Oktatóval vagy anélkül - lássuk, mit mutat a gyakorlat...

Jó látni a véleményeidet Pali, hogy egy más környezetben dolgozó síoktató is mennyire hasonlóan tudja látni a dolgokat.
Szerintem sem kellene egymásnak ellentmondani az élvezetesnek és hasznosnak. Sőt, szerintem ami hasznos, azt többnyire jól esik megsíelni.

Valahogy úgy alakulhatott ki ez a gyakorlatközpontúság, hogy a síelés megtanításért vívott sok küzdelem kitermelt egy csomó, többé-kevésbé nyakatekert gyakorlatot. Ezek a gyakorlatok aztán elszakadtak a helyzettől, amelyben létrejöttek, és minden valamirevaló szakembernek illett ismerni is őket. A jó szakember még többet ismer, szerintem sokan még versenyeztek is ebben. A végén meg a síoktatás arculata a sok gyakorlat lett: akkor bizony látszik, hogy oktat az ember, nem csak lógatja a lábát.

A síoktatók elkezdték tanulni őket a képzésben, és a szűkös időben (az idő mindig szűkös) egyszerűbb és gyorsabb volt a gyakorlatokat megtanítani nekik, mint megtanítani a mozgás megértését, értelmezését, és az erre alapuló síoktatást.
Az alapképzésekben ezért ez lett az uralkodó, és mivel alapfokú síoktatóból van messze a legtöbb, ezt lehet látni mindenhol.

A valóságban ezeknek a gyakorlatoknak csak speciális helyzetekben van szerepük, és ott is csak úgy, hogy ha értelmezéssel járnak együtt.

Olyan ugyanis nincs, hogy egy gyakorlat jó „valamire”. Minden egyes gyakorlatot meg lehet csinálni sokféleképpen, és minden helyzetben és síelőnél másként fognak hatni. Arról nem beszélve, hogy maga a gyakorlat is lehet hibás, sőt még inkább sokféleképpen lehet hibás, mint a síelés.

Az oktatónak úgy kellene csináltatnia a feltartott botos gyakorlatot, hogy előbb felméri, hogy milyen mozgásszerkezettel síelik a tanítványai a rövidlendületet. Utána el kellene döntenie, hogy hogyan fog abba a szerkezetbe beleavatkozni, és ha a beavatkozás legjobb módjának ez a gyaksi tűnik, akkor mehet.
(Egyébként szerintem sehogy sem kellene végeztetnie, mert nem tudok olyan hibát elképzelni, amelyiken nem rontana. Legfeljebb alapvetően helyes technikájú síelőnél szabadna elővenni nehezítő körülményként. De ott sem venném elő, mert egy jó technikájú rövidlendületet - és a síelő képességeit a rövidlendülethez - más irányba terelgetném tovább.)

Tényleg nem akarom a hobbisíelőket ezzel terhelni, de ez egy olyan példa, ami tökéletesen leírja a síoktatásban rejlő csapdákat, ami miatt egy síoktatónak nagyon sokat kell tanulnia.
Persze ha erős kényszerítést érzek, akkor nagy duzzogva leírhatom... ;-)