amit még március végén is kb. 1 méter hó borított, hogy a városba való lejutást biztosítsák. Ez az út erdőben egy patak mellett vezetett. A völgy egyrészt szép volt, másrészt az erdő és a sok hó miatt kellően hűvös. Egy igazi családi pálya, ahol a legkisebbek is biztonságban le tudnak siklani.
Összességében a Jungfrau-régió 3 pályarendszere közül nálunk pont középen, a második helyen végzett. Ugyan itt van a legtöbb pálya számban is és km-ben is, de a legtöbb síelő is. Ráadásul a legalacsonyabban fekvő síterep a 3 közül, így sok pálya alja délutánra már össze volt túrva. Mindezek ellenére mi nagyon jól éreztük magunkat.