2 napot síeltünk Venet síterepén. Választásunk azért esett erre a kis, távoli síterepre, mert az éjszakai vonat Landeck-Zams állomáson állt meg. 2 óra késéssel 1/2 6 helyett 1/2 8-ra értünk oda reggel. Egy klassz reggeli után az állomás pékségében lesétáltunk a szállásunkra (800m). (Voltak taxik az állomás előtt siboxszal, ha valaki kevésbé sportos.) A házinéni rendes volt átöltözködhettünk, efoglalhattuk reggel a szobát. 10 óra előtt már a liftnél voltunk (100m-re volt a háztól). A havazás kezdett elállni, jött a napocska.

A sípályát a környékbeli falvak üzemeltetik. 20 percenként visz fel a nagykabinos lift. Vasárnap lévén, és talán a nyitási akciónak (35EU volt egy felnőtt + egy gyerek jegy) hála "többen" voltak. A liftkezelő a társaság felének név szerint köszönt, elmondta mi merre. Jó a hó, ez-az lezárva ... Nagyon családias volt a hangulat. Fent van egy 2-es ülős, egy bubis modern 4-es és egy régebbi 4-es lift + húzóliftek.

A pályák minősége tökéletes volt. A kb. 50-100 ember úgy eloszlott, hogy alig lehetett néha látni valakit. Volt ahol az este ratrakolt kifagyott pályán mi húztuk az első íveket az éjszaka lehullott 10-15cm-s porhóban ... 2200-1500m között síeltünk. Egész jó hosszúakat lehetett csúszni. Egyszer lementünk 900m-es állomásra is véletlenül. (Le volt zárva a pálya, készítették elő. Óriási hóhegyek között csúsztunk, néhol szűzhóban, erdőben ... Megizzadtunk.) Szuper sínap volt.

Másodjára szerdán mentünk fel hazautazás előtt. 13.30-kor indult a vonat. Így délelőtt 9-12-ig csúszhattunk a "privát" pályánkon. Kb. 5-10 vendég volt a hegyen. Itt láthattam végig a ratraknyomot, ami St Antonban hiányzott. Eljövetelkor a kasszás barátságosan megkérdezte milyen volt, jól éreztük-e magunkat ... Majd visszaadott az 50EU-ból, 15-öt. (Megveszed a napijegyet és a 12:30-ig visszaviszed, kapsz vissza pénzt.) Így a Tirol-West vendégkártyánkkal (15% kedvezmény) ismét 35EU-ért síeltünk ketten, igaz csak 1/2 napot.

A környéken (St Anton, Venet, ...) sok magyar dolgozik viszont kevés magyar síel (egyszer hallottunk vendégtől magyar szót). Így a magyar pincérek örültek nekünk, kicsit mindig elbeszélgettünk.