1983-ban ismerkedtem meg a síelésnek az akkoriban magyarok számára elérhető változatával. Ezt leginkább a pokol szóval tudnám jellemezni; legalább is egy 4 éves gyermek számára mindenképpen az volt. Ezt a feelinget (mert arról van ám szó!) nyilvánvalóan sok kortárs ismeri, akinek nem adatott meg, hogy normális körülmények között, oktatótól tanulhasson síelni...
Először kb. 1993-ban ismertem fel, hogy a síelést néha még élvezni is lehet. Ez a folyamat annyira erősödő tendenciát mutatott, hogy 2002 óta (amikor életemben először síeltem Szlovákián és Magyarországon kívül, konkrétan Tarvision és Ausztriában) egyre inkább imádok síelni.
Azóta évi rendszerességgel síelek évi 1 hetet, általában Ausztria síterepein; alkalmanként pedig be-becsúszik 1-2 nap plusz, pl. Dobogókőn, Donovalyban, vagy bármely más közelebbi helyen.

Jelenleg már a gyermekeim is tanulgatnak síelni.

Hát, dióhéjban ennyi.