Ski C.U.L.T. információk

Befejeződött az első StrongBase, várjuk a következőt, amelyik hamarosan megtelik, és alighanem kellene újabb időpontokat is meghirdetni.

Elég sokat dolgoztunk már ezzel a módszerrel, de ez mégis egy kockázatos vállalkozás volt:
- Haladó síelőket rángattunk vissza a kezdő lét első óráinak világába, és kérdés volt, hogy ki miként fog ehhez hozzáállni.
- A haladási ütemet az előre meghatározott három órába kellett besűríteni. Bár erősen reménykedtünk, hogy jól becsültük meg a szükséges időt, mégis volt benne rizikó, hogy megjönnek-e a megfelelő mozgások.

A cél az volt, hogy az alapok újraépítésével elkezdjünk megalapozni egy stabil testhelyzetet, amelyik alkalmas a jó forgatásra. A jó alaptartásokra épített forgatásnak komoly dinamikákat kell eredményeznie, márpedig a végső cél a síelés életszerű dinamikáinak a felépítése volt, hiszen ez a síelés sava-borsa.

A hozzáállás fantasztikus volt, a hangulat laza, a figyelem pontos. Két síoktató is volt a csoportban, az egyik ráadásul olyan versenyzői múlttal, ami miatt Magyarországon mindenki nagyon nagy tisztelettel néz fel rá - velük inkább konzultációs, workshopszerű szakmai értekezés zajlott. Mindegyikük maximális figyelemmel mutatta meg, hogy a legfőbb erény a szakma iránti kíváncsiság és alázat. Emberileg és szakmailag is nagyon sokat tanultunk tőlük, ezért külön köszönet! Jó lenne, a sok fiatal kollégájuk példát venne róluk abban, hogy mindig késznek kell lennünk foglalkozni a síeléssel.

Valamivel 11 körül még volt bennem egy cseppnyi aggodalom, (ekkor még nem kötöttünk össze két kanyart), mert bár sokszor volt nagyon szép síelés, hibák is voltak még bőven.

Amint összekötöttük a hóekeíveket, megjelent az előző napok munkájának az eredménye, a felépített stabil tartások olyan élváltásokat hoztak az első kísérletekre, hogy nem akartam hinni a szememnek. Pont ott volt az ellazulás ahol kell, pont ott jött vissza újra az aktív dinamika, ahol a helye van, az élváltásban a völgylécek úgy álltak lapjukra mint a vöcsök (pedig műanyagon ez nehezebb, mint havon), a belső sík gyönyörűen siklottak a lapjukon, a forgatás olyan dinamikákat hozott nulla tempónál, hogy meggörbültek a lécek (egy lapos műanyagpályán!!!)...
A végén már a rövidlendületek alapjait is össze tudtuk rakni, mégpedig úgy, hogy a legfontosabb rész - az ellazulás az élváltásban - volt a legjobb.

Csak gratulálni tudok mindegyikőjüknek. Most már csak havon kell majd összerakni aminek az alapjai itt elkezdtek összeállni. Szívesen megnézném élőben a következő havas síelésüket... :-)