Szezonzáró sítúránk harmadik napján látogattuk meg e síterepet. Az előző két nap meleg időjárásának egy viharos széllel érkező erős hidegfront vetett véget, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a felpuhult pályák beton keménységűre fagytak. A viharos északi szél azt a kevés havat is azonnal lefújta, amit a kevés számú síző felkarcolt. Ennek ellenére teljesen bejártuk a terepet. Predazzo felől nem lehetett felmenni, a kabinos felvonó a viharban nem járt, ezért Pampeago felől tudtunk a síhintába becsatlakozni. Egészen Obereggen-ig elcsúsztunk, majd vissza. Gyönyörű, lélegzet elállító környezetben vezetnek a pályák. Amikor a fenyvesek felett kiemelkednek a Dolomitok csipkés csúcsai, tényleg felejthetetlen látvány. A pályák szélesek, jól kezeltek, mindenki megtalálhatja kedvencét.
S akkor néhány szó a szállásunkról. Bellamonte faluban, a magyar üzemeltetésben lévő San Celso hotelban laktunk. Sokszor és sok rosszat olvastam a magyar kézben lévő osztrák vagy olasz szállásokról, a San Celso az erős kivétel: kiváló konyha, bőséges adagok. Ha elfogyott valami és kértünk, már hozták is. Udvarias személyzet, tisztaság és rend mindenhol. A szobák egyszerűek, de tágasak, és a fűtésen sem spóroltak.
Külön köszönjük a recepción dolgozó Kati kedvességét, hogy minden lehetőt megtett egy ottfelejtett telefon visszaszerzésében. (A hüttéből este hétkor motoros hószánnal hozták le a pályák aljába...)
Egyszóval így kell vendégeket szerezni, mert mi biztosan vissza fogunk menni jövőre is.
Keresés
2 cm
