Sziasztok!
Túléltük az első találkozást a hóval síléceken.Wenigzellben voltunk.Rengeteg gyerekkel és tanulóval találkoztunk.Nagyon jó idő volt.
Az első néhány méter húzás vonás után úgy döntöttem,hogy felmegyünk a gyerekpálya tetejére a babylifttel.Maradjunk annyiban,hogy felértünk.Írány a lejtő.De,hogy fogjam a gyereket?Volt egy két verzió.Hónalj,kézfejek,derék.Valahogy mindig hátradölt.Egy óra szencsétlenkedés után a pálya alján segítette egy magyar lány(talán oktató),hogy ha jövünk le,akkor fogja meg a térdét a lányom.Csodák csodájára ezzel a módszerrel sokkal jobban,ment az egész.Már csak néha kellet hozzáérnem,ment magától,mint egy kisangyal.Persze felfeké még segíttte,de már csak a térdemme,hogy ne csússzon vissza.Hogy élvezte-e?
Szerintem nagyon,mert ahogy leértünk,már mondta is:"Apa mégegyszer,jó?"
Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat.Ennyi magyarral még egy pályán se találkoztam.Ahogy elindultunk haza,már aludt is,mint a bunda.Autóztunk 580 km-t,jegyet nem kellett venni,ettünk-ittunk,kint voltunk a jólevegőn.Egyszóval szuper volt.
Köszönet mindenkinek,aki segített.
Ákos
Keresés
