Harminc évesen kezdem el tanulni síelni. Első utam a sípályára ( úgy hogy még soha az életemet nem volt a lábamon semmi, még korcsolya sem) egy piros pálya volt szakadó hóval és köddel. Egy nap volt míg megbírkóztam a tereppel. Hát nem mondom, hogy nem fáradtam el és sajnos még is sérültem. Másnapom egy zöld pályán volt. Sajnos két nap volt a a síelés, így nem tanultam meg. De büszke voltam magamra. Utána elkövetkezendő 4 évben már egy hetekre mentem Olaszországba. Ott viszont nagyon beleszerettem a sportban. Sajnos 5 éve nem volt alkalmam eljutni.
Most 40 évesen bele vágtam a snowboardozásba. Két napnál tartok és egész jól megy. Újra megbírkózom a pályával Franciaországban. Nem mondom, hogy ez sem fájdalmas és könnyű. De bízom benne, hogy menni fog.