Csonka ágnes Kinga által küldött hozzászólások listája

2021.12.26. Maribor Pohorje – Jelöletlen járhatatlan pályák!

A parkolóhoz vezető alsó pályaszakasz nem használható. Ezt mindössze egyetlen, a kresz táblák méreténél kisebb kerek tábla jelzi a pálya szélén. Normál tempóban síelve szerencsés esetben esetleg feltűnik, ködben lehetetlen észrevenni. Se narancs kordon, se sárga szalag, se molinó, se zászló, se semmi. A kabinos felvonó felső állomásán nincs a pályák állapotát jelző ledes tábla. A weboldalon annyi áll, hogy a pályák 16.00 óráig tartanak nyitva (van róla screenshotunk), a pályákra kattintva sem jön fel több info. Sehol semmi nem jelzi, hogy a parkolóhoz csak a felvonóval lehet lejutni, következésképp nem kevesen próbálnak lecsúszni.

Kb 300 méterrel az utolsó, félpályáról induló sílift beszálló állomása után a pálya már járhatatlan, a hóréteg alig néhány cm, kövek, fűcsomók állnak ki mindenütt. Mire lecsatolunk és legyaloglunk, három lécünkben és egy alpine boardunkban már jelentős károk keletkeztek. Az üzemeltetésen senkit nem találunk, telefont nem vesznek fel, a pénztáros szerint azért, mert vasárnap van(!).

Másnap reggel sikerül bejutnom a pályán lévő irodába. Az ott dolgozó munkatársaktól azt az infót kapom, hogy a weboldalon kellett volna tájékozódjak, ám amikor megnyitják, ők is azzal szembesülnek, hogy a pályára kattintva nem ugrik fel semmi, nem derül ki, hogy a pálya le van zárva. Megtudom továbbá, hogy a pálya a szlovén szabályoknak megfelelően van jelölve, ott nem előírás sem a kordon, sem a szalag, sem a molinó. Ennek ellenére később a nap folyamán a kérdéses helyen megjelenik a pálya szélességének ⅔-án a kordon, és egy nagy sárga molinó.

A pályaigazgató este felhív a meghagyott telefonszámomon, és üvöltve közli velem, hogy semmilyen felelősséget nem vállalnak a megsérült léceinkért, valamint azzal fenyegetőzik, hogy eljárást indít ellenem azért, mert három gyerekemmel lezárt pályán síeltem. Nyilván viccből. Szeretem törni a léceinket, veszélyeztetni a gyerekeimet, meg gyalogolni velük a kövek közt, léccel a vállunkon.

Több mint 40 éve síelek, ehhez foghatót még nem láttam!