2013. januárjában síeltünk itt egy hetet, egy kb. húsz fős társasággal.
A sok jól karbantartott pálya, gyönyörű panoráma miatt egyike a legjobb síelős élményeimnek.

Budapestről jól megközelíthető: az út szinte végig autópályán, Szlovénián át halad, pont kikerülve az Ausztria felé sízni induló nagy tömeget. Az utolsó 80 km hegyi szerpentin, havazás esetén is aktívan takarítják. A hetünkön többször havazott, de az egész környéken jártak a hókotrók, szóróautók, az utak végig jól járhatók voltak.

A pályarendszerbe leginkább Pecol településnél érdemes becsatlakozni, és a 31-es számú kabinos lifttel felmenni. Innen könnyen besíelhető az egész Civetta-Alleghe régió, síkölcsönző, boltok, sídepó, stb. mind-mind található. Tömeget egyedül itt láttunk, a pálya többi részén kellemesen eloszlanak az emberek. Sehol máshol nem kellett sorban állni és 2 család be tudott ülni "hüttézni" ebédidőben is.

A már említett 31-es számú felvonóval felmenve balra piros és fekete pályák. Ezeket (38 és 39) este kivilágítják, elvileg Európa legfényesebb esti sípályája. Eddig nem igazán kedveltem az esti síelést, de ez tényleg fantasztikus volt. (A frissen megcsinált pálya, nem volt tömeg, fényárban úszó pálya...). A heti síbérlet érvényes este is.

A 31-es számú felvonóval felmenve, és jobbra indulva egy hosszú kék pályára jutunk (40-es). Erről lehet a síterep többi pályájára eljutni.
A Crep de Pecol hegy "hátsó" pályáira ( pl. 46-os) napközben végig odasüt a nap, gyönyörűen megvilágítva a Monte Civetta gömbölyded csúcsát.

Alleghe felé előbb a 32-es, majd a 21-es számú ülős liftekkel, a 8-as lankás "átcsúszón" lehet eljutni. Mindkettő lift a tipikus lassabb, narancssárga székes verzió, de hideg egyedül a 21-es felső pár tíz méterén érződik, előtte erdőben haladnak.
A kedvenc hütténk a 12-es kék pálya, 6-os felvonó tetejénél lévő. Több klasszikus osztrák ételt is lehet kapni, mely egyébként nekem sokszor hiányzik az olasz sípályákról. Igyatok itt egy bombardinot/cappucinot, csodáljátok meg a Monte Pelmot, és csússzatok tovább. :-)
A 6-os felvonóból kicsúszva egyébként pont előtted látszik a Marmolada-gleccser.
Alleghe felett, a 4-es számú ülős tanulólift alatt egy hatalmas airbag van felfújva. (Az ugratóról erre a nagy felfújt párnára érkezel). ottlétünkkor bárki ingyen használhatta, elég király volt.

Selva di Cadore felé szinte végig árnyék van, ezek a pályák általában jegesek.

Az Alleghe-be lemenő piros pályákat pedig hamar szétsíelik, de a tó annyira szép a felvonóból, hogy párszor érdemes lecsúszni ennek ellenére is.

Pecol felé vissza a 3-as számú kabinos felvonó tetejétől egyenes út vezet. (Egyedül az utolsó kb. 100 méter lehet a pecoli parkoló előtt sétálós, egyébként végig lejt. Ez ugyebár ritka az átcsúszóknál.)
A 3-as (piros) kabinos tetejétől (azaz Col de Baldi-tól) visszaindulva, a kék pálya bal oldalán, egy kis dombon egy ágyú látható. Érdeklődők több világháborús emléket is felfedezhetnek: van egy elvileg egy nap alatt megcsinálható sítúra, mely a környék összes I. világháborús emléket felfűzi.

A síbérletből érdemes 5+1 vagy 4+2 stb. naposat venni. Mi a Marmolada gleccserre mentünk át egy napra (kb. 1 óra autóval), de ugyanígy Cortinia vagy a Sella Ronda is meglátogatható, mind egy óra autózással elérhető.
(A Marmolada nagyon szép, 3300 m, csodálatos körpanoráma a Dolomitokra, múzeum, meg milyen menő már a Dolomitok legtetején teázni?! De tömeg, a pálya rossz állapotú, nehezen síelhető.
Cortinia drága, felkapott, és szintén hatalmas tömeg.
A Sella Ronda szintúgy, plusz körbesíelni egyszer jó, de sok az "átcsúszós", sétálós, lecsatolós rész.
Azaz én a 3 közül egyikre se mennék 1 egész hétre, de egyszer mindegyiket érdemes megnézni, pláne, ha már ott van az ember...)

Az árak megfeleltek egy középkategóriás osztrák síterep árainak, ár-érték arányban pedig igen figyelemre méltó.
Összességében nagyon tudom ajánlani. A csapatunkban volt kezdő síelő is, de szerintem kb. közepes sítudástól élvezhető ki igazán a pályarendszer.