Tegnap szembesültem azzal a ténnyel, hogy milyen jó érzés is talpontekerés! (egy vagy két szó?) Az történt ugyanis, hogy a fiam biciklijével kellett útnak indulnom, és egy kis technikai akadály miatt nem tudtam az ülést a kellő magasságig (alacsonyságig) leengedni, megfosztva magam ezáltal a talpon tekerés élményétől, mert épp, hogy a cipőm orra ért le a pedálig. Annyira ugyan nem volt vészes a helyzet, hogy a fenékriszálást is be kelljen vetni, viszont új dimenziókat nyitott: remek izommunka vádlinak a lábujjontekerés! :(