A békeidőben tavasz lévén összegyűltek a kertészet tudorai és mindenki lemetszett egy tőke szőlőt. Én is bár nem volt alapképzettségem. Többen oda jöttek segíteni és elmagyarázták, hogy a fenn maradt vessző sok, nincs beérve, hosszú ezért segítségül levágta mindenki az általa hosszúnak vélt venyigét. Végül csak a tőke maradt. Amikor a kiértékelés jött, az öreg gurigás a főnök meglátva a tőkémet azt mondta: meglátszik, hogy fogalmad sincs a szőlő metszésről.