Szeptember második hetében a Schneealpén jártunk. A mészkőhegység a Rax és a Hohe Veitsch közt emelkedik, eddigi kalandozásaink során körbelőttük a környéket, azonban ide még nem sikerült eljutnunk.

A déli oldalról több útvonal is vezet a magasba, ezúttal a kényelmesebbet választottuk, és autóval mentünk fel a Schneealpe "Alpenstrassén", ami Kapellen és Neuberg közt indul. A főútvonalról jobbra kanyarodunk le az Urani Teichanlagénél (strand és étterem), majd egy kis panziónál 5 eurót leszurkolva haladunk tovább. Az ide-oda kanyargó szerpentin smaragdzöld alpesi réten vezet egyre feljebb és feljebb. A mindent beborító ködből időnként békésen legelésző tehenek és kecskék bukkannak elő. A fenyvesbe beérve az aszfaltozott út murvásba megy át. A köd még mindig nem tágít, sőt egyre sűrűbb lesz és misztikusan körülöleli a fenyveserdőt. Valahol 1200 méteren járhatunk, amikor a szürkeségben mintha lámpást gyújtottak volna, a Nap igyekszik utat törni magának. Harca sikerrel jár, hamarosan napsugarak aranyozzák be a tájat. Az 1500 méteren fekvő parkolóból csodás kilátás tárul elénk, apró szigetekként emelkednek ki a hegycsúcsok és vonulatok a köd tengeréből. A kilátás pazar, s minél inkább feljebb haladunk - immáron gyalogosan - annál inkább azzá válik. Nyugat felé a Hochschwab tekintélyes csúcsai törnek a magasba, távolabb a Gesäuse Nemzeti Park hegyeit pillantjuk meg, és mintha a Schladmingi Tauernt is felfedeznénk.

Dél felé a Fischbachi Alpokon ütközik meg először a tekintetünk, majd távolabb sejlik a Schöckl, a graziak kedvenc házi hegye.

Végre elérjük a Schneealpe platóját, azaz fennsíkját, idilli kis hely ez, a nem is olyan távolban faházikók törik meg a fennsík "egyhangúságát". Itt némi frissítőt és energiát töltünk magunka, így újra erőre kapva indulunk neki a masszívum legmagasabb pontjának, az 1900 méter feletti Windbergnek.

Nomen est omen, talán nem véletlenül kapta ezt a nevet. Fenn valóban szél fogad minket, ennek talán az itt repkedő madarak örülnek a leginkább, akik igazán irigylésre méltóan vitorláznak a levegőben.

Fentről még inkább kitágul a világ; Gemeindealpe, Niederalpl, Göller és az Ötscher, ami Alsó-Ausztria második legmagasabb hegye.

Mivel kicsit csaltunk és az út egy részét autóval tettük meg, így kis csapatunk egy része továbbindul a Mitterbergschneid gerincén, egészen a Mitterbergwandig (1863m). Ezt a gerinctúrát érdemes megtenni, mivel mind balra, mind jobbra hatalmas mélységek tátongnak, másrészt a kilátás végig szemet gyönyörködtető. Visszaúton felvesszük a többieket a Schusterstuhlon (1875m), és közösen barangolunk tovább a Schneealpenhausig, majd kis pihenő után a völgy felé vesszük az irányt.

Annyi biztos, hogy ide még visszatérünk, talán sílécekkel is egy májusi hófolt síelés keretében.

Adatok: Schneealpe-Höhenwanderung: 512 m szintk. , 13,2 km hossz. A hosszadat a Mitterbergschneidi kitérő nélkül értendő, ami oda-vissza kb. 3 kilométert jelent pluszban.