Üdv!

Gondoltam megosztom én is az" utolsó csúszás" történetemet. Február 26tól március 01-ig terveztem a síelést kreischberg pályáin. Sajnos 27-én be kellett fejezzem, így két napom kárba ment. Délutánig folyamatosam csúsztunk így egész elfáradtunk. Párom mondta, hogy menjünk le a kabinossal nehogy az utolsó csúszás áldozatai legyünk ahogy a korábbi beszámolókba írták.Persze én nehogy már! Ok a feketét kihagyjuk de a kéken a középső állomásig megyünk az gyerekjáték! A vége előtt kb száz méterre az utolsó letörés elötti lankás részen laza tempóban síelve úgy estem mintha egy vonat ütött volna el. Valszeg a léc külső éle akadt meg az olvadt havon, én meg a fáradtság miatti energia sporolós sielésem áldozata lettem. Kiugrottam a lécből és teljes mellkassal tompítottam a hegyet. Kb. egy percig levegőm sem volt. Ezután lesíeltem a maradék száz métert és lementünk a kabinossal. Na a parkolóban pakolás közben kezdtem érezni hogy baj van. Ma szántam rá magamat a kivizsgálásra mivel nem javultam. 9-es bordám törött plusz mellkass zúzódás. Szóval ha valaki érzi a fáradtságot NE kövesse el azt a hibát, hogy itt még lecsúszok, mert a baj könnyen megvan. Jobbulást mindenkinek!