Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Koralpe, Lavanttal: Hószomszédi viszony

2007. november
A Lavant-völgyről jellemző módon alig hallottunk, pedig szinte mindenki átszeli, aki kicsit is beljebb teszi a lábát Karintiába. E völgyben kígyózik ugyanis az A2-es autópálya, valahol félúton Graz és Klagenfurt között, ahol négy sípályarendszer leselkedik a gyanútlan utazóra...
Kilépés a vetítésből
másodpercenként
3
váltás
Ez a legnagyobb baja a legtöbb autópályának. Nem engedi látni, amit látnunk kellene. Hol egy zajvédő fal, hol egy túlzottan magas biztonsági korlát, hol egyszerűen csak a vihargyors tempó állja útját az elsuhanó táj felismerésének. Szégyenszemre magam sem azonosítottam korábban a Lavant-folyó völgyét, pedig csak Olaszország felé utazva hányszor érintettem, de arra már sosem hagytam lehetőséget, hogy a völgy esetleg visszaérinthessen.

Ilyen közeli pályarendszereket megismerve felmerül a jogosnak tűnő kérdés: mi a fenének utazik annyi síelni vágyó család feleslegesen távoli helyekre, amikor ilyen relatív közelségben négy olyan kis síparadicsomot is találhat, ami több mint elég egy átlagos sítudású magyar famíliának. Az 1300 és 1700 méter között fekvő Klippitztörl, Weinebene és Hebalm pályarendszerek elméletileg nem versenyezhetnének magasabban fekvő karintiai területekkel, hiszen mindegyik hozzávetőlegesen csak annyi kilométernyi sípályával rendelkezik, mint a legnagyobb szlovákiai síparadicsomok. Ez a megközelítés azonban helytelen következtetéseket hozhat; érdemes tehát jobban szemügyre venni a völgy nyújtotta lehetőségeket!

Talán a legismertebb, de mindenképpen a legmagasabb a négy közül Koralpe. Nem véletlen, hogy itt jártunk mi is, ezen a 2100 méteres magasságig nyújtózkodó, sok meglepetést tartogató kis síkomplexumban. A Lavant-folyó, mielőtt elérné a szlovén határt, hogy onnan nem messze tovább duzzassza a Drávát, átszeli többek között Wolsberg városát, ahonnan aztán Koralpe sípályáitól már csak egy rövidebb szerpentin választja el az érkezőket. 2007 telét, vagy inkább annak hiányát nem kell ecsetelni senkinek sem, éppen hogy megmentette a február és a március egy része az osztrák téli idegenforgalmat. Így amikor március elején megérkeztünk Wolsbergbe, nehéz volt elképzelni a már régen tomboló tavasz közepette, hol lesz egyáltalán hó ezen a viszonylag alacsony fekvésű hegyen.
A 13 kilométernyi szerpentinecskén felfelé haladva a laza mellénykében barackfákat metszegető bácsikák viszonozták kétkedő pillantásainkat, így nem csoda, ha megváltásnak éreztük az 1500 méteren egyszer csak megjelenő, nem is kevés havat. Hasonló meglepetés volt a sípályák alján, fenyőerdőben végigpakolt 20-30 bűbájos alpesi faház, ami a terület befektetőinek egyik új turistacsalogató alkotása. Elsősorban a családdal érkezőknek, bár ha jobban átgondolom, baráti társaságok se találnak ennél "pályább" pályaszállást maguknak. Lehet, hogy a többször elhangzott "család" jelző elijeszti a komolyabb sízőket, pedig egyáltalán nem mondható, hogy a szűk 30 kilométernyi pálya ne tudná kielégíteni a tapasztaltabb lesiklók igényeit, még ha igaz is, nekik inkább egy hosszú hétvége javasolt itt, nem pedig 6-7 nap. Nem mintha a pályák jó része nem piros lenne, kifejezetten ideális és kellően hosszú, a carvingtechnika tökéletesítésére abszolút alkalmas sípályákat is találhatunk. Ráadásul a legnagyobbikhoz négyszemélyes lift is tartozik, ami nem hátrány a sok húzólift mellett. Koralpén találni egy-két fekete vagy igen sötétpiros pályát is, melyek kellően izzasztóak ahhoz, hogy a legjobbak is élvezetet találjanak bennük néhány nap erejéig.

De visszatérve Koralpe célközönségére, a kezdők és középhaladók válogathatnak igazán a szintjüknek megfelelő lejtők között, és tekintve, hogy ők alkotják a síelést hobbiként választó emberek legnagyobb részét, nem árt, ha tudnak erről a kiváló lehetőségről is. Az teheti még vonzóbbá ezt a völgyet, ha figyelembe vesszük, milyen közel van a többi osztrák régióhoz képest: mindössze bő 4 órát kell csak Budapestről autózni, hogy megpillanthassuk Koralpe egyik ritkaságát, a legnagyobb sípálya induló állomásához közvetlenül a parkolóból felágaskodó toronyliftet. Ugyanitt figyel amúgy a környék egyik legjobb "Hüttéje", ahol a pályán szerény számú síelő ellenére is akkora buli volt már délután 5-kor, hogy az megszégyenítette volna Ischgl vagy Sölden ipari méretű bulizónáit is.

Ha valakit mégsem a kora esti delírium vonz majd ide, az akár 900 euróért is eltölthet egy hetet asszonyostul, két gyerkőccel együtt a már említett alpesi faházakban, beleértve persze a síbérletek árát is, ráadásul benzinre se kell majd egy teljes nettó minimálbért elköltenie annak, aki a távoli hómezők helyett a Lavant-völgyet választja.
Kapcsolódó síterepek:
Kapcsolódó országok:
h i r d e t é s
UTASBIZTOSÍTÁS -10% » FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE » INGYENES TANÁCSADÁS » SÍELŐK NAPTÁRA »
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 64 vendég és 10 regisztrált felhasználó látogatja.