12 éves korom óta síelek, ez az életem. Sajnos nem tudunk annyit menni síelni, hogy nekem elég legyen, de lehetőségeinkhez képest gyakran megfordulunk Ausztria és Magyarország síterepein.
Először csak egy iskolai sítáborban ismerkedtem meg az eufória ezen formájával, majd rájöttem, hogy sízés nélkül nem tudok élni, így elcsábítottam a szüleimet, unokatestvéreimet, barátaimat, és mára már vagyunk 10-15-en, akik összeszokottan és rendszeresen járunk síelni.
Egyébként nagyon szeretek még minden más havas és jeges sportot. Nyáron néha nosztalgiázva előveszem a bakancsomat és a léceimet, és reménykedve várom a hideg évszak kezdetét.