Egy olyan pályán tanultam meg síelni, ami ma már nem is létezik, pedig két felvonó is volt rajta. A nyolcvanas években nem voltak nálunk modern húzóliftek. Csak ment a csupasz drótkötél, ráakasztottam a kampómat, ami egy kötélen keresztül a derekamra rakott Apám megunt erős bőrövére volt rögzítve. Nem volt ratrak. Ha esett a hó egy napig nem ment a felvonó, mert léccel felfelé gyalogolva tömörítettük a havat a pályán. Béla bácsi kalauzlyukasztóval jelölte a bérleten a felhasznált húzásokat. Nagyon szerettünk síelni.