A múlt hétvégén Tauplitz síterepén szerettünk volna síelni. Az időjárás viszont ezzel nem értett egyet. A Xavér ott talált minket a hegyekben. Három éjszakát töltöttünk a Hotel Berghof Tauplitzalm vendégszeretetében. S éppen ez az, amiért úgy gondoltam feltétlen írok néhány sort az ott tartózkodásunkról, mert nagyon jó szívvel gondolunk vissza az eltöltött néhány napra, annak ellenére, hogy a három napból nem egész másfél napot sikerült csak síelnünk. Megérkezésünkkor ragyogó napsütés fogadott még, bár már a liftek leálltak, mert már zárás után voltunk. Csodáltuk a mesés panorámát, aztán este a csillagos égboltot. Másnap, mintha a világ egy másik felén ébredtünk volna. Tomboló szélvihar hordta a havat - ítéletidő tombolt odakinn. A magyarok által üzemeltetett szálloda minden munkatársa jelesre vizsgázott ezen a néhány napon. Amit elképzelni sem lehet, azt is megpróbálták odavarázsolni nekünk, hogy jól érezzük magunkat. Az időjárásról semmit nem tehettek mégis kézzel tapintható volt együttérzésük. Türelmes, kedves és barátságos kiszolgálással, a szaunák teljes üzemeltetésével, a programok szervezésével sikerült elérniük, hogy észre sem vettük, hogy nem tudtunk síelni. Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiuknak kedvességüket és önzetlen segítőkészségüket. Jó volt látni, hogy a magyarok által üzemeltetett szálloda jelesre vizsgázik a "sógorok" birodalmában, mindenki megelégedésére.
A sípályák a vihar nyomait itt-ott még viselték, de ezen csöppet sem csodálkoztunk. Nagyon tetszett, hogy hosszú pályákon csúszhattunk, néha bizony - bár igazán keveset - botoznunk kellett, de a második menetben már tudtuk, hol kell megengedni a lécet kicsit jobban, s akkor már ott sem kellett botozgatni.
A panoráma csodás, ha valakinek sikerül napsütésben végig síelni itt néhány napot biztosan egy életre szóló élmény marad.