A síelés úttörőjéről mesélt az osztrák síbajnok

Azon belül is Warth-Schröcken, az Arlberg sírégióban található alpesi falucska, ahonnan érkezett. Hubert Strolz nagyon fiatalon, 2,5 évesen ismerkedett meg a síeléssel. Igazság szerint ez elég kézenfekvő volt, hiszen édesapja síoktatóként tevékenykedett Warthban. Csak idő kérdése volt, mikor tör felszínre a benne szunnyadó családi szenvedély a sílécek iránt. Warth-Schröcken hóban gazdag telei a legjobb feltételeket biztosítják a síelők számára. Édesapja hamar felfedezte tehetségét. Idővel világossá vált, hogy erősségei közé olyan technikai területek tartoznak, mint a műlesiklás vagy az óriás-műlesiklás. Legnagyobb sikereit a világbajnokságon az osztrák nemzeti válogatott csapatban érte el, és 1988-ban a Calgary olimpiai játékokon összjátékban arany, az óriás-műlesiklásban pedig ezüstérmet szerzett.

Interjú Hubert Strolz osztrák síbajnokkal

Gyorsaság vagy szépség? Ön számára melyik a fontosabb a síelésben?
Egyértelműen a szépség! Persze versenyzőként, fiatalon mindenki a sebességet hajkurássza. Aztán eljön az idő, amikor már nem ez a fontos, hanem a természet és mozgás szépsége az, amiért a sísportot élvezzük.

Hogyan folytatódott a pályája, miután lezárult a profi versenyzés korszaka? Édesapám nyomdokait követve államilag elismert síoktató és sívezető lettem Warthban. Örömmel osztom meg trükkjeim és a versenyeken szerzett tapasztalataim az utánpótlással és a síelés iránt érdeklődőkkel egyaránt. Korábban a síiskola vezetője voltam, ma főleg freeride túrákat vezetek egyének vagy kis csoportok számára.

Igaz a hír, hogy hiány van Ausztriában síoktatókból?
Igen, főleg az ünnepek alatt és csúcsidényben tapasztaljuk, hogy nincs elég oktató, és ennek több oka is van. Az egyik oka, hogy az itt születő fiatalok közül sokan városokba költöznek és másféle életmódot választanak, mint szüleik. A másik, hogy a síoktatás szezonális munka, és ha valaki nem talál a téli idényt jól kiegészítő nyári tevékenységet, akkor nem tud hosszú távon ebből megélhetést teremteni.

Ön mivel tölti a nyarat, mire vált, miután elolvad a hó?
Gazdálkodással foglalkozom saját farmomon. Számomra felemelő érzés megművelni Warth meredek domboldalait. Amikor a traktoromon ülve nyírom a füvet az alpesi legelőn, és beszívom a friss szalma illatát, gyakran megtalál a "éppen a legjobb helyen vagyok" érzés. 2007-ben pedig egy nagyszabású istállót építtettem, ahol szarvasmarhákat tartok. Tehát egy komplett alpesi parasztgazdaságot irányítok, emellett vendégszobákat is kiadunk.

Ez jó kombinációnak hangzik. Akár minta is lehetne a következő nemzedék számára.
Igen, próbáljuk a helyi fiatalokat itt tartani és egy élhető jövőképet mutatni nekik. Ez nem könnyű, hiszen a továbbtanulás miatt nagyvárosokba utaznak és azután ott maradnak, vagy ki tudja, hol kötnek ki. Versenyző koromban sokat utaztam, bejártam a világot, de jó volt visszatérni a falumba. Szeretek itt élni, örömmel tölt el, hogy a világnak ezen a festői helyén dolgozhatok. Törekednünk kell arra, hogy a település ne csak a turistáknak legyen vonzó, hanem a helyi fiatalságnak is legyen miért itt maradni. Az egész családja síel?
Hogyne, a gyermekeim természetesen megfertőztem a sísport szeretetével: fiam, Johannes már indul a Világkupán, síversenyző és képzett síoktató. A lányom is kimondottan tehetségesnek bizonyult a sízésben, de ő nem szeretne oktatni, és tiszteletben tartom a döntését. Édesapám 84 éves és még javában síel, igaz, már csak akkor megy ki a pályákra, ha kedvező az időjárás.

Maradék szabadidejét mivel tölti?
Ha kikapcsolódásra vágyom, általában a hegymászást, biciklizést vagy a futást választom, és persze a magam öröméért is szoktam síelni. Ezen kívül akrilfestészettel foglalkozom és bevallom, hogy a képeim témájának igen gyakran választom a falumat körül ölelő hegyeket.

Mik a tervei Budapesten?
Az Osztrák Idegenforgalmi Hivatal - austria.info - meghívására érkeztem a magyar fővárosba, ahol most járok először. Otthon már leesett az első hó, de itt még nyárias az idő és feleségemmel nagy sétákat teszünk a városban, amit elmondhatom, gyönyörű. Örülök, hogy találkozhatunk a síelést szerető újságírókkal és átadhatom nekik az érzéseimet, melyek Ausztriához kötnek. Szeretettel várok mindenkit Warth-ba egy jó freeride túrára, melyet a síelés egyik úttörőjének nyomvonalán vezetek!

Erről mesélne bővebben? Kit tartanak a síelés úttörőjének szülőhelyén?
Johann Müller plébános 1891 és 1896 között tevékenykedett Warthban és ő hozatta ide az első léceket Skandináviából. 1894 késő telén a „Deutscher Hausschatz“ című újság arról tudósított, hogy a fenti Északon a nagy hóban az emberek síléceken közlekednek. A kép alatt feltüntették, hogy hol és mennyiért szerezhetőek be ezek a lécek. Müller plébános fogta magát, és rendelt magának egy párat. A lécek 14 nap múlva rendben megérkeztek a postára, a plébános pedig néhány napos gyakorlás után - melyet, hogy ne nevessék ki, sötétedés után tartott - elindult első sítúrájára Lechbe. Akkoriban még a Tannberg magasságain senki nem látott sílécet, nem volt kitől eltanulni a mozdulatokat. A plébános a képek alapján a léceket a cipőhöz rögzítette és hegymászóbotot használt a haladáshoz. A "történelminek" számító sítúrát azután többször is megismételte, egyre gyakrabban járt át Lechbe vagy Hochkrumbachba és Schröckenbe, de a síléceket sosem sportolásra használta, hanem praktikus közlekedési eszközként. A mai szórakoztató carvingozásig persze még rögös út vezetett. Napjainkban a Müller plébános nyomdokain vezető freeride túrákat szervezünk vendégeinknek, én is szívesen kísérek csoportokat, és mesélek nekik elődeinkről, akik "feltalálták" nekünk ezt a varázslatosan szép sportot, amit ma meghatározza az ausztriai telet.