Előzmény és válaszok a Rohace / Rohács - Spálená Dolina topikból

Rera nagyszerű beszámolójához pár technikai infó:

- Ruzomberok után érdemes a hosszabb úton (59-es) Dolni Kubin felé menni majd Zuberecig az 584-esen. A másikon/kilométerben rövidebben (584-es Liptovsky Mikulas felől) van egy kemény szerpentines szakasz, mi visszafelé jöttünk rajta, néhol keményen dolgozott az ABS. Időben kicsit hosszabb is volt.
- Pályamatrica nem kellett. (Zvolen és Banska Bistrica között a 69-es úton lehet kerülni a fizetős szakaszt.)
- Zuberecben is van 2 kisebb pálya. A Rohac-i először a pálya előtt 400m-rel volt kitáblázva. Szóval érdemes a navin már otthon jól beállítani. Zuberecből egy jól kezelt út visz fel. Elvben ha valaki követi a legjobban kitaposott/tisztított utat odaér a pályához. (Google map-on érdemes megnézni honnan indul, valami templom van ott Zuberecben.)
- A felvezető út egész jó (~10km), végén tágas parkoló a pálya aljánál.
- A 4-es ülős mellett jó széles haladó pálya van. Az egész egy észak-keleti "katlanban" van. A nap nem nagyon süt be. Ennek előnye, hogy irtó hóbiztos, nap végén is porzott a pálya. Naptejet nem kell vinni. :-)
- Az említett koliba: http://www.usvkristofa.sk, Banska Bistrica-nál. Tényleg jó, nem túl drága és még magyar étlap is van.

Rohács. Valaki ilyen nevek hallatán mindig felteszi a költői kérdést: "Ez is a miénk volt?" Nos, tegnap a miénk volt! :-) A telekocsi itt, a fórumon szerveződött. Budapestről kicsit messze van (nettó több mint 4 óra az út), talán ezért járnak kevesen tőlünk az északkeleti fekvésének köszönhetően hóbiztos terepre, ahol pedig fiatal lengyel versenyzők is edzenek! A pályarendszer nem nagy, de minden tudásszintet kielégítő, és 18 euró a napijegy. A nagyon kezdők az alsó, 4-es kéken tanulhatnak, a többiek a kicsit lassú négyülésessel mehetnek fel. Sokan sítúráztak a 2-es pálya szélén, minden elismerésem az övék.

A nap elején és végén én a fenti tányérossal jártam, csak főműsoridőben csúsztam végig, így az útitársakkal együtt és tőlük külön egyaránt síeltem. Az egyébként is kezdetleges "pedál-kanalam" sajnos stresszhelyzetben (durván meredeken, na meg délután fáradtság, jég, bucka, s ezek kombinációja esetén) egyáltalán nem működik, visszaáll a régi mozdulatsor, de legalább nem bízom el magam. ;-) Az egyik képet ajánlom síoktatóknak: több tanulócsoportot is megfigyelhettem, s bizony, ilyen "profi" kiterheléses hóekét gyakoroltattak szegényekkel...

Az út ürügye RM Donovalyban felejtett és csodálatos módon megkerült fényképezőgépe volt, amelyet csak hazafelé tudtunk átvenni, de addig legalább mantrázhattuk, hogy "csak a fényképezőgépet el ne felejtsük"... ;-) Útközben még egy nagyon hangulatos kolibába is betértünk, ezért igen későn értünk haza.