Ahol nem kell várni a felvonóra (egy kezdő sífutó nem titkoltan marketing ízű gondolatai)
Az egész ott kezdődött, hogy 8 éve, 10 éves (igen 10 év, csak megfontoltan!) gondolkodás után lécre álltam és elkezdtem a menőzést a domboldalon. Igen-igen, bal lábam a hátam mögött keresztben, a fejem 15 cm mélyen a fagyos hóban (Do picsku! tartja a mondás Donovalyban a 20. perc sorban állás után). Kegyetlen, SOHA-SEM-BEVEHETŐ erdei pálya és a félőrültek a messzi túloldalon (Hola, de nem szuper). Természetesen azonnali szerelem a fagy, a hóláncszerelés, a híg szlovák teák és 4 napos autópálya matricák után. Akinek már volt szerencséje ahhoz, amikor a cca. 20 km autópálya szakasz közepén Darth Vadernak öltözött fazonok mindenkit tételesen ellenőriznek a matrica miatt a benzinkútnál, az érti a nosztalgiámat.
Két év Szlovákia után Ausztria, nagy-nagy terepek aztán mostanra magyar szemmel jó átlagos sí tudás, amibe még néhány ausztriai céges síverseny is benne van mért idővel, ahol még maximum 3 osztrák is mögöttem végzett. (Na ja, ein meter schnaps per kopf bitte! Mekkora kúlság mesélni másnap vínben az utolsó helyet).
Egy mondat a mért időről: Egyszer úgy volt, hogy a rajtban mögöttem állt maga Franz Klammer mint marketing díszpinty. Ezer világkupa győzelem, olimpiai arany után hárommal nagyobb sorszáma volt mint nekem. Durva élmény volt látni, hogyan jött/esett le a hegyről, de a legdurvább az volt, hogy majdnem előttem ért a célba. Aki teheti, nézze meg ezeket a zseniket élőben, a tévén nem jön át.
Ment minden, ahogy kell, asztalon táncolás (Dachstein), 1 órás ücsörgés a 4-es beülősben (hoppá Donovaly egyre jobb) mínusz 23 fokban, báránycsülök és üveglift az olaszoknál (Kurrrve!, kurrve!, ahogy az olasz apuka idomítja gyermekét a pályán.).
KoránkelésegynapSemmeringodavisszaakutyásliftnélfélórasorban(válságelőtt)tisztaSzlovákia.
Szauna, szauna, szauna.
Csak azok a fani párhuzamos nyomok ne lennének ott mindenhol, csak útban vannak a laposon, meg azok a vicces emberek, akik ott próbálkoznak az előrejutással, mint a kombínó és mindezt passzos nadrágban! Na hagyjuk már ezt emberek! Macerás ez a botozás az áramszedőkkel így is, ne hogy már itt kerülgessük a telkes járatot is! Hö!
Aztán, mint sikertelen ex-sportlövő (Pongrácz utca, MHSZ, katona apukás haver) egyre több perc a tévén nézve ezeket a csúszkálós fazonokat, akik még lövöldöznek is közben. Bizony, akik a célba érés után habzó szájjal vigyorogva fekszenek a havon percekig! Mekkora már!
ELSŐ
Aztán sok-sok nap lecsúszás után és egy szerencsés véletlen során elmentem az első sífutás edzésemre.
Hogy ez mekkora egy hülyeség! Még hogy oktatni EZT? Annak, akinek mért ideje van műlesiklásban és jéghokizott 4 évig? Na megmutatom én ezt gyerekek! Persze kezdő csoport, oké edzőbá! Max 10 percre aztán csá, irány a Déli persze lécen ...
Hogy 8 alkalom kell? Melegítsek is be barátom? Hal aljú (vagy mi) léc, persze, abban van a high-tech, sima talpon mindenki tud.
Az első 10 méteren pontosan 2.5 szer estem el. Először előre, ami állítólag nem egyszerű, aztán oldalra, ami alap, majd egyszer az utolsó pillanatban megkapaszkodtam egy fában, ami persze nem ér. Két óra délelőtti laza mozgás, haza, picit dőljünk le, mert mintha történt volna valami...
... , hogy mindjárt kiesik valaki a Megasztárból? Éjfél van.
A naptár velem volt, jött a vasárnap, de végül kedd körül már lefelé is tudtam menni a lépcsőn fejjel előre.
Hát így volt az első
(folyt. köv.)