Előzmény és válaszok a Ideális körülmények vs. nem ideális körülmények topikból

Na ezt vártam!
Van egy mondás (tavaly januárban talpas szájból hangzott el Schladmingban): 3-an vagyunk a lécen... a harmadik a félsz :)

No én pont a nevezett nem ideális körülmények miatt választottam a mostani lécemet.

Igazából a túrt, buckás pálya szerintem tanulási szempontból jobb, mint a buta, suta pálya. Ez utóbbi pl. az üvegkeményre fagyott vagy melegben cementesre tömörödött. Ezekről a talajokról nagyon kevés visszajelzés jön, miközben a tanulás azt jelenti, hogy tanítjuk a bejövő érzeteket és az arra adott reakciókat. Amikor nagyon kevés az input, akkor nagyon nehéz jó reakciókat adni rá. Egy profi síelő sokkal kifinomultabban érzékel, neki ez nem annyira zavaró, de egy átlagos síelőnek szerintem ez a legrosszabb, amivel oktatóként is nehéz feladat megbirkózni.

A túrt, buckás, mély, változó hó viszont nagyon jó tud lenni, mert rengeteg markáns jelzést ad, én nagyon szeretek benne dolgozni. Az ideális az egyébként, ha sikerül ilyen körülmények között olyan finom érzékelést és reakciókat megtanítani, hogy a mozgásszerkezet szinte semmiben nem változik meg: a tökre összesíelt pályán ugyanolyan rövidlendületet megcsinálni, mintha frissen lenne ratrakolva...

Itt is más a helyzet, ha lazább a hó, és jól időzített izomtónusokkal síelve szétrobban, mintha ott sem lenne. És más, ha már összeállt buckák vannak, jellemzően a völgyekben kipolírozott talajjal, a hegy felőli emelkedőkön pedig összetúrt, lazább hóval.

Mindegy melyikről beszélünk, egy közös van benne: ha nincs meg a stabil alaphelyzet a kikormányzásban (és a majré meg hátul ül a lécen - jellemzően olyankor, amikor nincs meg a stabil alaphelyzet...), akkor fenékkel bele fogunk flatterolni az élváltásba.
A keresztbe vágott síléccel oldalra csúszva három dolog történhet, mindegyik rossz:
- beleakad a buckába,
- beleakad a túrt hóba,
- megcsúszik a políron.

Az a jó, ha ilyenkor is tiszta az élváltás, futtatva, siklásban, viszonylag élesen megy a léc a bekormányzásban, és ebbe adagoljuk bele a szükséges forgatást.
Az élváltásban keresztbe vágott, flatteroló síléc egyébként annál nagyobb hiba, minél nehezebb vagy mélyebb vagy keményebb a talaj. Egyedül a normálisan ratrakolt pályán nem büntet, egyébként mindig.
Ezért kell jól megtanulni síelni normális körülmények között, mert ez adja meg az esélyt a túlélésre ha beüt a krach.

Amúgy az alapkérdést nem is a köd miatt vetettem fel, hanem a túrt havú kezelt pályák kapcsán (nem off-piste, az más téma).
A köd gyakran pszichés problémákat hoz elő ( láttam már tapasztalt sízőt emiatt elájulni - igaz, hogy a lécünk orrát sem láttuk).

Bár......
nyugodt víz nem nevel jó hajóst

Druszám az irány jó, de a szmálji lemaradt ;)

Ezzel nagyon egyetértek.

"Aki sokat fog, keveset markol", mondják.

Én azért bízom benne, hogy egyetlen szakember sem mond olyanokat, hogy mindig ugyanúgy kell síelni. A síelés arról szól, hogy reagálunk a ránk ható körülményekre - ez folyamatos változást jelent.

Van persze egy csomó állandó elem is, amelyeken belül vagy amelyekhez képest jönnek a változások. Pl.: tök mindegy, hogy ratrakolt-e pálya térdig ér a hó, a gravitáció és a kanyar fizikája nem változik meg, és ezek miatt egyre nő a ránk ható a erő a kanyarban. Ehhez mindenképpen igazodni kell, de másként a ratrakolt pályán és másként a mély hóban.

A mélyebben rögzített tudás törvényszerűen visszajön, ha kiesünk a komfortzónából, de ezen lehet dolgozni! ;-)

Oktatóként ezért fontos ködben vagy rossz körülmények között is megküzdeni, bármennyire is utálom, mert ebből tudom, hogy mit kell tanítanom a síelőknek.

Ez nem is a szándékom, csak ki akartam emelni a másképpet.

Csak lazán Replaci, ne légy merev, néha a kevesebb több

Mi lenne, odateszem a palackot, a "frittaten suppe" mellé.

Szia!

3 "mi az a másként" - t írtam az előbb.

1. Bucka másként, mint ratrakolt.
2. Mélyhó másként, mint ratrakolt.
3. Ködben másként, mint tiszta időben.

Kérlek, ne kívánd tőlem, hogy a hogyanokról, mikorokról és miértekről is írjak. Ezek a tanfolyamaink anyagai.

Üdv.: Replaci

"ködöt személy szerint annyira utálom, (nem jó a szemem), hogy ha 3 méternél nem látok tovább, akkor én bemegyek a kocsmába,"
No akkor mi lesz az oxigénes vízzel? Bocs Laci de az akkora magas labda volt, hogy nem lehetett nem leütni :D

2. És vannak, akik azt mondják, (én ezek közé tartozom), hogy különbözőképpen.

Abszolút egyetértek! De mi az a másképp? (A lányaim szerint ilyenkor előveszem a "régi" stílusomat:)

A nagy testvér figyel... ,,(vannak kigyűjtött idézeteim)."

Szia!

"a fórum síoktatásról szóló vitáiban olvasottak alapjában véve - legalábbis szerintem - csak jól előkészített (ratrakolt) pályákon érvényesek."

Lehet ám, hogy vihart kavarsz ezzel a megállapításoddal.

1. Vannak akik azt mondják, hogy mindenhol egyformán kell síelni, (vannak kigyűjtött idézeteim).

2. És vannak, akik azt mondják, (én ezek közé tartozom), hogy különbözőképpen.

Csak a magam nevében tudok beszélni, (lásd ez évi Kaprun besízésünkről írt beszámoló):

1. Ha az időjárás úgy hozza, hogy buckásodik, akkor kihasználom a lehetőséget, és tanuljuk. Több lehetséges formája van, én a mélytehermentesítéses formát szoktam favorizálni, azért, mert ehhez jól kapcsolható a hagyományos mélyhó sízés technikája.

2. Én tanítom továbbá, hogy amatőröknek, (értsd nincsen állandó tréninggel karbantartott izomzat), hogyan lehetséges a legkönnyebben alkalmazkodni a hirtelen megnövekedő elölről ható hóellenállás hatásával szemben.

3. A ködöt személy szerint annyira utálom, (nem jó a szemem), hogy ha 3 méternél nem látok tovább, akkor én bemegyek a kocsmába, és ezt javaslom másoknak is, mert a balesetveszély kockázata olyan szinten nő meg, amit már (szerintem) nem érdemes bevállalni.

Summázatként! Szerintem szükséges felkészíteni a tanulókat az eltérő körülményekre.

Üdvözlettel: Replaci

Hockharon nem is tehetsz mást :D

Egy papír csak egy papír... A tudás már kicsit nehezebben jön. ;-)

Nem, nekem sohasem volt ilyen érzésem. Én ólajtó módjára borulok fel, nem rohadt nádként.