Sziasztok!
Tartozok egy élménybeszámolóval Nektek a febr.5-től Bodensdorfban töltött létünkről. Mint írtam se én se a párom nem tudtunk sielni, amikor nekivágtunk a kalandnak. Szombaton érkeztünk a szállásra, kiváncsiságunknak engedve egyből feltérképeztük a helyet és a várható élményeink helyszínét. Hó lent nem sok volt, a tó nem volt befagyva (nagyon..) így a korcsolyázási tervünket veszélyben láttuk. Csabornak köszönhetően már itthon lebeszéltem egy síoktatóval a leendő óráinkat hétfőtől. Úgy terveztük, hogy jó lesz nekünk 2*2 óra hétfő és keddre elosztva, ebből kiderül van-e affinitásunk és készségünk a csúszáshoz. Teljesen nullkilóméteresek voltunk. Eljött a hétfő és mi kissé féléve és tele kérdésekkel nekivágtunk az "ismeretlennek". Az első két óra után egyáltalán nem voltam elégedett magammal, hisz még a hóekét se tudtam normálisan megcsinálni. Nem úgy,mint a párom ( aki eredetileg nem is akart sielni, csak miattam jött el)!! Másnap már korán a pályán voltunk és gyakorolgattuk, amit előző nap tanított Misi. -És itt engedjetek meg pár szót Rostási Mihály oktatónkról. (Talán Csabor a Te "kis" fiadat is ő oktatta?) Mi roppant szimpatikus, türelmes, vicces embernek ismertük meg, aki mindent megpróbál megtenni azért, hogy átadja a tudását és mindezt úgy teszi, hogy észre sem veszed. :):) Bár -ami 1000 embernél beválik tanítási módszer - nálunk néha csődöt mondott, a legelképesztőbb és legegyszerűbb "parancssort" követve viszont teljesen könnyen vettük a tanulnivalót.:) Ezen ő maga is csodálkozott ( azt mondta mi fordítva működünk :))
Na de a lényeg, hogy elégedettek voltunk a tanítással még akkor is amikor kedden nap végén megkérdeztem (kértem, h őszintén válaszoljon, mivel nekem a 2. nap is olyan érzésem volt, h nem megy ez nekem olyan gördülékenyen és gyorsan, mint kellene), hogy mit gondol, tanuljam-e tovább vagy se. Válasz: első óra után úgy látta reménytelen vagyok, de a 2. órán már látott némi reményt. Viszont a kedvesemet bónagyon megdícsérte, mert neki naon jó érzéke van hozzá. És mivel ő is rettentően ékvezte (le se akart jönni szinte a pályáról) eldöntötte, h maradunk még egy napot. Így esett meg, hogy 3. naponkon reggel már megint kint voltunk a pályán, gyakoroltunk míg Misi dél körül meg nem érkezett az utolsó óráinkat tartani. Hát nem szőrőzött, azt mondta kezdésnek, hogy irány az 5-ös pálya és ott fogunk ma lejönni. Én naon megijedtem, mert teljesen bizpnytalan voltam...fent megpróbálta volna a "farolást" megtanítani nekem, de nem ment. :(. Aztán egyszer csak jött a meredek és gyorsulás ...rá voltam kényszerítve, hogy csináljak valamit és magam se tudom, hogy de elkezdtem érezni mit kellene tennem. És onnantól kezdve -persze eleinte rengeteg eséssel megfűszerezve- Misi csak jött utánam és számolt a fordulások/farolások között hogy 3, majd 2 majd pedig 1 a végén pedi csak fordul, fordul...brillíroztam!! :) Lecsúsztam. 2. körben már egyedül jöttem le és talán 2x estem el. :)) Rájöttem és iszonyatosan élveztem, bár remegtem mikor leértem, de naon jó volt. Misi meglepödött, azt mondta ezt soha nem gondolta volna- a 2*2 óra utáni véleménye miatt-, hogy én így lejövök a kék pályán, hogy a végén azt kell mondja ha maradnék még holnap a piroson csúsznánk.:) ( bár ez azért túlzás sztem...)
Szóval igazatok volt: most, hogy ezt megtapasztaltuk, biztosan állíthatom, ha megyünk havas vidékre biztos nem korcsolyázni fogunk!!!:)
Köszönet Csabornak a síoktató elérhetősége miatt (Rostási Mihály áprilisig még kint van és vállal oktatást-nem csak kezdőknek) és köszönet Misinek, aki kitartó volt és megtanította nekünk az alapokat, melyből már tudunk táplálkozni....:)
További szép estét mindenkinek.
Keresés
