48 éve autózom, előtte 5 évet motoroztam. Sosem volt indítási gondom. Olyannyira, hogy Moszkvában mínusz 23-29 fokoknál a diplomata lakótelepen a "szolgálati" Zsigulimmal én bikáztam be VOLVO-t, Mercit, meg éppen aki arra várt. (Igaz, reggel kikaptam a gyertyákat, amíg megreggeliztem, a sütőben szépen átforrósítottam őket, a régi Zsigulikon még volt "kurbli", ezzel megtörtem a dermedt olajat, majd simán indultam.)
Ehhez képest múlt hétvégén Kreischbergen olyan helyen volt a szállásom, hogy reggel indítás, cca 900 m autózás, parkolás, du. indítás - újabb 900 m autózás. Mindez háromszor, mínusz 14 fok reggel, a parkolóban is mínuszok. Na a negyedik nap reggelén a 8(!) éves akksim már nem köszönte meg, hogy nem foglalkoztam vele (ebben a modern világban miért is kellett volna arra gondolnom, hogy nekem kell odafigyelnem a szervizelt autóm akkumulátorára?)
Szállásadóm egyből vette a lapot, csak egy telefonjába került, hogy egy szomszéd tizenöt perc múlva megjelent egy traktorral, a "markolójában" egy hatalmas gyorsindítóval, a kezembe nyomta a hálózati csatlakozó végét, hogy ugyan már dugjam be egy konnektorba, mire visszaértem az autómhoz, már "rámripakodott": probieren bitte - majd mire a járó autóból kikászálódtam, bementem a házigazdákhoz elköszönni, visszajöttem - csak azt láttam, hogy a gyorssegítő traktoros vidáman integet, hogy csüssz, gute Fahrt!
WFeri
Keresés
21 cm
